
A 22 éves Kántor Zsolt kiskora óta imádja a videojátékok világát
Fotó: Haáz Vince
A párizsi békekonferencia és a háború utáni határrajzolás ihlette meg Kántor Zsolt fiatal videójáték-fejlesztőt, aki Peacemakers vagyis Békecsinálók néven alkotott egy számítógépes játékot. Ebben a játékos lehet az a diplomata, amely a lehető legigazságosabban igyekszik megrajzolni a határokat egy háború után. Bár a játékot az erdélyi magyar valóságunk és a múltunk ihlette, a szereplői és a földrajzi területek csak a képzelet szüleményei: itt nem valós országok, hanem a pirosak és a kékek között zajlik a területvita.
2019. január 31., 18:272019. január 31., 18:27
A 22 éves marosvásárhelyi Kántor Zsolt amióta az eszét tudja, imádja a videójátékok világát, de nem a játék mechanizmusai, hanem inkább az azok által létrehozott virtuális világok hozták izgalomba, illetve azokban tenni-venni – ahogy ő fogalmaz. Nem is tartja magát „gamernek”, az ugyanis – mint mondjuk egy focidrukker – egy életformát jelent, hogy az ember veszi és játssza a különböző videójátékokat, Zsolt azonban inkább csak fejleszti már ezeket. „Valószínűleg nálam ugyanazt a szükségletet elégíti a játékfejlesztés, mint a játéknak a fogyasztása, azért is nem játszom már” – véli a fiatalember.
Középiskolás Zsolt a Bolyai Farkas Gimnáziumban volt, ahol bár természettudományokat tanult, a programozásba is belekóstolt, s már akkor elkezdett „belepiszkálni” a különböző videójátékokba. „Eleinte csak módosításokat végeztem különböző játékokon, pályákon, de kezdtem korlátokba ütközni, s akkor arra gondoltam, hogy egyszerűbb, ha saját programot fejlesztek” – magyarázza Zsolt, aki
Akkor még autodidakta módon fejlesztette magát, de közben számítástechnikát kezdett tanulni az egyetemen, így a tanulmányai is segítették a játékfejlesztést. Volt az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen cserediák, ahol szintén a játékfejlesztés tantárgyat vette fel. A Tudományos Diákköri Konferenciára és az államvizsgára is videójátékot készített, összesen eddig kettőt készített el az elejétől a végéig, és publikálta is ezeket.
A Peacemakers 1919 nevű játékban elképzelt országok virtuális területvitájába tekinthetünk bele
Fotó: Haáz Vince
A Peacemakers 1919 még nincs egy hónapja, hogy elérhető az interneten, de már több mint 38 ezren próbálták ki.
„Az, hogy erdélyi magyar vagyok, nyilván befolyásolta a témaválasztásomat, de a tavalyi román centenárium is. Eleinte az volt a célom, hogy december elsejére elkészüljön, de ez nem sikerült, aztán kitűztem azt a célt, hogy január 19-ére legyen meg, ugyanis akkor volt a századik évfordulója annak, hogy elkezdődtek a párizsi béketárgyalások” – magyarázza a fiatalember, aki előbb dokumentumfilmeket nézett a témában, akkor jött rá, hogy nem is volt olyan egyszerű dolguk azoknak, akik az első világháború után újrarajzolták a határokat. Éppen ezért elhatározta, hogy olyan játékot készít, amivel ezt illusztrálni tudja.
A határrajzoláshoz csak egy egér szükséges, azt kell húzogatni, de különböző szempontok szerint: egyik fő szempont, hogy a piros lakosság lehetőleg a piros országba kerüljön, a kék meg a kékbe, de a kék – mint győztes fél – kell kapja a vasútvonalat, az erőforrásokat. A határok minél rövidebbek kell legyenek, de érdemes figyelembe venni a természetes határokat, mint a hegyet vagy a folyót, illetve lehetőleg ne legyenek exklávék, vagyis a piros országban egy kis kék terület önmagában” – magyarázza a határrajzolás szabályait a játékfejlesztő, aki munkájával pont azt igyekszik bizonyítani, hogy nem volt ez egyszerű kérdés annak idején, és nem az a játékban sem.
A kékek és a piros közt kell új határvonalat húzni, tudván, hogy a kék nyerte a háborút
Fotó: Haáz Vince
Zsolt 24 pályát készített, ahogy halad előre a játék, egyre nehezebb, több részletet kell figyelembe venni, s elárulja, bizony van olyan pálya, amit szándékosan úgy készített, hogy az a megoldás, ha mégis exklávét készít az ember. Miközben halad a játékos a pályán, kitalált történelmi személyek magyarázzák a határrajzolás szempontjait és egyben a játék szabályait.
A sárga a domborzatot jelöli
Fotó: Haáz Vince
„Az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia is más-más szempontok szerint igyekezett határt rajzolni, volt, aki demokratikusan igyekezett megoldani, hogy lehetőleg minden nemzet a saját országába kerüljön, másik szempont az volt, hogy elvegyék az erőforrásokat a vesztes féltől, lehetőleg megakadályozva őt abban, hogy újra háborút indítson, de szempont volt az is, hogy milyen egy jó határ, hogy egyenes vonalú, de figyelembe veszi a természetes határokat, nem vág át városokat. Az én játékom bünteti is azt, ami például nálunk megtörtént, hogy teljesen magyar város Romániához került csak azért, mert ott volt vasútvonal” – fejti ki a fiatal programozó a saját maga által logikai játékként meghatározott termékéről. Hozzáteszi: a fogadtatása a játéknak nagyrészt jó, igaz,
Zsolt azonban úgy érzi, akkor elérte a célját, mert pont azt akarta, hogy ne ítéljen el a játéka senkit. A Peacemakers 1919 ezen a linken elérhető, ahol értékelni is lehet a játékot, illetve megjegyzéseket írni a készítőjének.
Zsoltot a videojátékok virtuális valósága ragadja meg
Fotó: Haáz Vince
Zsolt jelenleg egy másik, sokkal technikaibb projektre készül, ami egy háromdimenziós kalózos témára épülő játék komplett útkeresési algoritmusokkal. Ezzel nyerte meg tavaly a Tudományos Diákköri Konferenciát, s most bővíti, fejleszti az áprilisban, Budapesten sorra kerülő Országos Tudományos Diákköri Konferenciára. Amúgy Zsolt nagy terve, hogy kizárólag videójáték-fejlesztésből éljen meg, s ehhez keresi most a stúdiót, amellyel együtt dolgozhat.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!