
A biennálé atmoszféráját meghatározza a szeretetteljes, belsőséges műhelymunka
Fotó: Nagy Lilla
Nyolcadik alkalommal szervezte meg a Grafirka Egyesület a Textil Biennálét, ahol a Nagy István Művészeti Középiskola tehetséges diákjai mutatkoztak be. Ismét láthatóvá vált: micsoda erőt hordoznak a fiatal alkotók munkái!
2025. november 21., 13:392025. november 21., 13:39
2025. november 21., 17:282025. november 21., 17:28
A Grafirka Egyesület által életre hívott Textil Biennálé a Nagy István Művészeti Középiskola aulájában kapott helyet. A rendezvényt Csillag Imola és Krizbai Györgyi képzőművészek, az iskola tanárai nyitották meg szerda este, kiemelve:
A biennálé kétévente valósul meg – amikor támogatás is érkezik –, hiszen a textilszak oktatásához és a fiatal alkotók bemutatkozási lehetőségéhez elengedhetetlenek a megfelelő anyagi források. Ezúttal a Csíkszereda Városháza, valamint helyi cégek és magánszemélyek támogatása tette lehetővé, hogy a rendezvény méltó módon megszülethessen, emléklappal, jutalmakkal és megfelelő kiállítási anyaggal együtt.
Krizbai Györgyi és Csillag Imola képzőművészek, az iskola tanárai nyitották meg a kiállítást
Fotó: Nagy Lilla
Krizbai Györgyi megnyitójában hangsúlyozta, hogy a Textil Biennálé nemcsak egy tárlat, hanem egy hosszú, közös alkotói út fontos állomása. Olyan tér, ahol a textilszak műhelyének szeretetteljes, összetartó légköre válik láthatóvá. A tanárok következetes szakmai iránymutatása és a biztos technológiai háttér olyan közeget teremt, amelyben a diákok szabadon, mégis tudatosan fejleszthetik alkotói látásmódjukat. A 2008-ban indult biennálé történetében mindig az volt a cél, hogy a textilművészet sokszínűségét mutassák meg a közönségnek:
A most kiállított művek mind saját világokból érkeznek. Antal Boglárka-Zsanett hat alkotása a finom üvegforma ihlette szálaktól a bensőséges figurákig vezet, a polipotikumok belső utakat nyitnak meg, míg egy gyerekkori fénykép ihlette kompozíciója a személyesség csendes mélységét mutatja meg. Szász Barna két munkája az újrahasznosítással foglalkozik: bársonyból készített övtáskája azt bizonyítja, hogy a használhatatlannak tűnő anyag új jelentést és új életet kaphat. Kiss Boglárka a fekete–fehér–piros színvilágban találja meg saját kulturális lenyomatát – művei az emberi kapcsolatok finom mintázatait tárják fel, legyen szó generációkat összekötő motívumokról vagy a belső rendszerek érzelmi struktúráiról.
Az ősi technikák találkozása a kortárs gondolkodással
Fotó: Nagy Lilla
Boncina–Székely Sarolt öt munkája a textúrák, fények és formák különleges érzékenységű játékát mutatja be: csipke, hímzés, füstös árnyalatok és fényes anyagok találkoznak műveiben, egyszerre sejtelmes és erőteljes világgá formálva alkotásait. Ferencz–Salamon Panna művei rétegzett gondolatvilágot jelenítenek meg: növénylenyomatok, lampionok, fényes anyagok és a több műben visszatérő szitakötő motívum mesélnek szabadságról, változásról és metamorfózisról, miközben a munkák spirálszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Gál-Farkas Tímea a térbeliség kifejezéséhez nyúlt. Fűző ihlette csipkés darabjai egyszerre szólnak a női lét kérdéseiről és a különböző korok közötti nemi helyzetekről. Albert Anna-Júlia divatrajzaival a futurizmust és az örök eleganciát ötvözi. A tetőtől talpig eltakart női test és a vállakat fedő darabok mind az erkölcs és az illem divatos leképeződése nála.
A most kiállított művek mind saját világokból érkeznek
Fotó: Nagy Lilla
A biennálé atmoszféráját meghatározza az a szeretetteljes, belsőséges műhelymunka, amelyben ezek az alkotások születtek. A 8. Textil Biennálé ismét bebizonyította: a fiatal alkotók bátor gondolkodása és az ősi technikák kortárs alkalmazása olyan inspiráló találkozást hoz létre, amelyben a textil valódi történetmesélővé válik.
Vajon mennyire tudatosul bennünk, hogy mi van a tányérunkon, amikor nekifogunk egy étkezésnek? Jobb esetben felismerjük az alapanyagokat az ételben – de tudjuk, hogy honnan érkeztek, milyen utat jártak be, amíg a tányérunkra kerültek?
Március 15. alkalmából ünnepi díszbe öltöztek Székelyudvarhely buszai: kokárdák, valamint az 1848–49-es forradalom hőseitől származó idézetek kísérik az utasokat, így a mindennapi utazás is az emlékezés részévé válik.
A kockasajtot főleg szendvicsekhez fogyasztjuk, de az unalmas rántott húsból is mennyei ételt varázsolhatunk a felhasználásával.
Sorozatunkban – továbbra is a csendéleteknél maradva – ezúttal egy különös darabra esett a választásunk: T. Szűcs Ilona metaforikus festészete a szürrealizmus és a metafizikus eszköztárát alkalmazza.
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
A növények szépen fejlődnek a napsütötte napoknak köszönhetően. Ez a mérgező növények megjelenését is jelenti, ezúttal kettővel is megismerkedünk. A pirosló hunyor és a martilapu kettős hatását, de a hagymaszagú kányazsombort is bemutatjuk.
Hogyan találkozott a nagy mesemondó egy trafikosné aranyszőke hajú lányával, majd hogyan vallott szerelmet neki? Miként lett házasság ebből, hová indultak nászútra? És miről leveleztek egymással? Ez is kiderül a Székely Menyasszony kiállításon.
Kevés olyan étel van, amely ennyire egyszerű alapanyagokból hoz ki ennyire gazdag ízvilágot. A saltimbocca eredetileg borjúhúsból készül, zsályával és sonkával, de csirkemellből is fantasztikusan működik.
Kevés alapanyag utazta be úgy a világ konyháit, mint a bab: egyszerre a szegények eledele és ikonikus fogások lelke. De hogyan lett a paszulyból globális gasztronómiai történet?
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
szóljon hozzá!