Vásárlási és étkezési szokások egy zöldségkereskedő szemével

Pálfi Andor zöldségkereskedő már a kezdetektől a gazdák kínálatára alapozta a tevékenységét

Fotó: Makkay József

Harminc évvel ezelőtt sorok kígyóztak a kis zöldségkereskedés előtt, de ma is sokan betérnek a legrégebbi magánvállalkozásként létrejött, „magyar zöldségesként” emlegetett boltba Kolozsváron. Pálfi Andor üzletének története jól rávilágít az erdélyi zöldségtermesztés és -forgalmazás átalakulására – olvasható a Székelyhon napilap e heti Erdélyi Gasztró-kiadványában.

Liget

2019. október 02., 15:302019. október 02., 15:30

Harmincéves zöldségkereskedési tapasztalattal is egyre nehezebb fenntartani a vállalkozását, mivel egyre kevesebb az őstermelő – mutat rá Pálfi Andor, aki a kezdetektől a gazdák kínálatára alapozta a tevékenységét. Az eladásra is termelő nagyobbacska őstermelőket a krónikus munkaerőhiány készteti gazdaságuk feladására.

Pálfi szerint például Aranyosszéken, ahol a kilencvenes évek elején még a falvak lakosságának többsége piacolással foglalkozott – a murkot, petrezselymet, zellert, hagymát és egyéb zöldségeket Erdély nagyvárosainak piacain, vásárain adták el –, napjainkra legfennebb pár gazda maradt falvanként. A felvásárlásra szánt zöldségért emiatt sofőrjeinek sokkal többet kell utazniuk.

Nyilván számára is könnyebb volna az Erdélybe is nagy tételekben érkező lengyelországi importzöldséget megvásárolni a nagybani zöldségkereskedőktől, de ő ezt nem szeretné. Késő ősztől tavaszig így is importtermékekre szorul, mert nincs elegendő zöldségtároló kapacitás, másrészt távolról sincs akkora termelés, hogy tavaszig kitartson a gazdák árukészlete. Aki manapság Erdélyben piacra is termel zöldséget és gyümölcsöt, azt jó eséllyel becserkészik az új nagyáruházi szövetkezetek.

Zöldséget jórészt csak a középkorú vagy idősebb asszonyok, férfiak vásárolnak, olyan családokban, ahol még „divat” a friss leves, vagy rituálisan ragaszkodnak a vasárnapi ebédhez

Fotó: Makkay József

„Ha a kilencvenes évek derekán kimentem a tordai piacra, kapkodtam a fejem az árubőségen. Nemcsak idős asszonyok árultak, hanem tele volt a piac 30, 40 és 50 éves, életük teljében levő gazdaasszonyokkal, akik vagy ebből éltek, vagy a család számára fizetéskiegészítésként piacoltak. Azok az évek sajnos lecsengtek.”

Pálfi úgy véli, csak addig lesz igény a kis zöldségüzletekre, amíg lesz hagyományosan étkező, otthon főző vásárlóréteg, amely a szülőktől, nagyszülőktől tanult étkezési szokásokhoz ragaszkodik.

A vásárlói szokások átalakulásáról elmondta, zöldséget jórészt csak a középkorú vagy idősebb asszonyok, férfiak vásárolnak, olyan családokban, ahol még „divat” a friss leves, vagy rituálisan ragaszkodnak a vasárnapi ebédhez. A fiatalok már leszoktak róla, sokan nem tudnak főzni, így aztán az étkezés a gyorsbüfékre és bevásárlóközpontokra szorítkozik.