
Fotó: György Ottilis
Igaz ugyan, hogy ez a fogás nem készül el fél óra alatt, viszont mégis egyszerű elkészíteni és a fűszerezést szabadon variálhatod akár csípősebbre is, a saját ízlésed szerint. Mivel a vörös lencsét nem kell előzetesen áztatni és gyorsan puhul, ezért a kombinációban ezt használtam.
2025. május 20., 09:312025. május 20., 09:31
2025. május 20., 09:342025. május 20., 09:34
1 kg borjú lábszár vagy lapocka, kockára vágva
1 fej hagyma
2-3 sárgarépa
2 dl vörös lencse
4-5 cikk fokhagyma
2 babérlevél
5-6 szem boróka bogyó
1 teáskanál koriandermag
½ teáskanál szemes bors (lehet több is ízlés szerint)
só
1 evőkanál mustár
kevés olaj
Egy mozsárban összetörjük a s borókabogyót, a koriandermagot valamint a szemes borsot. A kockára vágott borjút megsózzuk, kevés olívaolajon körbe pirítjuk több adagban, majd kivesszük egy tálba és félretesszük rövid időre. A visszamaradt olajban, ha szükséges öntünk még hozzá keveset, megdinszteljük az apróra vágott hagymát, majd ha üveges hozzáadjuk a meghámozott darabokra vágott répát, az apróra vágott fokhagymát és kavargatva dinszteljük pár percig. Ezután hozzáadjuk a lepirított húst, a babérleveleket, a mustárt és a mozsárban összetört fűszert. Annyi vizet öntünk rá, amennyi majdnem teljesen ellepi, megsózzuk ismét. Fedő alatt kis lángon puhára pároljuk, ha szükséges még pótoljuk a vizet. Amikor a hús már majdnem puha hozzáadjuk a vörös lencsét is és együtt készre főzzük.
Kívül ropogós, belül szaftos és fűszeres: ez a házi tavaszi tekercs garantált siker. Frissen sütött tésztalapokba töltött, illatos húsos-káposztás raguval készül, és tökéletes választás egy hangulatos estére vagy vendégváró falatként.
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
szóljon hozzá!