Hogy ne kerüljenek a szemétdombra az „életek”

A szépvízi Biró László több mint tíz éve gyűjti az I. és II. világháborúból származó relikviákat, fotókat, dokumentumokat, padlásokról, régiségkereskedőktől, aukciókon, piacokon vásárolja fel mindazt, ami ehhez a témakörhöz tartozik. Egy 1942-ből származó levelezőlapot mutat elsőként, amikor végigkalauzol a csíkbánkfalvi kultúrotthonban levő kiállításon, mint mondja, a nagytatája Bibliájában találta meg a kétezres évek elején, és akkor kezdték el foglalkoztatni a korabeli tárgyak, történetek. Ezt követően egy első világháborús bajonettet talált, majd egy 1918-ból származó konzervdobozt, melyben kakaó volt valamikor, illetve akadt még a padlásukon egy magyar címeres katonai ágyúhüvely is. Komolyabban 2007 óta kezdett gyűjteni, mára több száz értékes darabja van.

„Az első katonai képemet egy csíkszeredai régiségkereskedésben vettem, 350 lejért. László Péter gyalogos van rajta, aki a 82. székely gyalogezred katonája volt. Érdekes történet, hogy bejött a kiállításra egy Szépvízről elszármazott tanárnő, és kérdezte, hogy hol vásároltam ezt. Kiderült, hogy László Péter a nagyapja volt, és emlékszik, hogy a kép ott volt az ágy felett. Valamelyik rokona eladta. De mondta, hogy örül, hogy jó kezekbe került, és épp egy szépvízi emberhez” – mutatja a kiállítás egyik képét Biró László.

Mindenik tárgynak megvan itt a maga története. Az egyik katonai láda oldalán olvasható a felirat: Hegedűs Jeremiás, Bodos. „Mentem a gyűjtési útjaimon, hoztam Bécsből is katonai ládákat, képeket stb. Egy brassói piacon ismerkedtem meg egy román roma kereskedővel, régiségeket árult. Meglátogattam, és az udvarán megláttam egy hatalmas szemétdomb tetején ezt a ládát, fel volt nyitva a teteje, és mivel esős idő volt, csurom víz volt minden. Belenéztem, és láttam, hogy Hegedűs Jeremiásnak a fényképei, a levelei, a gyermekei és unokái fényképei vannak benne, tehát az egész életet, és még a halotti cédulája is. Pár méterrel odébb megtaláltam a kulacsát is, amelyen írja: Hegedűs Jeremiás 1943.

Az egyik pannóra tüzérekhez kapcsolódó fotók kerültek fel, Gránátvetők Nyárádszereda, 1917 június – írja az egyiknek a hátán. Több lovas fotó is látható, egyik fénykép alatt ez áll: Simó Ferenc 1916 – Lovam neve Rigó.

De külön pannón tekinthetők meg a 82. gyalogezred fotói, a Szent István csatahajóhoz kapcsolódó felvételek, valamint egy ritka gyűjtemény: egy magyar katona képes naplója a Don-kanyarból. Egy másik részén a kiállításnak az 1916-os román betöréskor készült székelyudvarhelyi és csíkszeredai fotókat látható, valamint a Székely Hadosztályhoz köthető képek.

Látható az 1894-ben született csíkbánkfalvi Horváth Károly orvos tábornok fényképe is, aki az első és második világháborúban is harcolt, és sok ember életét mentette meg. 107 évesen halt meg, ő volt „az utolsó magyar király utolsó katonája” – olvasható a fénykép mellett.

 A kiállítás kiemelt értékű darabjai a csíkszentgyörgyi festő, Márton Ferenc két alkotása, amelyeket három hete vásárolt egy aukción Budapesten a gyűjtő. Érmék, bankjegyek, kitüntetések, Úz-völgyi fotók, a csíkbánkfalvi Vitéz Orbay Endre végrendelete – hogy csak néhányat emeljünk ki a további látnivalókból.  Egy magyar csendőr, családi fotók, fiatal lányokról készült felvételeket nézegetve Biró László még egy érdekes történetet mesélt: „A húgom férjének a nagytatája Csíkszeredában és Szentgyörgyön szolgált mint csendőr. Szerelmes lett egy idevalósi Rozi nevű lányba, de végül visszatért Sopronba, ahonnan származott, és nem vette el feleségül. De később is sokat emlegette. De ami nem sikerült a nagyapának, az sikerült az unokának, mert a húgom szintén Csíkból származik és Rozinak hívják.”

Balog József szépvízi tanáremberről is megemlékezik a kiállítás, aki az első és második világháborúban szolgált. Olvasható az a dokumentum is, amelyben értesítik 1942-ben, hogy visszakapta a főhadnagyi rangját, amelyet az első világháborúban kapott.

 Fegyverek, korabeli főzőlap, sisakok, kulacsok, gyalogsági ásók, tábori lámpa, konzervdobozok, katonai ládák sorakoznak egymás mellett. Arra is láthatunk példát, hogy a későbbiekben hogyan használták fel a háborúból származó tárgyakat, például a hengerből, amiben a gázmaszkokat tárolták liszttartó lett, az üzemanyag hordóból szappanfőző edényre készítettek tetőt, a katonai sisakból vízmeregetőt.

„Azért hoztam létre ezt a kiállítást, hogy a fiataloknak mindezt tovább tudjuk adni. Azáltal, hogy én például szemétkupacon találtam meg egy ember emlékeit, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy vigyázzunk az értékeinkre, és akkor nem egy szemétdombon köt ki egy élet. Terveim között van egy múzeumot létrehozni, hogy ezek megmaradjanak, mert kötelességünk megemlékezni a hőseinkre, akik életük árán védték a hazánkat” – összegzett Biró László.