Mindennapok a hatvanas években az Új Élet archívumából

1967, Békási-víztározó. Ebben a korszakban kis hajók szelték a Békási gyűjtő-tó vizét. Iskolákat, üzemeket, párt-alapszervezetek vittek menetrendszerűen ide kirándulni, hogy lássák a rendszer megvalósítását, eredményeit.

1969, Kovászna, mofetta, azaz gázfürdő. Kissé zsúfoltan, mintha sorbaállnának az egészségért. Elegánsak, mert akkoriban csak így volt ildomos ilyen helyen megjelenni. Korabeli mondás szerint a mofetta után jön a bufetta. Vagyis előszeretettel mentek utána a közeli kocsmába, vagy vendéglőbe. 

1962, Beszterce. Szinte hihetetlen, hogy három nyelven írták ki az élelmiszerbolt megnevezését. Olyan mintha a magyarok és a németek megölelnék, kézenfognák a románokat. Olyasmi, mint a dísztribünön: középen a pártfőtitkár, két oldalán a két legbizalmasabb szövetségesével.

1962, Váradszentmárton–Félixfürdő, uszoda. Sokan azért utaztak ide, mert a termálvíz mellett itt fogható volt a magyar televízió. Olyankor az volt az ember illúziója, hogy egy kicsit Magyarországon van.

A szép parkosított strand, az elegáns uszoda – a székelyföldi ember úgy érezte magát Félixen, mintha kilépett volna a nagyvilágba, egy kicsit felszusszant az állandó nyomás alól, ami otthon jellemezte a közhangulatot.

1962, Zselyk, kollektív gazdaság. Paraszt-polgárok a gyümölcsösben. Viseletükön jól látszik a szász hatás. Almaszüret közben pihenhetnek. Egy székelyföldinek, annak, akinek ősszel csak a krumplibetakarítás jutott, az almaszüret a mennyországot jelentette.

1964, Marosvásárhely, az Unirea gimnázium oldalbejárata. Érettségiről jönnek ki a lányok az egykori Római Katolikus Fiúgimnázium kapuján. Az iskola utóbb leánygimnázium lett, de volt bányászati és kémiai szakközépiskola is.

1961, Marosvásárhely, Gyermekpalota. Balettnövendékek a volt Pionírházban, ahol nem egy művész pályája indult. Ez volt akkoriban az iskola másként.

1961, Marosvásárhely, Gyermekpalota. A 60-as évek divatja. „Kisminkellek az esti bulira.”

1962, Marosvásárhely, sportrepülőtér. Repülők, vitorlázó gépek. Felvontatta egy repülő, és elengedte. A bátrak sportja volt a vitorlázás, amelynek Marosvásárhelyen számos művelője akadt, sok bajnokságot nyertek, számos érmet hoztak haza.

1967, Marosvásárhely, az állami tejfeldolgozó üzem palackozója. Általában egyetemi hallgatók hordák ki reggel korán a tejet Marosvásárhelyen. A hajnali órákban a tejesüvegek csörömpölésére ébredt a város.

1960, Marosvásárhely, Kultúrpalota, divatbemutató. Általában a kisipari termelőszövetkezetek, például a Moda rendezett évnegyedenként divatbemutatót a konfekcióból.

1962, Nagyszeben, Libertatea textilgyár. Az egykori híres szász szövőgyárak utóda, a módszerek még az elődeié, azt éltették tovább. A szebeni szövet minőségéről híres volt, azt ajánlották a szabók az igényesebb klienseiknek.

1971, Sepsiszentgyörgy, Egészség sétány. Hideg-meleg vezetékes víz, fürdőszoba, angolvécé – ez nagy boldogság volt annak, aki addig kis földszintes házikóban élt, akár a városban, akár valamelyik közeli faluban, és az udvarban levő kútról hordta a vizet.

1967, Négyfalu (Szecseleváros), azon belül is Hosszúfalu, jobbra Nicolae Ceaușescu román pártvezető. A jóságos vezér leereszkedett a nép közé. Megtisztelve kellett érezniük magukat azok, akiknek az esküvőjén megjelent.

1972, Arad, Andrássy tér (ma Bulevardul Revoluției) a Városháza felől, jobbra a Csanádi palota. Nicolae Ceaușescu beszédet mond. A nagygyűlésekre kivezényelt tömeget ún. tapsoncok biztatták éljenzésre. Az italboltokat bezárták ilyenkor, nehogy véletlenül is valaki részegen cirkuszt rendezzen.

Nagybánya, a Bukarest sugárút (Bulevardul București) az Egyesülés sugárút (Bulevardul Unirii) felé nézve. Az autóban ki más integetne, mint Nicolae Ceaușescu. A virágesők költségeit vajon összeszámolta már valaki? A pártvezér közelébe nem furakodhatott oda akárki, csak a szigorúan kiválasztott, megbízható egyének. Igazi kitüntetésnek érezte az, aki a vezér közelében integethetett.

1977, Gyulafehérvár, Transzilvánia sugárút (Bulevardul Transilvania). Ezért a vonalzóval megrajzolt utcáért lebontották a város történelmi, középkori központját. Bethlen Gábor nem ismerne rá városára.

1975, Turós László grafikus és festőművész a Hegyek című festménye alkotása közben. A hatvanas évek végétől a felszabadult művészetet már nem lehetett visszaparancsolni a formalizmus és a hurráoptimizmus palackjába. Mindjobban elszakadtak a kötelező realizmustól.

1971, Sepsiszentgyörgy, Plugor Sándor grafikus és festőművész. Itt még előtte áll a Szilágyi Domokos Öregek könyve illusztrálása és sok más nagyszerű alkotás. Még hatvanéves sem volt halálakor, amelyhez sokban hozzájárult a kor szelleme, az állandó fenyegetettség érzése, a tudat, hogy folyton figyelik, megfigyelik.