Egy orvos-tudós emlékezete: dr. Bakk Elek

Bakk Elek életpályájáról sok mindent tud az utókor, hiszen amellett, hogy nagy felkészültségű orvos volt, közéleti, egyházi és tudományos tevékenysége is ismertté tették, akárcsak feleségét, aki élete végén memoárt is adott ki. Ebben a kötetben részletesen olvashatunk nemcsak Bakk doktorról, hanem a család hétköznapjairól, viszontagságos életéről, illetve Tamási Áron temetéséről, az azt követő kálváriákról és még sok mindenről.

A Tamások és a Bakkok

A későbbi orvos 1899. április 13-án született Felsőboldogfalván (akkor még Felsőboldogasszonyfalvának hívták) egy kecseti származású földműves családban. A farkaslaki Tamás-család (Tamási Áron ősei) anyai ágon távoli rokona volt a Bakkoknak, Elek és a két évvel idősebb Áron édesanyja, Benedek Eszter és Fancsali Márta sokszor együtt árultak az udvarhelyi piacon. Míg Áron a katolikus gimnáziumba került tanulni (annak köszönhetően, hogy gyerekkori pisztolybalesetben súlyosan roncsolódott a bal keze), Elek a református kollégium tanulója lett, kitűnően, ösztöndíjjal tanult, akárcsak a háború után a kolozsvári egyetem orvosi karán. A trianoni diktátum után az egyetem előbb Szegedre költözött, majd Budapestre – Elek ott szakvizsgázott és diplomázott, majd 1925-től kezdődően Bécsben, Lyonban és Párizsban egészítette ki tanulmányait.

– írta róla évtizedekkel későbbi, említett emlékirataiban felesége, akivel Székelyudvarhelyen ismerkedett meg.

„Több a szellem az anyagnál”

A második bécsi döntés után, 1940 őszén (elutasítva a kolozsvári állásokat) Bakk Elek hazaköltözött Udvarhelyre, ahol a kórház főorvosa lett, a fiatal, akkor húszéves Takács Sára orvostanhallgatóval 1942-ben házasodtak össze. Hamarosan két lányuk született, a ma Marosvásárhelyen élő nyugalmazott orvos, Éva és a Kolozsváron zenepedagógusként és szakíróként ismert László-Bakk Anikó. Édesapjuk 1957. szeptember 12-i dátummal egy verset írt hozzájuk Lányaim emlékkönyvébe címmel. „Több a szellem az anyagnál, / Több a lélek a szellemnél, / Több az élet a halálnál, / Szeretet a szerelemnél, // A jóság a gyűlöletnél –, / Megbocsájtás a bosszúnál… / És felül mindezeken / A kegyelem” – írta Bakk Elek, aki abban az időben nemcsak igen ismert és híres orvos volt, hanem elismert tudományos szakíró is.

talán utalva arra is, hogy Udvarhelyen sok olyan embernek volt vagy van szobra, akinek itteni tevékenysége nem említhető egy lapon a Bakk Elekével.   

korábban írtuk

Az átültetett alföldi asszony: Bakk Takács Sára

A címként adott kifejezést Tamási Áron írta naplójába Bakk Eleknéről a hatvanas években. Dr. Bakk Takács Sára, a Magyarországról Székelyföldre került orvosnő személye megkerülhetetlen Székelyudvarhely városának hely- és kultúrtörténetében. Tíz éve hunyt el.

Ha szobra nincs is, de impozáns síremléke van: Bakk Elek és felesége sírja a székelyudvarhelyi belvárosi református temető felső sétánya mellett található, alig néhány méterre a Csanády-sírtól. Aki arra jár, gondoljon arra, hogy ha ma sokan úgy élnének, dolgoznának és hinnének abban, amit tesznek, mint ahogy e házaspár tette, bizony másabb lenne az itt élők élete és szellemisége.

Írásunkhoz felhasználtuk dr. Bakk-Takács Sára: Hazulról haza – Székelyudvarhelyről Székkutasra (Kriterion Könyvkiadó, 2009) című memoárját valamint korábbi cikkeinket. A fotókat Biró István fényképész, dr. Bakk Elek és dr. Bakk-Takács Sára unokája bocsátotta rendelkezésünkre.