
A Székelyudvarhelyi Hargita labdarúgócsapata támogatóival és vezetőivel 1921. augusztus 6-án.
1900. augusztus 21-én született Papp-Zakor Endre, akiben a székelyudvarhelyi labdarúgás egyik megalapítóját, ősatyját tisztelhetjük. Több mint fél évszázadon át játékosként és edzőként is meghatározó szerepe volt a kisváros futballjában, keze alól jelentős karriert befutott játékosok kerültek ki. A Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében róla olvashatnak.
2020. szeptember 01., 11:222020. szeptember 01., 11:22
A rendelkezésünkre álló adatok szerint a századforduló évében született Papp-Zakor Endre tízéves volt, amikor Aradról egy úgynevezett „pattogó ballont” hozott, játszótársaival is ő ismertette meg a labdarúgás szabályait Székelyudvarhelyen. Néhány évvel később, az 1910-es években már léteztek iskolai csapatok a városban, ám sportklubról csak 1919 óta beszélhetünk: októberben alakult meg a Hargita Testedző Egylet.
Játékosként (középen) az 1931. június 29-én lezajlott Hargita – Budai 11 (2:6) barátságos mérkőzésen
A fiatal Endre jónevű, polgári kereskedőcsaládból származott, a labdarúgás mellett tornázott és vívást is tanult az iskolában – a katolikus gimnázium, a református kollégium és a főreáliskola tanulója is volt. Megjárta az első világháború frontját, majd 1920-ban megkezdte orvosi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen, és ekkor kezdődött ötéves magyarországi labdarúgó-karrierje is. Először a Szegedi Egyetemi Atlétikai Klub, a SZEAC középcsatára lett, ám a híres játékos és későbbi sportriporter, Pluhár István felfedezte, és Budapestre hívta.
A Papp-Zakor család sírhelye a katolikus temetőben
Papp-Zakor öt idényt játszott a Budapesti Egyetem, a BEAC színeiben az NB1-ben. Csapatával megfordult külföldön is, elmondása szerint egy alkalommal még a későbbi világbajnok, az argentin–olasz Raimundo Orsi is ellenfele volt. A teljes cikket a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében találják meg.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!