
Másnak kacat, nekik érték
Fotó: Bede Laura
Padláson felejtett régi bútorok, lámpák, csészék, különböző sokak által csak kacatnak nevezett lakberendezési tárgyak ihletik meg azt a két kolozsvári fiatal dizájnert, akik a románul sokatmondó Calabalâc márkanév alatt alkotnak. Rudolf Eszter és Szilágyi-Kispista Ágota azt keresi, hogy lehet új kontextusba helyezni jól ismert formákat, ezért összegyűjtik és felújítják a használt, elfelejtett lakberendezési tárgyakat.
2019. június 24., 15:022019. június 24., 15:02
2019. június 24., 15:032019. június 24., 15:03
Sokunk számára ismerős lehet az érzés, amikor egyedi tervezésű és mintájú tárgyak között vesztegelünk akár órákat, hiszen sokszor „ez a bútor szépen beöltené az űrt a lakásban, abból a csészéből pedig jobban esne a reggeli kávé”. A kacatoknak is nevezhető régi lakberendezési tárgyak ma már leginkább csak az ócskapiacokon találhatók meg, a vintage cuccok szerelmeseinek szól azonban a Calabalâc projekt, amely meglévő erőforrásaink hatékony és kreatív újrahasznosításáról szól. Két kolozsvári dizájner, Rudolf Eszter és Szilágyi-Kispista Ágota azt keresik, hogy lehet új kontextusba helyezni jól ismert formákat, ezért összegyűjtik és felújítják a használt, elfelejtett lakberendezési tárgyakat, székeket, asztalokat, poharakat, lámpákat, majd az új formát kapott tárgyakat áruba bocsátják.
Rudolf Eszter a cuccok világában
Fotó: Bede Laura
Nemrég ideiglenesen kiállították az árucikkeket az Eastride futárcég székhelyén, és bemutatkoztak a kincses város közönségének. A bulival összekötött vásáron elmesélték,
„Pár hónappal ezelőtt felvetettem a kérdést Ágotának, hogy mikor kezdjük el a munkát. Akkor azt mondta, hogy most, és hirtelen nekifogtunk. Őszintén nem emlékszünk, hogy melyikünk jött először az újrahasznosítás ötlettel, szerintem mindkettőnknek szívügye volt” – mondta Eszter, akinek időközben eltört a lába, ezért nem tudott részt venni semmilyen fizikai munkában, így volt hat hetük gondolkodni, tervezni és álmodni.
A projekt kezdeményezői Kolozsváron, az Eastride futárcég székhelyén állították ki a tárgyakat
Fotó: Bede Laura
A kiállított tárgyak legnagyobb részét saját padlásaikról, ismerősök és az ő ismerőseik padlásáról gyűjtötték össze. „Meglepő, hogy mennyi ember akar megszabadulni mindenfélétől, és azt mondja, hogy nincs mit kezdjek vele, ha kell vigyétek” – részletezték a tervezők, akik szerint az ócskapiac is jó forrás.
Egyelőre a saját udvaraikon tevékenykednek, de remélik, hogy sikerül egy műhelyt találniuk, ahová beköltözhetnek, ott jobban is menne a munka. Szerintük
A kiállított székek mindegyikét felújították, lecsiszolták, átfestették, pácolták. „Az az igazság, hogy a bútorfelújításnak nagyon az elején vagyunk, nincsen ebben tapasztalunk, se tudásunk, ezért ez nekünk is kihívás, de nagyon szívesen fogtunk neki” – vallják a projekt kezdeményezői.
A kínálatban szerepelnek tányérok, poharak, kávéscsészék, hamuzók
Fotó: Bede Laura
A névválasztással kapcsolatban elmondták, sokat gondolkoztak azon, hogy milyen nyelven is kellene megnevezni a projektet, végül amellett döntöttek, hogy a neve legyen román, viszont a leírása háromnyelvű: magyar, román és angol. Mivel a recycling is egyfajta újraértelmezés, ezért szerettek volna egy olyan szót találni, amely visszafele olvasva is ugyanazt jelenti.
– hangsúlyozta Eszter és Ágota, akik úgy gondolják, hogy nagyon nehéz árazni, mert sok szempontot figyelembe kell venni. Függ attól, hogy az adott tárgy mennyire van jó állapotban, mennyire egyedi. Sokszor szeretnének utánajárni, hogy mekkora lehet az eredeti érték, de bizony nem mindig könnyű ezt már kideríteni.
Handmade ruhát és talpas poharakat is vásárolhattak az érdeklődők
Fotó: Bede Laura
A lányok mindenképp hosszú távra terveznek, sőt, már most gondolkodnak azon, hogy mikor vonhatnak be majd új embereket, addig is pedig folyamatosan bővítik a Calabalâc kínálatát, amelyet bárki megtekinthet a www.instagram.com/clblc oldalon.
Szilágyi-Kispista Ágota szerint hosszú távra terveznek
Fotó: Bede Laura
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!