Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

23:00

Korai góllal nyert, még reménykedhet a felsőházban a Kolozsvári CFR

22:41

Bodó mesternégyese, kiütötte az Acélbikákat a GYHK

22:26

A végén vitte be a kegyelemdöfést Újpesten a Corona

22:21

Kikapott a székesfehérvári farmcsapattól az új légiósokkal felálló Sportklub

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Baleset miatt áll a forgalom Szejkefürdőn – frissítve

Autós üldözésbe és balesetekbe torkolló ittas vezetés Hargita megyében

Elhunyt Fancsali Éva, a székelyudvarhelyi Kipi-Kopi Napköziotthon igazgatója

Nyomás alá helyeznek, és már viszik is a pénzed – így vernek át a Revolut nevében

Kéthetes előrejelzés: most jönnek a leghidegebb éjszakák

Nagy Zoltánt megválasztották a gyergyószentmiklósi RMDSZ élére

Bosszúra esküdött George Simion AUR-vezér

Ekkortól csökkenhet az infláció az RMDSZ elnöke szerint

Szombat este is több ezren vonultak utcára az igazságügy függetlenségéért Bukarestben

Az államfő megtámadta az alkotmánybíróságon a Novák-törvényt

Úgy táncolnak, mintha gyalog mennének

Joli néni és Gerő bácsi. Hetven éve táncolnak együtt

Fotó: Haáz Vince

Már a kapuban is hallatszik, hogy a mezőpaniti Bartha-portán most is népzene szól: a vidám, hangos zeneszóról senki nem mondaná meg, hogy ebben a házban egy idős házaspár lakik: a 82 éves Gerő bácsi és a 81 éves Joli néni. Több mint hetven éve táncolnak együtt. „Én vele úgy megyek a táncban, mintha csak gyalog mennék” – fogalmaz a feleségéről Bartha Gergely, akit nemrég Budapesten a Népművészet Mestere címmel tüntettek ki. Merthogy a Bartha házaspár nem csak magának táncolt egy életen át: megszámolni sem tudják, hány fiatalt tanítottak meg a mezőpaniti énekre és táncra, még a Magyar Állami Népi együttes is tőlük „lopta el”, hogyan járják Mezőpanitban.

Szász Cs. Emese

2018. augusztus 27., 15:412018. augusztus 27., 15:41

A Maros megyei Mezőpanit községben mindenki tudja, hol lakik Bartha Gergely és felesége, Jolán, a két „táncos öreg”, s aki nem tudná, azt az állandóan szóló népzene is útbaigazítja. De nem ám egy régi kazettofonról szól a muzsika, a Bartha-portán modern, hordozható hangszóróból teszik a népzenét. Mint mondják, állandóan megy ez náluk, csak azért kapcsolják ki most is, hogy beszélgetni tudjunk, hogy megismerhessük a népművészet mesterét. Bár a címet s a díjat Gerő bácsi kapta, amit megvalósítottak a néphagyomány terén, együtt végezték, kicsit rosszul is esik Joli néninek, hogy az ő neve nem fért fel a kitüntetésre.

„Haragudtam kicsit persze, hogy az én nevemet miért nem írták bele, mikor velem táncolt mindig. Hetven éve táncolunk együtt, 62 éve elmúlt, hogy házasok vagyunk”

– mondja Bartha Jolán, mosolyogva azért. Hozzáteszi: igaz, ő már nehezen táncol, februárban ugyanis megcsúszott a jégen, s a válla úgy tönkrement, hogy a fél kezét azóta nem tudja használni. Hálát ad a Jóistennek, hogy olyan férje van, aki segíti, öltözteti, ágyat is vet, s mindent csinál, amit kell. A budapesti díjátadón sem a feleségével táncolt Bartha Gergely, hanem a leányával.

Pedig sokan megszólták a faluban

Alig több mint egy hete jöttek haza Budapestről, a Népművészet Mestere cím ünnepélyes díjátadójáról, amelyen a legmagasabb népművészeti elismerést kapta meg Bartha Gergely, aki feleségével minőségi néptáncot járt egy életen át, miközben fiatalokat tanítottak, tánctáborok és táncházak állandó meghívottjai voltak. Gerő bácsi 82 évesen a budai várban is bemutatta a gálaesten a gyönyörű mezőpaniti csárdást.

Gerő bácsi a díjazáson leányát forgatta meg

A paniti házaspár szívesen meséli, hogy mindezt Gerlecz Lászlóéknak köszönhetik, ugyanis ők terjesztették fel a díjra. Maga a tanítás sok évre nyúlik vissza. „1994-ben jött ez a szombathelyi fiatalember Mezőpanitba, s összeszedett sokunkat a kultúrotthonba, hozott nekünk zenészeket Kölpényből, mert Panitban nincs cigány, egy sem, s mi táncoltunk, énekeltünk, s ő filmezett. Mi nem is tudtuk mi az, még azt sem tudtuk, mi a magyarság, higgye el, mert nem volt szabad egy színes kötényt sem felvegyünk azelőtt Ceaușescu idejében: csak fekete-pirosat hordhattunk, pedig a mi lánykorunkban színes volt a kötény” – mesél Joli néni a kezdetekről, ugyanis akkor és ott gyűltek össze néhányan Panitból, úgy lett egy kis csoport, és elkezdtek járni Gyöngykoszorú-találkozókra, Mezőbándra, Holtmarosra, Udvarhelyre, Csíkszeredába, mindenfelé. 1996-ben Holtmaroson egy ilyen alkalmon ismerkedtek meg Varga János zalaegerszegi koreográfussal, s azóta járják Zalaegerszeget, Magyarországot, mindenütt táncolnak, tanítanak, megmutatják, hogy milyen a mezőpaniti csárdás. Eleinte még nagy csoporttal mentek, de az évek során meggyérültek.

A Népművészet Mestere díj és a kitüntetett

Fotó: Haáz Vince

A Bartha házaspár volt a legkitartóbb, ők még tavaly is voltak Zalaegerszegen, idén is csak a néni februári balesete miatt tettek le az utazásról.

„Amit mi végigcsináltunk ketten, senki nem csinálta utánunk, pedig sokan megszóltak a faluban, hogy mit mind megyünk táncolni, mulatni, inkább foglalkozzunk a gazdasággal, mert állataink voltak. Most meg, hogy itt van ez a díj, mindenki csak gratulál”

– meséli Gerő bácsi. Felesége hozzáteszi: ők szeretik a mulatságot, mindig is szerették. „Van nekem egy képem harmadik osztályos koromból, hogy a színpadon vagyok, na én azóta örökké a színpadon voltam” – mondja az asszony.

Amikor még be sem engedték a táncba

Megtudjuk azt is, a 62 éve házas Bartha pár gyerekkorától együtt táncol, már akkor is táncoltak, amikor még be sem engedték a táncba. Mert annak idején Mezőpanitban minden vasárnap tánc volt: két órakor kezdődött, nyolc órakor végződött, s volt táncrend, az ilyen kicsi 9-10 éveseket nem engedték be, s akkor azoknak csináltak egy-egy háznál táncot, az eperfa árnyékában ropták.
Muzsikáltunk, ahogy tudtunk, én például húsz évig bőgős voltam. De táncolni sem olyan nehéz a panitit, az egyszerű csárdást járjuk és a gólyát, sebesebben és lassabban, de csak a csárdást” – magyarázza Gerő bácsi, aki azért úgy véli, bár megtanulni mindenki meg tudja tanulni, csak abból lesz jó táncos, akinek a vérében van a tánc, a génjeiben.

Szerettek mulatni egész életükben

Fotó: Haáz Vince

Náluk például a szülők is jó táncosok voltak. „Nagyobbrészt örököltük, de még volt egy ügyes, nagyobb legény, amikor süldő fiú voltam, attól még sokat tanultam, például hogy ne kalimpáljak, ne tartsam a fejem félre, szorítsam a leánykát magamhoz” – magyarázza, aki igyekezett továbbadni is tudását. Bartháéknak egy fiuk van és egy lányuk, négy unokájuk, s van már három dédunoka is, de mindegyik tud táncolni, mert a nagyapjuk megtanította. „Volt lemezjátszó, kazetta, s mikor kicsi süldő leánykák voltak, én hívtam, hogy gyertek na, s forgattam. Volt, amikor pufoggtak, de megtanult az egész, s most büszkék, hogy amikor elmennek egy esküvőre, s csárdást húznak, nem kell üldögéljenek” – meséli Gerő bácsi.

Ha van tánc, nem kell a fájdalomcsillapító sem

Fotó: Haáz Vince

A néptánc neki olyan, mint a Biblia

Fotó: Haáz Vince

Azt is megtudjuk, hogy bár fontos, hogy egy táncos pár összeszokjon, egy jó táncos tud táncolni akárkivel. „Én vele úgy megyek a táncban, mintha gyalog mennék” – mutat a feleségére Gerő bácsi. Felesége kérdés nélkül is mondja, neki olyan a néptánc és a népzene, mint a Biblia. Gerő bácsi rákontrázik:

„Ha jó a zene, jó a tánc, jó az ének, az nekem többet ér az algocalminnál. Engem egészen felfrissít, helyrejövök, feltöltődök, s olyan boldog vagyok, hogy nem tudom a számat összefogni”

– összegez Gerő bácsi, aki még idén, 82 évesen is megjárta Alsósófalvát és Vajdaszentiványt, és megmutatta mindenkinek, ő hogy járja.

A Bartha házaspár mezőpaniti otthonában

Fotó: Haáz Vince

Népművészet Mestere

A Népművészet Mestere címet azoknak ítélik, akik saját közösségükön belül elismert, a környezetükre hatást gyakorló, mintaadó alkotó vagy előadó egyéniségek, akik jelentős hagyomány-átörökítő és értékmentő tevékenységet végeznek. A díjazottak között szerepelt öt külhoni mester is, köztük Bartha Gergely mezőpaniti táncos. Gerő bácsi és felesége, Joli néni egy olyan időszakban került a figyelem középpontjába, amikor a legtöbb folklorista már feladta, hogy talál még kiemelkedő zenészt, táncos egyéniséget Maros megyében. Táncuk, kedvenc nótáik a magyar nyelvterületen ismertté és kedveltté váltak. Sorra készültek a Mezőpaniti táncok című koreográfiák. Varázsuk a mai napig is tart, szinte hetente látnak vendégül Magyarországról, a Felvidékről, valamint a tengeren túlról is érdeklődőket.