Digitalizált családi emlékek: erdélyi Fortepan született

„Amikor tizenegy éve meghalt nagytatám, összegyűjtöttem a régi negatívokat a családban. Biztos, ami biztos, gondoltam, nálam biztonságban vannak. 2015-ben jutottam oda, hogy profi szkennert szereztem, és két hónap intenzív munkával digitalizáltam kb. hatezer fényképet” – mondta. Ekkor már évek óta működött Magyarországon a Fortepan fotóarchívum, ezért a fejébe vette, hogy létrehoz egy hasonlót Romániára vonatkozóan is. A megvalósításig még két évet kellett várni.

Megmenteni a régi fotókat

2017 tavaszán jött a fordulat, amikor egy Facebook-os apróhirdetés révén vásárolt egy gótikus német betűkkel feliratozott osztrák családi fotóalbumot az 1931-as évek elejéről. Szerepelt benne egy eléggé különleges magyar név (Tőry Miklós) ahhoz, hogy esély legyen valamilyen nyom megtalálására. Néhány napos nyomozással sikerült ráakadnia az illető lányára, aki fotótörténész. Ez volt az az esemény, ami kimozdította a kezdeményezést a holtpontról.

„Ekkor határoztam el, hogy belevágok, és a Fortepan-modellt átvéve létrehozok Romániában is egy országos fotóarchívumot. Ehhez társakra leltem két gyerekkori barátom, Furó Lóránd Félix és Fülöp Lóránt személyében, akikkel együtt jártam a Bolyaiba” – mesélte a most útjára indított Azopan Fotóarchívum megszületésének első mozzanatait Edgár, aki

Azt, hogy miért szeretik mások fotóit, családi albumát nézegetni az emberek, Szőcs Edgár részben a múlt iránti érdeklődéssel magyarázza, de az emberi történetek is sok esetben felkeltik a kíváncsiságot. A fotókkal személyesebbé válik a múlt, a történelem. Edgár úgy véli, hogy munkájukkal értékeket mentenek és tesznek mindenki számára ingyenesen hozzáférhetővé.

Ismerkedés, személyes kapcsolatok születése

„Az elmúlt egy évben, amióta elindítottuk a Facebook-csoportot, sok mindenkivel ismerkedtem meg,  sok esetben személyesen is találkoztunk. Segítik munkánkat, anyagokat adnak, beajánlanak. Reménykedtem benne, hogy ez így lesz, és készültem rá” – hívja fel a figyelmet a munka, a gyűjtés egy másik aspektusára is Szőcs Edgár, aki a képek gyűjtése és publikálása mellett jegyzeteket is készít,  hiszen sok érdekes személlyel és történettel találkozik.

Minden képnek megvan a sajátos története. Nemrég például a csoportban egy olyan, az ócskapiacon vásárolt fotót tett közzé, amelyről annyit lehetett tudni, hogy a két fiatal, akit a fotón láthatunk, Pali és Buba. De lassan kibontakozott a történetük, a történet iránti érdeklődők megtudhatták, hogy kik ők, kiknek a felmenőik, hiszen a csoporttagok, mint egy nagy család, boncolgatták, találgatták, tisztázták, hogy kik szerepelnek a sorban felkerülő képeken.

„Édesapám vett még tavasszal több képet az ócskapiacon. Már akkor látszott, hogy a rajtuk szereplők  egy családhoz tartoznak, de nem tudtunk semmit róluk.

Ugyancsak a csoport révén került kapcsolatba a marosvásárhelyi származású Dragomán György íróval, aki beleegyezett a családi fotóarchívunának a feldolgozásába. Sokat segített Kuti Márta, aki az irodalmi vonatkozású képeken szereplő személyek azonosította. De hálával említi Szőcs Edgár a marosvásárhelyi nagy fotográfusokat is, mint például Bálint Zsigmondot, Erdélyi Lajost, Török Gáspárt.