
1932 tavaszán felújították a Kollégium-kerti labdarúgópályát is, az UMTE akkori tagjai új kapukat ásnak a földbe
Fotó: Katona Zoltán archívuma
A több mint százéves udvarhelyi focitörténetnek rengeteg érdekes sztorija van. Ezek közé tartozott az UMTE megalakulása, majd évtizedek alatti átalakulásai és névváltoztatásai is. UMTE-ből Csaba FC, majd újból UMTE lett, hiszen a munkás szó több korszakban is jól hangzott. Pörgessük vissza az időt a Székelyhon Erdélyi Sport mellékletének a segítségével.
2021. november 09., 08:252021. november 09., 08:25
2021. november 09., 09:202021. november 09., 09:20
A Hargita Testedző Egylet 1921 óta vitte az udvarhelyi futball zászlóját, de még az évtized végén létrejött egy másik együttes is a városban: az Udvarhelyi Munkás Testedző Egylet (UMTE) 1928-ban alakult meg, játékosait munkásfiatalokból verbuválták. A lila-fehér színekben játszó Hargita inkább az értelmiségiek, kereskedők csapata volt, az UMTE pedig a kisiparosoké és a munkásfiataloké. Az új, piros-fekete színeket viselő csapat is eleinte több bemutatkozómeccset játszott 1929-ben. Szeptember 8-án például a Baróti ROMKA együttesével 1–1-es döntetlent játszott, a „munkások” gólját Molnár János szerezte, majd októberben 2–0-ra verték Keresztúrt, a gólokat Sándor Attila és Nagy Pál rúgták.
Az UMTE egy győztes meccs után, 1938. október 4-én az új futballpályán, balról jobbra: Kiss Lajos (labdával), Sille Lajos, Üveges Ferenc, Grünspán Tibor, Vári Zsigmond, Lőrincz Zoltán, Mano L., Szalay Dénes, Pásztor Tibor, Szabó László és
Fotó: Katona Zoltán archívuma
A Hargita és az UMTE viszonya azonban nem mindig volt felhőtlen: az 1930-ban elkészült új pályát utóbbiak is szerették volna használni, ebből is vita lett. Arra is volt példa a harmincas években, hogy
1930-tól az UMTE is benevezett a kerületi bajnokságba, de egyik udvarhelyi csapat sem tudott bekerülni még a harmadosztályba se – a Hargita és az UMTE továbbra is a Brassó kerületi (körzeti) bajnokságban játszott. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!