
Szerencsésnek tartják magukat, hogy biztonságban élhetik túl a háborút
Fotó: Haáz Vince
Halina és családja Kijevből menekült Lengyelországon keresztül Erdélybe, ahol Marosszentgyörgyön talált ideiglenes otthonra. Barátaik, Daly és Ioan szeretettel ajánlotta fel számukra a lakást, ahol a háború végéig tartózkodhatnak. Hogyan várják a húsvét áldását az ukrán menekült család tagjai, akiknek hazáját most értelmetlen és vad háború pusztítja? Meglátogattuk őket.
2022. április 14., 18:572022. április 14., 18:57
Az Ukrajnából érkező család – Halina, a férje és két gyereke – nem most ismerkedett meg a marosszentgyörgyi házaspárral. Meséli a házigazda, Ioan, hogy évekkel ezelőtt Székelyföldön autóztak, amikor felfigyeltek az út mellett a tetejére borult személygépkocsira. Megálltak, segítettek a bajbajutottaknak, szerencsére egyikük sem sérült meg. Daly, a felesége vállalta a fordítói szerepet a rendőrség és az ukrán család között, majd később az ügyintézésben is, Ioan segített szállítót találni, aki az összeroncsolódott autót a román–ukrán határig vitte, hogy ott átvegye egy másik szállító, illetve a családot is elvitte az országhatárig. A szokatlan találkozásból mély barátság jött létre, később a marosszentgyörgyi pár is ellátogatott Ukrajnába, Kijevbe. „Ez így volt elrendelve, a hat évvel ezelőtti baleset, hogy megismerkedjünk, összebarátkozzunk, hogy most segíthessünk” – mondja Ioan.
Halina a telefonján mutatja az otthoni fotókat: családi ebéd, ünnepi vacsora, készülődés a korábbi húsvétokra. A világjárvány miatt tavaly és tavalyelőtt náluk is csak szűk családi körben teltek a húsvéti ünnepek, de azért a hagyományos tojásfestés, a húsvéti kalács, az ebéd nem maradt el – meséli.
A család ortodox vallású, de az apósa és annak a családja római katolikus – mondja, ezért egyik sem idegen számukra.
Kérdésemre, hogy bárányt esznek-e, elmondja, hogy náluk nincs hagyománya a húsvéti báránynak, sertést esznek, kolbászt, sültet. A tojást megfestik, színes virágokkal, madarakkal, szívecskékkel, többnyire népi motívumokkal díszítik, de már ott is divatba jött, hogy különböző matricákat ragasztanak a tojásra, vagy színes festékkel festik. A hagyományos süteményük egy kerek kalácsszerűség, amit kimondottan húsvétra készítenek, a nevében is jelzi: pászka vagy kulics, ami különböző méretben készülhet, és cukormázzal, színes cukorkával vagy csokidarabkákkal, szárított gyümölccsel, kekszdarabkákkal is díszítenek.
Miből áll az ünnepi ebéd vagy vacsora egy ukrán család húsvéti asztalán? – kérdeztük a kijevi édesanyától. Elmondta, hogy például levest nem esznek, viszont annál több húst. Különböző zöldség, krumpli vagy tészta a köret jár melléje, illetve saláta vagy savanyúság. „A lényeg a húson van” – mondja nevetve Halina, azt is hozzátéve, hogy a húsételek mellé fehér bort fogyasztanak. A locsolkodás hagyománya sem ismert náluk, viszont a családok meglátogatják egymást, hiszen az ünnep nagyon jó alkalom a találkozásra, a közös együttlétre. A gyerekek, leginkább a fiúk felkeresik a rokonságot, keresztszülőket, nagyszülőket, közeli barátokat, húsvéti versikéket mondanak, amiért színes tojás jár.
Azt nem kérdezhetjük meg, hogy hiányzik-e az otthon és az otthoni ünnepvárás, készülődés, ünneplés, hiszen természetes, hogy igen. Halina tavaly, tavalyelőtt, vagy még az előtt készített fényképekeit mutatja a telefonján. „Ez itt édesanyám a gyerekekkel, itt együtt festettük a színes tojást, ezen a fotón szinte mindenki rajta van, itt már minden elfogyott, olyan jól sikerült az ebéd” – lapoz a fotók között, és mintha újból átélné a békés pillanatokat, amikor a készülődésre, a lelki feltöltődésre, a megújulásra összpontosított mindenki, amikor még boldogan várták a feltámadás ünnepét, és nem is sejtették, hogy mekkora változás fog történni.
Halina fotókról idézi az otthoni békeidőket, a családi húsvéti ünnepeket
Fotó: Haáz Vince
Ám szomorúságnak nincs helye, szerencsésnek tartják magukat, hogy ilyen barátaik vannak, és biztonságban élhetik túl a háborút. A családapa a háború kitörésekor éppen egy Kilimandzsáró-túrán vett részt, a munkahelye nem szűnt meg, online módon dolgozik továbbra is. A gyerekek is online folytatják az iskolát délelőttönként. Otthon Halina a gyerekeit nevelte, velük foglalkozott – meséli.
Korábban dolgozott, de a család mellett feladta a karrierjét, inkább rájuk összpontosított. Most azonban részmunkaidőben munkát vállalt, a Mihai Eminescu Művelődési Ház melletti Ifjúsági szállodában segít a menekülteknek az ügyintézésben, abban, hogy minél zökkenőmentesebben intézhessék ügyeiket.
Sokan nem tudják, mit tehetnek, ha nincs útlevelük, vagy lejárt a személyi igazolványuk. Szeretnének dolgozni, de nagy akadályt jelent a közös nyelv hiánya, ezért csak olyan munkát tudnak vállalni, ahol nincs szükség nyelvi ismeretekre. De ahhoz is kell valamennyi tudás, hogy elinduljanak, megtalálják a lehetőséget, megismerjék a feltételeket, vagy elmondhassák, mihez értenek, mit tudnának, vagy mit szeretnének csinálni. Ezekben vagyok én segítségükre, fordítok, egyfajta kapocs vagyok a menekültek és a helyi hatóságok és civil szervezetek között” – ismertette a munkáját Halina.
Daly római katolikus, Ioan ortodox vallású – tudom meg a marosszentgyörgyi házaspártól, akik szerencsésnek tartják magukat, hiszen „kétszer ünnepelhetnek” – mondják. „Most a magyar húsvétra készülünk, aztán a román húsvétra. Barátaink is velünk ünnepelnek természetesen. Legalább megismerkedhetnek az itteni szokásokkal is.
Elmegyünk az éjféli misére, megszenteltetjük a húsvéti ételt, majd hazamengyünk és ünnepelünk. Hétfőn pedig fogadjuk a locsolókat, illetve a férfiak elmennek locsolkodni” – ismerteti a húsvéti szokásaikat Daly, a feleség.
Öröm az ürömben, hogy megismerkedhetnek az itteni húsvéti szokásokkal is
Fotó: Haáz Vince
Kérdésemre, hogy meddig maradnak Marosszentgyörgyön, Halina széttárja a karját. „Jó lenne azt tudni” – mondja. Ioan szerint fél évnél hamarabb nem fognak hazamenni a barátaik Kijevbe.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
Az élő állat minősége, súlya, de a hús szerkezete is számít, a fűszereket apróra darálják vagy darabolják, aztán gyúrják, töltik, sütik és füstölik a kolbászt, majd jóízűen elfogyasztják. De mi alapján értékel a zsűri egy megmérettetésen?
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
szóljon hozzá!