Alzheimer-kávézó: nem csak a kórban szenvedőknek kell a segítség

a kórházakban, szakrendelőkben nincs lehetőség arra, hogy a beteg vizsgálatán túl tőlük is megkérdezzék, hogy, hogy vannak, milyen nehézségekkel küzdenek.

Vetró-Bodoni Enikő kiemelte: nálunk Erdélyben, de akár egész Kelet-Európában maga a betegség is „háttérbe szorul”, sokszor nem ismerik fel idejében, elbagatellizálják a tüneteket. A szakember szerint az emberek gyakran csak legyintenek, mondván, hogy „csak elfelejt ezt-azt”, hogy „öregkorban ez normális”, pedig az idejében diagnosztizált esetekben, életmódváltással, tudatos viszonyulással sokat lehet javítani a betegek életminőségén. Azt, hogy térségünkben még mennyire gyerekcipőben jár az Alzheimer-kórhoz való megfelelő viszonyulás, az is jelzi, hogy nem lehet olyan termékeket kapni, amivel le lehetne kötni a figyelmüket – például nem túl nehéz, de nem is gyerekes kifestőst, kirakóst és egyéb fejlesztő játékokat.

Sepsiszentgyörgyön minden hónap utolsó péntekén terveznek találkozásokat tartani (bár sajnos a sikeres szeptemberi kezdet után az októberi találkozó elmaradt a járványhelyzet miatt). A szakember azt is kiemelte, hogy fontos a fix időpont, hiszen a hozzátartozók általában meg kell, hogy szervezzék, hogy azalatt a másfél óra alatt, amíg távol vannak, ki vigyáz helyettük a betegre. Amennyiben valaki magával vinné a beteg hozzátartozóját a foglalkozásra, arra is van lehetőség, ebben az esetben az alapítvány munkatársai foglalkoznak vele, hogy ne a hozzátartozó kelljen rá figyeljen.

Az első alkalmon több mint húsz résztvevő volt jelen, akik vagy az alapítvány által vagy az újsághirdetések nyomán, vagy valamely civil szervezet által értesültek a kávézóról. A szervezők sok pozitív visszajelzést kaptak a résztvevőktől, örültek, hogy beszélhetnek a tapasztalataikról, arról, hogy ennyire fárasztó a helyzetük, kimerültek, fásultak. Az első alkalomkor egy pszichiáter tartott előadást a téma kapcsán, a találkozás a református vártemplom gyülekezeti termében volt, de remélik, hogy idővel tényleg kávézókban tarthatnák a programot, akár úgy, hogy egy-egy vállalkozó támogatná, hogy a résztvevők ingyen kávézhassanak. A későbbiekben is terveznek előadókat meghívni, de a résztvevők visszajelzései nyomán is alakítják elképzeléseiket a szervezők.

A szakember szerint ezt a betegséget sok tabu övezi, illetve a betegek és az őket gondozó hozzátartozók életét a bezártság, a rutin jellemzi. Épp ezért nagyon fontos egy ilyen lehetőség, amikor valami más történik mint általában, új helyzettel, új emberekkel szembesülnek.

szakembereket kéne kiképezni, és erre nincs kapacitásunk” – emelte ki Vetró-Bodoni Enikő.

A megelőzés kapcsán sok a szakmai vita: van egy csoport, mely szerint lehetséges, és van olyan is, amelyik szerint nem. Azok szerint, akik szerint igen, fontos a táplálkozás, a szénhidrátbevitel minimalizálása, az egyént erő ingermennyiség csökkentése, a relaxálás, az énidő, stb.

Általában a hozzátartozóknak sok kérdése van, sok története, tapasztalata, amiket szeretnének kibeszélni magukból. A kávézó ezekre kíván lehetőséget adni, illetve, ha kis időre is, de megkönnyebbülést, „pihenést" biztosítani.

A Diakónia Alapítvány „kávézó-alkalmakat” tart Baróton is, igyekeznek a lehetőséget a vidékiek számára is elérhetővé tenni.