
Szerencsésnek tartják magukat, hogy biztonságban élhetik túl a háborút
Fotó: Haáz Vince
Halina és családja Kijevből menekült Lengyelországon keresztül Erdélybe, ahol Marosszentgyörgyön talált ideiglenes otthonra. Barátaik, Daly és Ioan szeretettel ajánlotta fel számukra a lakást, ahol a háború végéig tartózkodhatnak. Hogyan várják a húsvét áldását az ukrán menekült család tagjai, akiknek hazáját most értelmetlen és vad háború pusztítja? Meglátogattuk őket.
2022. április 14., 18:572022. április 14., 18:57
Az Ukrajnából érkező család – Halina, a férje és két gyereke – nem most ismerkedett meg a marosszentgyörgyi házaspárral. Meséli a házigazda, Ioan, hogy évekkel ezelőtt Székelyföldön autóztak, amikor felfigyeltek az út mellett a tetejére borult személygépkocsira. Megálltak, segítettek a bajbajutottaknak, szerencsére egyikük sem sérült meg. Daly, a felesége vállalta a fordítói szerepet a rendőrség és az ukrán család között, majd később az ügyintézésben is, Ioan segített szállítót találni, aki az összeroncsolódott autót a román–ukrán határig vitte, hogy ott átvegye egy másik szállító, illetve a családot is elvitte az országhatárig. A szokatlan találkozásból mély barátság jött létre, később a marosszentgyörgyi pár is ellátogatott Ukrajnába, Kijevbe. „Ez így volt elrendelve, a hat évvel ezelőtti baleset, hogy megismerkedjünk, összebarátkozzunk, hogy most segíthessünk” – mondja Ioan.
Halina a telefonján mutatja az otthoni fotókat: családi ebéd, ünnepi vacsora, készülődés a korábbi húsvétokra. A világjárvány miatt tavaly és tavalyelőtt náluk is csak szűk családi körben teltek a húsvéti ünnepek, de azért a hagyományos tojásfestés, a húsvéti kalács, az ebéd nem maradt el – meséli.
A család ortodox vallású, de az apósa és annak a családja római katolikus – mondja, ezért egyik sem idegen számukra.
Kérdésemre, hogy bárányt esznek-e, elmondja, hogy náluk nincs hagyománya a húsvéti báránynak, sertést esznek, kolbászt, sültet. A tojást megfestik, színes virágokkal, madarakkal, szívecskékkel, többnyire népi motívumokkal díszítik, de már ott is divatba jött, hogy különböző matricákat ragasztanak a tojásra, vagy színes festékkel festik. A hagyományos süteményük egy kerek kalácsszerűség, amit kimondottan húsvétra készítenek, a nevében is jelzi: pászka vagy kulics, ami különböző méretben készülhet, és cukormázzal, színes cukorkával vagy csokidarabkákkal, szárított gyümölccsel, kekszdarabkákkal is díszítenek.
Miből áll az ünnepi ebéd vagy vacsora egy ukrán család húsvéti asztalán? – kérdeztük a kijevi édesanyától. Elmondta, hogy például levest nem esznek, viszont annál több húst. Különböző zöldség, krumpli vagy tészta a köret jár melléje, illetve saláta vagy savanyúság. „A lényeg a húson van” – mondja nevetve Halina, azt is hozzátéve, hogy a húsételek mellé fehér bort fogyasztanak. A locsolkodás hagyománya sem ismert náluk, viszont a családok meglátogatják egymást, hiszen az ünnep nagyon jó alkalom a találkozásra, a közös együttlétre. A gyerekek, leginkább a fiúk felkeresik a rokonságot, keresztszülőket, nagyszülőket, közeli barátokat, húsvéti versikéket mondanak, amiért színes tojás jár.
Azt nem kérdezhetjük meg, hogy hiányzik-e az otthon és az otthoni ünnepvárás, készülődés, ünneplés, hiszen természetes, hogy igen. Halina tavaly, tavalyelőtt, vagy még az előtt készített fényképekeit mutatja a telefonján. „Ez itt édesanyám a gyerekekkel, itt együtt festettük a színes tojást, ezen a fotón szinte mindenki rajta van, itt már minden elfogyott, olyan jól sikerült az ebéd” – lapoz a fotók között, és mintha újból átélné a békés pillanatokat, amikor a készülődésre, a lelki feltöltődésre, a megújulásra összpontosított mindenki, amikor még boldogan várták a feltámadás ünnepét, és nem is sejtették, hogy mekkora változás fog történni.
Halina fotókról idézi az otthoni békeidőket, a családi húsvéti ünnepeket
Fotó: Haáz Vince
Ám szomorúságnak nincs helye, szerencsésnek tartják magukat, hogy ilyen barátaik vannak, és biztonságban élhetik túl a háborút. A családapa a háború kitörésekor éppen egy Kilimandzsáró-túrán vett részt, a munkahelye nem szűnt meg, online módon dolgozik továbbra is. A gyerekek is online folytatják az iskolát délelőttönként. Otthon Halina a gyerekeit nevelte, velük foglalkozott – meséli.
Korábban dolgozott, de a család mellett feladta a karrierjét, inkább rájuk összpontosított. Most azonban részmunkaidőben munkát vállalt, a Mihai Eminescu Művelődési Ház melletti Ifjúsági szállodában segít a menekülteknek az ügyintézésben, abban, hogy minél zökkenőmentesebben intézhessék ügyeiket.
Sokan nem tudják, mit tehetnek, ha nincs útlevelük, vagy lejárt a személyi igazolványuk. Szeretnének dolgozni, de nagy akadályt jelent a közös nyelv hiánya, ezért csak olyan munkát tudnak vállalni, ahol nincs szükség nyelvi ismeretekre. De ahhoz is kell valamennyi tudás, hogy elinduljanak, megtalálják a lehetőséget, megismerjék a feltételeket, vagy elmondhassák, mihez értenek, mit tudnának, vagy mit szeretnének csinálni. Ezekben vagyok én segítségükre, fordítok, egyfajta kapocs vagyok a menekültek és a helyi hatóságok és civil szervezetek között” – ismertette a munkáját Halina.
Daly római katolikus, Ioan ortodox vallású – tudom meg a marosszentgyörgyi házaspártól, akik szerencsésnek tartják magukat, hiszen „kétszer ünnepelhetnek” – mondják. „Most a magyar húsvétra készülünk, aztán a román húsvétra. Barátaink is velünk ünnepelnek természetesen. Legalább megismerkedhetnek az itteni szokásokkal is.
Elmegyünk az éjféli misére, megszenteltetjük a húsvéti ételt, majd hazamengyünk és ünnepelünk. Hétfőn pedig fogadjuk a locsolókat, illetve a férfiak elmennek locsolkodni” – ismerteti a húsvéti szokásaikat Daly, a feleség.
Öröm az ürömben, hogy megismerkedhetnek az itteni húsvéti szokásokkal is
Fotó: Haáz Vince
Kérdésemre, hogy meddig maradnak Marosszentgyörgyön, Halina széttárja a karját. „Jó lenne azt tudni” – mondja. Ioan szerint fél évnél hamarabb nem fognak hazamenni a barátaik Kijevbe.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
szóljon hozzá!