Érthetetlen módon csak egy generációt élt meg a kelet-európai piacokon megingathatatlanul népszerű lépcsőshátú kategóriában egyszerre jónak és megfizethetőnek számított Fluence. A megjelenésekor tipikus európai hódítónak szánt dél-koreainak egyébként kimondottan jót tett a modellciklus közepén kapott ráncfelvarrás.
2018. április 06., 16:492018. április 06., 16:49
A hat évvel ezelőtti arculatfrissítéssel még most sem tűnik elavultnak
Fotó: Pinti Attila
Érthetetlen módon csak egy generációt élt meg a kelet-európai piacokon megingathatatlanul népszerű lépcsőshátú kategóriában egyszerre jónak és megfizethetőnek számított Fluence. A megjelenésekor tipikus európai hódítónak szánt dél-koreainak egyébként kimondottan jót tett a modellciklus közepén kapott ráncfelvarrás.
2018. április 06., 16:492018. április 06., 16:49
A 2009-től 2012-ig gyártott modellek felszereltségi szinttől függetlenül magukon hordozták a dél-koreai autóipar stílusjegyeit – Ázsiában Samsung SM3 néven futott a típus –, így hiába került az európai változat orrára rombuszjelvény, az öreg kontinensen a Fluence enyhén idegennek hatott.
Ha külsejével nem is, árával és minőségével hamar utat tört magának az elfogadható árú családi limuzinok – az akkor ugyancsak meglehetősen népszerű Chevrolet Cruze vagy az azóta is felívelő pályán lévő Škoda Octavia – mellé érkezett Renault. A 2012-es ráncfelvarrás néhány lényegre törő ceruzavonással teljesen más karakterű szedánt eredményezett:
A beltérben csak annyit változtattak, hogy frissessége mellett azonnal felismerhető legyen a „régi” Fluence-tulajdonosoknak is.
Noha a Fluence műszakilag egy méretes puttonyt kapott harmadik generációs Mégane, a két típus nemcsak a csomagtér mérete miatt különíthető el egymástól. A szedán tengelytávja ugyanis 6,3 centiméterrel haladja meg a Mégane hatchbackét, csomagtere pedig 125 literrel nagyobb (530). A Fluence igazából még a kombi – Estate – Mégane-on is túllicitál, vele azonos tengelytáv mellett 6 literrel több poggyászt fogadhat be.
Gyakori látvány az utakon ez a lépcsős hátú kivitel
Fotó: Pinti Attila
A nálunk oly népszerű lépcsőshátú kivitel miatt gyakori látvány az utakon, flottaautóként is szép eladási számokat hozott az anyacégnek. A beltér első része ugyan valóban a csapotthátú „utánzata”, a hátsó üléssortól – a hosszabb tengelytáv miatt is – viszont már felnőttebb, szellősebb, három utas kényelmesen elfér egymás mellett.
A közel négyéves tesztelt Fluence évi kevesebb mint 19 ezer kilométert futott – a próbaúton lépte át a 75 ezret –, nem túlhajtott, kitaposott, de nem is végtelenségig kímélt. Az utastér egy kisebb takarítással makulátlanná varázsolható, hiszen sem a kormánykeréken, sem a váltóbot bőrborításán, de még az üléseken sem látszik az elhasználódás legapróbb jele – ami annak tudatában nagy szó, hogy a facelift előtti modelleknél elő-előfordult, hogy még garanciában cserélni kellett a szétmálló kormánykereket.
ugyanis egyetlen elhanyagolható nyöszörgő hang hallatszott a műszerfal alól a kikerülhetetlen kátyúrengeteg egy-egy gödrébe zöttyenve.
A műszerfal legnagyobb újítása a digitális sebességmutató volt
Fotó: Pinti Attila
A próbaútra vitt Fluence – okosan – jókora ballonos gumiabroncsokat kapott, a komfortosra hangolt futómű mellett ez is sokat nyomott a latban az útegyenetlenségek „kivasalásánál”.
Jóval a dízelbotrány kirobbanása előtt még fényesebbnek tűnt a gázolajas autók jövője, nem csoda, hogy a Fluence húzómotorjának is a Renault másfél literes, közös-nyomócsöves változata számított – az 1.6-os benzines mellett. Az 1461 köbcentiméteres dCi legerősebb, 82 kilowattos (110 lóerő) verziójával 400 kilométert tudtunk le, fedélzeti számítógép szerint 4,7, míg üzemanyagtöltő-állomáson „utántankolásos módszerrel” mért fogyasztás szerint 4,9 literes száz kilométerenkénti átlaggal (a gyári adat 4,6 liter).
Nem „túlfeszített”, de elegendő dinamikát biztosít a dízelmotor
Fotó: Pinti Attila
Ez a dízel elsősorban nem is rugalmasságával, hanem csendességével lepett meg – hidegen ugyan kelletlenül kerreg, de üzemmelegen 3500-as percenkénti motorfordulatig távoli morajként szűrődik némi hang az utastérbe.
Érdekes módon ugyanilyen nehéz a csomagtérajtó is. A „nehezékektől” függetlenül az autó semleges kanyarvételi tulajdonságai döbbenetesek, így kell megoldani egy orrmotoros, elsőkerék-hajtású autónál a súlyelosztást. A hatfokozatú kézi váltó is sziklaszilárdan áll még a fokozatokban, az utolsó fokozat pedig nem egy extra hosszú, autópályára alkalmas gang, már óránként kilencven kilométeres sebességnél zokszó nélkül viszi az 1,3 tonnás testet, pedig százhúsznál is csak 2500-at forog a motor.
A hasonló futásteljesítményű, felszereltségű és motorizációjú modellek ára hétezer eurótól indul, a megkíméltebb négyéves típusokért pedig közel 10 ezer eurót is elkérnek – értékvesztés szempontjából tehát átlagon felül teljesít a Fluence. Cseppet sem rossz befektetés, annak ellenére, hogy utód nélkül „koptatták ki” Európából – az új Mégane esetében a Renaultnál úgy látták, nincs szükség különálló típusjelzésre, így aki most ebben a kategóriában gondolkodik limuzinban, az a Mégane Sedan névre keresztelt autót viheti haza.
| Gyári adatok | 1.5 dCi (1461 cm³) |
| Teljesítmény | 82 kW / 110 LE (4000 motorfordulat/percnél) |
| Forgatónyomaték | 240 Nm (1750 motorfordulat/percnél) |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 11,0 mp |
| Végsebesség | 185 km/óra |
| Fogyasztás (város / városon kívül / vegyes) | 5,6 / 4,0 / 4,6 liter |
| Hosszúság / Szélesség / Magasság | 4623 / 2037 / 1478 mm |
| Nyomtáv (elöl / hátul) | 1542 / 1562 mm |
| Tengelytáv | 2703 mm |
| Csomagtér | 530 liter |
| Üzemanyagtartály | 60 liter |
| Abroncsméret | 205/65 R15 vagy 205/60 R16 vagy 205/55 R17 |
| Önsúly / Terhelhetőség | 1285 / 500 kg |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
szóljon hozzá!