
Másnak kacat, nekik érték
Fotó: Bede Laura
Padláson felejtett régi bútorok, lámpák, csészék, különböző sokak által csak kacatnak nevezett lakberendezési tárgyak ihletik meg azt a két kolozsvári fiatal dizájnert, akik a románul sokatmondó Calabalâc márkanév alatt alkotnak. Rudolf Eszter és Szilágyi-Kispista Ágota azt keresi, hogy lehet új kontextusba helyezni jól ismert formákat, ezért összegyűjtik és felújítják a használt, elfelejtett lakberendezési tárgyakat.
2019. június 24., 15:022019. június 24., 15:02
2019. június 24., 15:032019. június 24., 15:03
Sokunk számára ismerős lehet az érzés, amikor egyedi tervezésű és mintájú tárgyak között vesztegelünk akár órákat, hiszen sokszor „ez a bútor szépen beöltené az űrt a lakásban, abból a csészéből pedig jobban esne a reggeli kávé”. A kacatoknak is nevezhető régi lakberendezési tárgyak ma már leginkább csak az ócskapiacokon találhatók meg, a vintage cuccok szerelmeseinek szól azonban a Calabalâc projekt, amely meglévő erőforrásaink hatékony és kreatív újrahasznosításáról szól. Két kolozsvári dizájner, Rudolf Eszter és Szilágyi-Kispista Ágota azt keresik, hogy lehet új kontextusba helyezni jól ismert formákat, ezért összegyűjtik és felújítják a használt, elfelejtett lakberendezési tárgyakat, székeket, asztalokat, poharakat, lámpákat, majd az új formát kapott tárgyakat áruba bocsátják.
Rudolf Eszter a cuccok világában
Fotó: Bede Laura
Nemrég ideiglenesen kiállították az árucikkeket az Eastride futárcég székhelyén, és bemutatkoztak a kincses város közönségének. A bulival összekötött vásáron elmesélték,
„Pár hónappal ezelőtt felvetettem a kérdést Ágotának, hogy mikor kezdjük el a munkát. Akkor azt mondta, hogy most, és hirtelen nekifogtunk. Őszintén nem emlékszünk, hogy melyikünk jött először az újrahasznosítás ötlettel, szerintem mindkettőnknek szívügye volt” – mondta Eszter, akinek időközben eltört a lába, ezért nem tudott részt venni semmilyen fizikai munkában, így volt hat hetük gondolkodni, tervezni és álmodni.
A projekt kezdeményezői Kolozsváron, az Eastride futárcég székhelyén állították ki a tárgyakat
Fotó: Bede Laura
A kiállított tárgyak legnagyobb részét saját padlásaikról, ismerősök és az ő ismerőseik padlásáról gyűjtötték össze. „Meglepő, hogy mennyi ember akar megszabadulni mindenfélétől, és azt mondja, hogy nincs mit kezdjek vele, ha kell vigyétek” – részletezték a tervezők, akik szerint az ócskapiac is jó forrás.
Egyelőre a saját udvaraikon tevékenykednek, de remélik, hogy sikerül egy műhelyt találniuk, ahová beköltözhetnek, ott jobban is menne a munka. Szerintük
A kiállított székek mindegyikét felújították, lecsiszolták, átfestették, pácolták. „Az az igazság, hogy a bútorfelújításnak nagyon az elején vagyunk, nincsen ebben tapasztalunk, se tudásunk, ezért ez nekünk is kihívás, de nagyon szívesen fogtunk neki” – vallják a projekt kezdeményezői.
A kínálatban szerepelnek tányérok, poharak, kávéscsészék, hamuzók
Fotó: Bede Laura
A névválasztással kapcsolatban elmondták, sokat gondolkoztak azon, hogy milyen nyelven is kellene megnevezni a projektet, végül amellett döntöttek, hogy a neve legyen román, viszont a leírása háromnyelvű: magyar, román és angol. Mivel a recycling is egyfajta újraértelmezés, ezért szerettek volna egy olyan szót találni, amely visszafele olvasva is ugyanazt jelenti.
– hangsúlyozta Eszter és Ágota, akik úgy gondolják, hogy nagyon nehéz árazni, mert sok szempontot figyelembe kell venni. Függ attól, hogy az adott tárgy mennyire van jó állapotban, mennyire egyedi. Sokszor szeretnének utánajárni, hogy mekkora lehet az eredeti érték, de bizony nem mindig könnyű ezt már kideríteni.
Handmade ruhát és talpas poharakat is vásárolhattak az érdeklődők
Fotó: Bede Laura
A lányok mindenképp hosszú távra terveznek, sőt, már most gondolkodnak azon, hogy mikor vonhatnak be majd új embereket, addig is pedig folyamatosan bővítik a Calabalâc kínálatát, amelyet bárki megtekinthet a www.instagram.com/clblc oldalon.
Szilágyi-Kispista Ágota szerint hosszú távra terveznek
Fotó: Bede Laura
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!