Egy Árpád-kori vaskohászat nyomdokán

Hosszú ideje foglalkoztatta a csíkszeredai Botár István régészt, hogy Csíkszereda székelyudvarhelyi kijáratánál, Erdőalja után, a csibai oldal elejét miért hívják Vasfúvó dombnak.

A domb neve már a 19. századi térképeken is feltűnik, de elég valószínű, régebbre megy vissza az elnevezés – magyarázta Botár István, amikor kilátogattunk a helyszínre.

Árpád-kori leletek?

Botár István elmondta, korábban találtak két szórványcserepet, amelyekről úgy tűnik, hogy Árpád-koriak. Idén az volt a célkitűzésük, hogy amennyire lehet, tárják fel ezeket a gödröket, és nézzék meg, hogy mikoriak. „Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, két feltételnek kellett teljesülnie. Az egyik a terület tulajdonosának, Lanczky Zoltánnak a beleegyezése, akinek ugyan semmiféle kötelezettsége nincs, mert hivatalosan ez itt nem lelőhely, de amikor elmondtam neki, hogy miről van szó, akkor rögtön támogatólag állt hozzá, és szívesen engedte, hogy idejöjjünk ásni. A másik pedig Hargita Megye Tanácsa támogatása, a régészeti program keretében.

A helynév maga is az Árpád-kori keltezés mellett szól, mivel a szakember szerint ezt nem utólag adta valaki, hanem régebbi időkre nyúl vissza.

Ez is jellemző a korabeli Magyarországra, hogy a vaskohászat a településektől távol volt. Fontos, hogy kellett hozzá egy patak, ami itt folyt alul, most már csak csörgedezik, de látható. Kellett a nyersanyag, itt van közvetlenül a salakos gödrök alatti altalajban a vörös kő, a limonitos lerakódás. Azt mondják a geológusok, az egész domb egy gejzírkúp.

Vaskohászat huzamos ideig

A domb első részein levő nagy horpadások a felszíni bányagödrök nyomai lehetnek. A régészek több mintát vettek a salakból, vékonycsiszolatok segítségével anyagvizsgálatot végeztetnek, hogy megtudják,

Botár István kifejtette, a vaskohászat ma is egy csúcstechnológia, nem lehet akárhol, akárhogy vasat olvasztani, viszont a történeti korokban, és ebben az esetben az Árpád-korban, az ezredforduló környékén különösen fontos volt.

Az a néhány salakos gödör

Az ilyen típusú kohókat patakpart mellett alakították ki, a martba ásták bele. A szakemberek egyelőre nem tudják, hogy mekkora lehetett a Vasfúvó-dombi kohótelep kiterjedése, azt tudják, hogy a dombon és környékén a kétezres évek elején volt egy területrendezés. „Itt három-négy telekkel lentebb azt mondták a tulajdonosok, hogy amikor ásták a házuk alapját, találtak egy fúvócsövet. Egyelőre ez nincs meg, reméljük, hogy valahonnan előkerül. Az egészben az a bosszantó, és közben izgalmas is, hogy mi még egy fúvócsövet sem találtunk.

A korszakhoz tartozó kohókkal kapcsolatban elmondta, abban az időben úgy építették ezeket, hogy a nyersanyagot kitermelték, ástak egy lyukat a falba, és fentről egy kürtőt mélyítettek bele, a kettőt összekötötték. Belülről kitapasztották sárral, utána faszén-érc rétegeket hordtak bele, ott volt a mellvéd, a fújtatócső, mindent fújtattak, és amikor a vasolvasztás megtörtént, kifolyt a salak, és kivették a vasbucát. A kutatók azt remélték, hogy a nagyobb gödrök mögött hátul a szelvény szélén megtalálják a kohót. De nem így történt.

„Ezzel a kutatással kapcsolatban két érzésem van. Az egyik a méreg vagy szomorúság, mert lehet, hogy elvesztettük és lehet, hogy ezek az utolsó fennmaradt leletek erről a vasolvasztó telepről, a többit elvitték a gépek, és nem tudom, hogy vannak-e még nyomai – nem régészeti lelőhely, semmi nem védte ezt a domboldalt. Lehet, hogy egy utolsó utáni pillanatban éppen csak elcsíptünk valamit itt a domb aljában. A másik meg közben az öröm, mert mégiscsak megmentettük és dokumentáltuk ennek a tevékenységnek az egyértelmű nyomait és nem tűnt el nyomtalanul.

Kiégett agyagdarabok

A régész kiemelte, hogy leletanyaguk nem sok van, de egy ipari zóna meddőjét kutatják, itt nem házak vannak, szép edények. De találtak 11. századi edénytöredéket és rengeteg folyó- és keménysalakot, mindenfélét, ami lerakódott a földre. Ugyanakkor kiégett és salakos agyagdarabokat is találtak, amelyek felhagyott, szétvert kohókra utalnak. „Eljutottunk egy részhez, ahol egymás hegyén-hátán vannak a kerek gödrök, nem igazán kiégve. Valószínű ezek előkészítő munkafázisok, például ércpörkölés részei. Egymást bolygatják, már ebből is látszik, hogy huzamosabb ideig zajlott a munka, mert egyik gödör a másikat fedi. Van egy salakbefolyás, egyértelműen eredeti helyén, viszont felette negyven centis steril homok van. A legújabb fejlemény, hogy miután feltártuk a salakkal feltöltött gödröt, befejeztük, de kiderült, hogy hosszú felületen lehet követni egy vékony salakos réteget, úgy, hogy fölötte nyolcvan centis steril homok van.