
Fotó: György Ottilia
Ha egy különleges, mégis egyszerűen elkészíthető vendégváró vagy vacsoraötletet keresünk, az újkrumplis focaccia tökéletes választás. A kívül ropogós, belül puha tészta és a selymesen omlós, fokhagymás újkrumpli párosa garantáltan mindenkit levesz a lábáról. Friss rozmaringgal és olívaolajjal megbolondítva igazi mediterrán hangulatot csempészhetünk az asztalra. Egy jó salátával vagy krémlevessel kiegészítve önálló fogásként is megállja a helyét.
2025. június 21., 08:002025. június 21., 08:00
12 darab újkrumpli
1 teáskanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
2,8 dl langyos víz
50 dkg kenyérliszt
1 evőkanál parajdi só
6 evőkanál olívaolaj
ízlés szerint friss rozmaring
3 cikk fokhagyma
Az újkrumplit megmossuk és sós vízben puhára főzzük, félretesszük. Azután a langyos vízhez hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt, összekeverjük, majd félretesszük, hogy felfusson. A liszthez hozzákeverjük a sót, közepébe mélyedést ásunk, beleöntjük a felfuttatott élesztőt és 2 evőkanál olívaolajat. Alaposan összegyúrjuk és átdagasztjuk, amíg sima, rugalmas tésztát nem kapunk. A tésztát kiolajozott tálba tesszük, letakarjuk, és meleg helyen hagyjuk kelni kb. 1 órát, vagy amíg a duplájára nem nő. Egy 30×40 cm-es tepsit kiolajozunk, majd a megkelt tésztát belenyomkodjuk (kézzel széthúzva), a főtt újkrumplikat négybe bevágjuk, és belenyomkodjuk a tésztába, szórunk rá friss rozmaringot, olívaolajjal összekevert zúzott fokhagymával lekenjük. Előmelegített 200 fokos sütőben kb. 30 percig sütjük, amíg a teteje szép aranybarna lesz.
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
szóljon hozzá!