Az igazgató, akiről utcát neveztek el

Elment, de visszaérkezett

Biró Lajos 1877. február 8-án született Zetelakán, iskolába Udvarhelyen járt, mégpedig a római katolikus főgimnáziumba, amelynek akkor a mai épülete még nem állt – a mai bentlakás épülete volt az iskola, a mostani főépület 1910-12-ben épült fel. Már hetedikes korában az iskola Ébredés nevű lapjába írt, illetve később, felsősként már a város egyik akkori újságába, a Székelyudvarhely című napilapba is. Kolozsváron szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet, de az ottani diákévei alatt is rendszeresen írt „haza”, az Udvarhelyi Híradóba, illetve a kincses városban az Ellenzék lapban is voltak cikkei.

ahol nemcsak cikkeket írt, de 1923-tól már egyik szerkesztője is lett a Székely Közéletnek.   

Fiai a sportban is jeleskedtek, ő nemcsak az írásban

Két fia volt, Biró Lajos és Biró András, akik a húszas évek végén Kolozsváron tanultak, és sportban is kiváló sikereket értek el: a Székely Közélet 1928-ban számolt be arról, hogy a két fiú kiváló eredményeket ért el a Kolozsvári Atlétikai Club (KAC) színeiben, magas- és távolugrásban, svédstafétában, gerelydobásban és rúdugrásban:

Ebből is kitűnik, hogy Biró akkoriban ebben a lapban is rendszeresen írt, de ezek mellett az Ellenzék, a Hírnök, az Erdélyi Tudósító, az Erdélyi Szemle vagy a Pásztortűz voltak azok a lapok, amelyekben egyház- és irodalomtörténeti, illetve iskola- és helytörténeti cikkeket közölt, de rendszeresen írt publicisztikát is, amelyekből valamilyen irodalmi apropó vagy jelzés kitapintható. Egy példa egy 1923-as Székely Közéletből:

„Petőfi és Madách, mily bűvösen hangzó nevek! A ti életetekben benne van a magyar fajnak minden megpróbáltatása: küzdelem, elbukás, remény és felemelkedés, kevés öröm és sok fájdalom s a tövis koszorú után a megdicsőülés glóriája.

(...) mi hisszük, hogy el fog jönni az ideje annak, – egy olyan tisztultabb kor – amikor életminta, nevelési példa lesz az emberek, különösen az ifjúság számára a Biró Lajosokból! (...) Férfiut énekeltem!”

1944–45-ben a gimnázium tanári gárdája nagyon megfogyatkozott a lezajlott háború és a menekülés után. Az idős tanárt visszahívták tanítani, sőt a zűrzavaros 1945-ös esztendőben néhány hónapig újra igazgatója lett az iskolának. Biró Lajos 1967. július 16-án hunyt el Székelyudvarhelyen, és a gimnázium több nagynevű tanárához és igazgatójához hasonlóan a Szent-Miklós hegyi római katolikus temetőben nyugszik.

Egyik tanítványa, Horváth József, aki szintén a gimnáziumi tanára lett később, így emlékezett vissza Biró Lajosra: „Az idő már eljárt felettünk, nem vagyunk már gyermekek, legfeljebb nagytaták. De azért mély tisztelet Biró Lajos igazgatónk emlékének, aki az egykori Rez-tetői kirándulásról úgy hozott vissza – s erre emlékezni kötelesség –, hogy zöld ággal a kezében, ez élen menetelve velünk együtt énekelte: »Ha diák vagy, ne tanulj... « stb. Na, erre mi nem is kezdtünk tanulni, aminek aztán komoly következményei lettek, bár az igazgató énekelte velünk. De aki erre nem emlékszik, az – bocsánat a kifejezésért – vénember lett.”

Írásunkhoz, felhasználtuk Péter Attila ny. tanár, Kápolnási Zsolt történész, valamint a szerző korábbi cikkeit, adatait.