„Eszköztelen” pedagógusok: mit tanul a verésből a diák?

– fogalmazott nemrég Albert Gábor Árpád, egy nagytusnádi általános iskola igazgatója a témáról. „Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy erőszakosan kell bánni a gyerekkel, viszont ha egy kicsit a fenekére lehetne csapni, biztosan jobban menne a szorzótábla, az olvasás, a fegyelemről nem is beszélve” – érvelt az igazgató.

Șaica Enikő 21 éve tanítónő, bár ma is imádja a munkáját, ő is úgy látja, egyre kevesebb eszköz van a pedagógusok kezében, ugyanis lassan teljesen tilos a fegyelmezés minden formája, ami bizonyos gyerekeknél nehéz helyzetet alakít ki. „Mivel évről-évre egyre kevesebb eljárás, eszköz van a kezünkben az iskolai fegyelmezést illetően, olyan módszereket kell keresnünk nekünk tanítóknak, amelyek a mai önálló, öntörvényű gyermekekre pozitívan hatnak. Nem könnyű feladat, de türelemmel, következetességgel meg lehet találni az utat a problémás gyerekekhez is. Könnyebb eset, ha a szülő is társként, partnerként áll a pedagógus mellé, viszont ha nem, akkor kőkemény feladat megtörni a jeget. Személyes tapasztalatom szerint ha szeretettel fordulsz a gyermek felé, előbb-utóbb ő is szeretetet, kedvességet fog nyújtani. Ez az egyetlen kulcs, ami még maradt a korszerű oktatásban a pedagógus kezében, lelkében” – véli a tanítónő.

Tilosnak tilos, mégis megtörténik

Bár tilosnak tilos, megtörténni most is megtörténik időnként, hogy egy-egy tanár agresszív, egyesek verbálisan, mások akár fizikailag is bántják a diákokat. „Nem szeretnék nevesíteni, de nálunk az iskolában van olyan tanár, akitől félünk. Történt olyan, hogy órán beleverte az osztálytársam fejét a padba, vagy elvette a cigarettánkat és nem adta vissza. Tudom, hogy tilos az iskolában vagy mellette dohányozni, de akkor sem veheti el. Mindamellett állandóan trágárul beszél velünk, szitkozódik, és akkor sem ad jó minősítést, ha tényleg készülünk. Nem tudom, mit tehetnénk. Gondoltunk rá, hogy jelentjük a vezetőségnek, de valahogy nem hisszük, hogy változna a helyzet, generációk óta így van” – ismeri el Márton Lóránt. A 17 éves diák úgy véli, a diákoknak még mindig nehezebb, mint a tanároknak, mivel utóbbiak közül sokan visszaélnek azzal, hogy ők a felnőttek és hatalmuk van.

– magyarázza Kádár Annamária. Hozzáteszi, jelentős váltás történt abban a tekintetben, hogyan reagálunk a normaszegésre. A büntető szemlélet a pedagógus magas kontrollját és a támogatás alacsony fokát jelenti. A megengedő szemléletre jellemző, hogy a pedagógus nem alakít ki a gyerekek számára határozott kereteket, és megbocsátja, elnézi a helytelen magatartást. Az elhanyagoló magatartás keretében a pedagógusok teljesen magukra hagyják a gyerekeket. Ma már azonban a helyreállító szemlélet elfogadott, hogy a pedagógusok egyszerre alkalmaznak magas kontrollt és támogatást, a helytelen viselkedést elutasítják.

A sarokba szorított pedagógus

Az osztálytermi rend alapvető feltétele a tanár és a diákok közt fennálló tiszteletteljes, jó kapcsolat és a jól szervezett osztálytermi munka. Kádár Annamária szerint a pedagógus egészen addig szabadon mérlegelheti, hogy milyen módszerrel fegyelmez, amíg az nem sérti a gyerek alapvető jogait, személyiségét, emberi méltóságát. A tanuló ugyanis semmiképpen nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Egy pedagógus semmilyen körülmények között nem válhat annyira indulatossá, meggondolatlanná, hogy tettlegességgel – de akár ide sorolhatnánk a verbális agressziót is – éljen egy diákkal szemben. Hogy mégis miért fordul elő, hogy tanár bántalmaz diákot? A szakember szerint a pedagógust ilyenkor az eszköztelenség jellemzi, konfliktus esetén tehetetlennek érzi magát, és a sarokba szorítottak tipikus magatartásformájával reagál, vagyis erőszakkal.

a tekintély demonstrálása helyett sokkal inkább pedagógiai és pszichológiai fogásokat alkalmazhat egy mai tanító, tanár. „Nem nevezném pofátlanabbnak a mai diákokat, inkább merészebbek, bátran megmondják a véleményüket, kritikusabbak. Nehezebb fegyelmezni és lekötni a figyelmüket olyan szempontból, hogy a frontális oktatási módszerek már nem működnek. Élménypedagógiai módszerekkel érdemes tanítani, folyamatosan tevékenykednie kellene a diáknak, kihívások elé kell állítani, játékosítani kell a feladatokat, fenntartani az érdeklődését, kíváncsiságát” – sorolja Kádár Annamária.

Mire lenne szükség, hogy a dolgok rendbe jöjjenek? Ezek a kérdések arra mutatnak rá, hogy a tettet ítéljük el, nem azt az embert, aki elkövette, és hogy a helytelen cselekedeteket gyakran jóvá lehet és jóvá is kell tenni” – magyarázza Kádár Annamária. Hozzáteszi: amennyiben a gyerekekkel együtt állítunk fel szabályokat, és azokat elfogadjuk, kihelyezzük, jól látható helyre, a diákok egy idő után már egymást figyelmeztetik azok betartására: „Te is elfogadtad, akkor tartsd is be!”