Atyai pofon helyett bizalommal teli szülő-gyermek kapcsolat. Kényes kérdésekről Deliága Éva gyermekpszichológussal

– Mennyire kell korlátozni a gyermekeket? Szükség van-e szabályrendszerre, szigorra, elcsattanhat-e egy-két atyai, anyai pofon?
– A keretek és a határok rendkívül fontosak. Természetesen a bántalmazás semmilyen formáját nem propagálhatom, Magyarországon erre törvény is van, tehát már az atyai pofon sem megengedhető. Ha lélektani szempontból elemeznénk ezt, akkor látjuk, hogy ez mind az autoriter nevelési stílusnak az eszköztára, amikor azt mondom a gyereknek, hogy csináld meg azért, mert tisztelned kell engem, és csak azért, mert én azt mondtam. A mai modernebb gyereknevelésben inkább azokat az elveket valljuk, hogy érdemesebb a gyermekeket partnerként kezelni, kiskamasz, kamasz gyerekeket bevonni akár a döntéshozatalba is, és számukra elmagyarázni, hogy mi miért történik. Ezzel a fajta attitűddel számíthatunk arra, hogy a gyermek is együttműködőbb lesz, és amire a napjainkban sokkal nagyobb hangsúlyt helyezünk, mint régebb, hogy harmonikus legyen a kapcsolat, bizalommal teli a szülő és a gyermek között.

Egyszerűen arról van szó, hogy az ő napirendjét úgy kell kialakítani, hogy nagyon sok mozgás legyen benne, hogy ki tudja ereszteni a benne egyébként természetesen ott lévő nagyon sok energiát. Itt inkább azért tehetünk, hogy ezt a rengeteg sok energiát, ami ott dúl benne, konstruktív módon tudja levezetni, és ezek például ne az iskolai viselkedési nehézségekben nyilvánuljanak meg.

– Tiltás, büntetés szükséges kelléktárai-e egy szülőnek?
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem is annyira a gyermeknevelés létezik ilyen egzakt módon, hanem a gyermekkel való együttélés során van egy hiteles szülői jelenlét. Ezt érzelmi szempontból is értem, hogy megtörténik az egymásra hangolódás, és ebben a jó érzelmi viszonylatban a gyereket anélkül is, hogy erősen tiltanánk vagy büntetnénk, érdekelni fogja, hogy mi hogyan érzünk vele kapcsolatban.

Azt látom, hogy a tiltás és a büntetés vonala nagyon nagy csapda tud lenni. Amikor elkezdjük tiltani a gyereket, akkor egyfajta lázadásba taszítjuk őt, nagyon felerősödhetnek a dacos, ellenálló tendenciák, és annál nehezebb lesz vele a dolgunk. Ha elkezdjük büntetni azzal, hogy elvesszük a telefonját, tévéjét, megpróbálunk megvonni tőle valamit, ami fontos számára, vagy nem engedjük el a barátaival, vagy kivonjuk olyan tevékenységekből, amit tudunk, hogy szívesen és örömmel végez, az óriási dühöt, haragot kelt a gyerekekben. Ilyenkor nagyon könnyen a szülő ellen fordulnak, és azt mondják, hogy nem érdekel a telefonom, és nem érdekel ez a juttatás, ez a program, és az sem, ha nem nézhetek többet tévét, és onnantól kezdve a szülő eszköztelenné válik, nincs semmi, amivel hatni tudna a gyerekére. Sokkal inkább a bizalommal teli szülő-gyerek kapcsolattal tudom azt kifejezni, hogyan tudja a szülő nevelni, hatékonyan formálni a gyermekét, nem a tiltás és a büntetés segítségével.