
Az 1932. évi teniszverseny udvarhelyi és gyergyói részvevői
Fotó: Forrás: Vofkori György
A két világháború közötti időszakban igencsak népszerű volt a tenisz Székelyudvarhelyen, létezett teniszpálya, és a sétatéren, valamint a Kollégium-kertben gyakran rendeztek meccseket. A Székelyhon napilap Erdélyi Sport e heti mellékletében a székelyudvarhelyi teniszezés múltjába kalandoznak.
2020. február 11., 12:502020. február 11., 12:50
Székelyföldön a huszadik század első éveiből vannak adataink arra nézve, hogy Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában teniszpályák létesültek, és az ifjúság rendszeresen űzi ezt a sportágat a testedzés többi formája mellett. Udvarhelyen az első teniszpályát 1907-ben készítették el a mai sétatér alsó részén, de később a Kollégium-kertben, a labdarúgópálya és a tornapavilon mellett is létesült egy teniszpálya.
1922. április 30-án arról adott hírt a Székely Közélet hetilap, hogy „A Hargita T. E. választmánya a városi tanáccsal való megállapodás után elvállalta a városi uszoda és teniszpálya mihamarábbi üzembe helyezését. A teniszpálya és uszoda újraépítését már el is kezdték.”
Mérkőzések a sétatéri pályán, háttérben a park fái
Fotó: Forrás: Vofkori György
Azokban az évtizedekben gyakoriak voltak az ún. tornaünnepélyek a városban – ezeket évente több alkalommal általában a Kollégium-kertben tartották, és több sportág művelői is bemutathatták tudásukat, főleg barátságos, bemutató jellegű vagy helyi bajnokságok, vetélkedők zajlottak. 1925. augusztus 9-én azt adta hírül a Székely Közélet, hogy a Hargita Testedző Egylet vasárnap délután „fél 3 órai kezdettel, a kollégiumkerti sport-telepen nagyszabású zenés és mindenkit szórakoztató sportünnepélyt rendez”, amely keretében „játsszák le az udvarhelyi teniszezők Udvarhely város tennisz bajnokságáért a döntő mérkőzéseket.”
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!