A székelyek megtelepedésétől az 1989-es fordulatig tartó időszakot öleli fel az a várostörténeti kiállítás a csíkszeredai Mikó-várban, amely öt év muzeológusi munkát követően valósult meg. Mit is mesél az Útkereszteződésben című tárlaton látható több száz eredeti tárgy, makett, fotográfia, kisfilm és hangfelvétel? Most induló minisorozatunkban a hét teremben látható, augusztusban megnyílt kiállítást mutatjuk be. Elsőként Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója mesél a kiállítás létrejöttéről.
2018. szeptember 28., 16:402018. szeptember 28., 16:40
2019. január 22., 15:562019. január 22., 15:56
Mindent pontosan kellett kivitelezni
A székelyek megtelepedésétől az 1989-es fordulatig tartó időszakot öleli fel az a várostörténeti kiállítás a csíkszeredai Mikó-várban, amely öt év muzeológusi munkát követően valósult meg. Mit is mesél az Útkereszteződésben című tárlaton látható több száz eredeti tárgy, makett, fotográfia, kisfilm és hangfelvétel? Most induló minisorozatunkban a hét teremben látható, augusztusban megnyílt kiállítást mutatjuk be. Elsőként Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója mesél a kiállítás létrejöttéről.
2018. szeptember 28., 16:402018. szeptember 28., 16:40
2019. január 22., 15:562019. január 22., 15:56
„2012 őszén, közel hat éve még nem fejeződött be a Mikó-vár rekonstrukciója, amikor kollégáimmal közösen a megújult, üres múzeumi termeknek új funkciókat kerestünk. Beszélgettünk arról, hol legyenek a raktárak, irodák, kiállítóterek. Ekkor merült fel az állandó várostörténeti kiállítás ötlete, amelyet a lebontott, nagy néprajzi tárlat helyére gondoltunk felépíteni. Azonban számos kérdés felmerült: nincsenek tárgyaink, hiszen a legszerényebb gyűjteményünk éppen a történeti.
Azóta sok idő eltelt, kollégák mentek nyugdíjba, jöttek újak, aztán ők gyerekeket szültek, jöttek helyettesítők. Sok minden változott, csak egy dolog nem: a hitem abban, hogy ezt megcsináljuk” – vázolta a kezdeteket a múzeumigazgató.
Falakat húztak fel, különböző enteriöröket alakítottak ki
Mint mondta, külső munkatársakat vontak be, összegyűjtötték a Csíkszeredára vonatkozó könyvészeti anyagot. Helytörténeti tudományos kutatómunkát végeztek, átfogó műtárgygyarapítási programot indítottak, melynek eredményeként több ezer tárgy érkezett be adományként, illetve vásárolt meg a múzeum. A beérkező tárgyakat fotózták, adataikat, esetleges történetüket rögzítették, majd a tisztítást, konzerválást követően raktári polcra kerültek. Több mint száz adományozót és adatközlőt kerestek fel otthonukban, hallgatták meg történeteiket, és ennek nyomán többször is előfordult, hogy teljes családi hagyatékot vittek be a múzeumba.
Formát önt az elképzelés
Fészerekben, padlásokon, üresen tátongó egykori szocialista ipari létesítményekben gyűjtöttek, dokumentáltak. Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről, Brassóból, Bukarestből, Budapestről hoztak szeredai vonatkozású tárgyi vagy filmes anyagot.
Épül a kiállítás
„Személyesen hoztam el Brassóból Andory Aladics Zoltán fényképezőgépét, Budapestről pedig Domokos Pál Péter hagyatékának tekintélyes részét. Múzeumi esték keretében beszélgetéseket szerveztünk a régi csíkszeredaiakkal.
Múzeumi kis filmstúdiót berendezve, beszélgetéssorozatot rögzítettünk a 20. századi helytörténet megannyi aspektusáról. Folyamatosan dolgoztak restaurátoraink, több száz tárgy fordult meg kezük között. Előfordult, hogy egy gyógyszertári bútoron vagy egy hatalmas terrakotta címeren több mint egy évig dolgoztak, a főispáni díszmagyar nemesmásolata másfél évig készült. Az előkészületekkel párhuzamosan a muzeológus kollégák megírtak egy könyvet, a Kincses Képeskönyv sorozatban – Csíkszereda történetét, amely kutatásokon alapuló minden korosztály számára élményt nyújtó kiadvány” – sorolta Gyarmati Zsolt.
A helyére kerül a vármegyecímer. Mármint a kiállításon
A gyűjtőmunka során mintegy 12 ezer tárgyat vettek nyilvántartásba, a kiállításon 83 beépített vitrin, terepmakett, házmakett, illetve installáció látható.
Az igazgató úgy véli, a muzeológusok, restaurátorok, mérnökök, építkezési szakemberek, látványtervezők, szerkesztők, fordítók, filmesek, képzőművészek, reklámszakemberek, önkéntesek, diákok összehangolt munkája mellett a régi szeredai polgárok tanácsai, emlékei alapozták meg a létrejött kiállítás koncepcióját.
Interaktív táblák, vitrinek, audiovizuális berendezések kerültek ide
Mint mondta, a kiállításra való készüléskor az évek során a legnagyobb élményt azok a találkozások jelentették, amelyeket szerdánként tartottak a múzeumban. „Van három, régi, szeredai ember, akikkel hosszú éveken át minden szerdán fél 12 kor találkoztunk, és a város történetéről beszélgettünk – emberekről, eseményekről, megsárgult fotográfiákon levő épületekről. Azonosítottuk a város régi utcahálózatát, ki hol lakott, kivel volt rokonságban, milyen üzletek, sportpályák, intézmények működtek. Úgy hívtuk ezeket az alkalmakat, hogy »öcsigyűlések«, mármint öreg csíkiak gyűlése. Ez a három drága ember: Takács István, Ajtony Gábor és Gál Bence. Nélkülük a helytörténeti gyűjtésünk és ez a kiállítás nem lehetett volna teljes.”
A kiállítás megnyitója 2018 augusztusában
Gyarmati Zsolt a megnyitón
A kiállítás három nyelven szolgáltat információt, gyerek és felnőtt számára egyaránt izgalmas kalandozást kínálva a múltba. Az igazgató szerint ez a kiállítás egy kisebb léptékű Székelyföld történet is, ugyanis a nagy sorsfordító események, vagy akár a hétköznapi történetek is hasonlóak.
„A Csíki Székely Múzeum kiállító felületeit tekintve is a maximumnál tart: az eddigi 12 terem, ahol állandó tárlatunk van, újabb héttel bővült, ehhez hozzáadjuk az öt időszakos termet, ez 24 terem, mintegy 1200 négyzetméter, és ezzel bezárult a kör. Nincs több felületünk a Mikó-várban, ahol kiállíthatnánk.
Az Útkereszteződésben előzmény nélküli és reményeink szerint időtálló kulturális megvalósítás, amely több mint kiállítás: az elődeink által felhalmozott tudás, kultúra összegzése és muzeológusi módszertan szerinti bemutatása” – summázott az igazgató.
Megéri elidőzni egy-egy táblánál
Fotó: Veres Nándor
Kincseket rejtenek a vitrinek
Fotó: Veres Nándor
Városcímer
Fotó: Veres Nándor
Vásáros utak kereszteződésében létrejött város
Fotó: Veres Nándor
Ó, azok a hatvanas évek!
Fotó: Veres Nándor
Miről mesél a korabeli fotókat tartalmazó album? Forgassuk végig
Fotó: Veres Nándor
Ismerős bútordarabok? Leülhetünk és nosztaligázhatunk
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Péter Beáta
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!