
Tamás Zoltán a ditrói tehénfarmon
Fotó: D. Balázs Ildikó
Gyergyóditró és Orotva között, a helyiek által Tilalmasnak nevezett falurészen több hektáros területet felölelő tehénfarmon gazdálkodik a helybéli Tamás Zoltán. Ha csak egy percre is megállunk a farm bármely szegletében és körülnézünk, a látvány szemet, lelket gyönyörködtető. Persze a fiatal gazda nem csak a látvány miatt tölti itt napjai nagy részét.
2020. szeptember 15., 18:132020. szeptember 15., 18:13
2020. szeptember 15., 18:142020. szeptember 15., 18:14
Kolozsvári egyetemi évei alatt egy mezőgazdasági kiállításon részt véve, egy alkalommal nagyon megtetszettek a különböző mezőgazdasági gépek, traktorok Tamás Zoltánnak, talán tudat alatt innen kapta a löketet, hogy a későbbiekben egy majdnem teljes mértékben gépesített tehénfarmot működtessen.
Először néhány üszőt vettünk, 2007-ben pályázati pénzből felépült az istálló, majd az állomány kibővült húsz darab, Franciaországból hozott vemhes üszővel” – mondja Zoltán, miközben körbevezet a farmon, amelyet folyamatosan fejlesztettek az elmúlt esztendők során.
Az istállóval átellenben a későbbiekben felépült egy kisebb épület, amelyben iroda van kialakítva, de lakóházul is szolgál az ott dolgozóknak, lett szénatároló, az istálló mögött fekszik egy hatalmas, 650 köbcentis trágyatároló medence, az istálló mellett ott a silófal, vele szemben pedig a garázs, benne többek között a legfrissebben beszerzett trágyaszippantó traktorral – mutatja büszkén a fiatal, állattenyésztő-mérnök diplomával rendelkező fiatalember.
„Én mindig azon gondolkodok, hogy mit hogyan lehet még egyszerűbben csinálni, és minél kevesebb humánerőforrást felhasználni, mert az fogytán van, sőt egyre nagyobb a hiány. Most már a trágyakihúzó is gépesítve működik, így aztán nálunk nagyjából minden gépesítve van, ha az állatellátás, gondozás terén még fejlesztést eszközölnénk, az már egy fejőrobot lenne, de ezt egyelőre nincs szándékom beszerezni. Még egy németországi gazda sem tudja ennél jobban fejleszteni a farmját” – jegyzi meg nevetve.
Ezért például hatalmas büszkesége az etetőkocsi, talán csak egy dolog árnyékolja be örömét, ezt csak ő tudja kezelni, s ha nincs a gazda, nem esznek az állatok. A fiatal gazda pedig a farmon van majdnem folyamatosan, s amit tesz, azt szívvel-lélekkel teszi, bár elismeri, van amikor, elfogy a lelkesedés, de aztán mindig jóra fordul a dolog.
„Megtörténik, hogy belekeseredek, hisz olyan nehézségek kerülnek elénk, amikor már azt mondom, értelmetlen folytatni. Ilyenkor csak azt látom, hogy egy életem van, és itt töltöm el. Reggel hat előtt kint vagyok a farmon, nem mondom, hogy éjfélkor megyek haza, de sokszor előfordul, hogy tíz előtt nem. Néha a gyereket hozom ki magammal, hogy együtt legyünk” – mondja.
A télen közel állt ahhoz, hogy eladja a farmot a gazda
Fotó: D. Balázs Ildikó
De szereti, mert egyik nap sem hasonlít a másikra, mert látja, hogy az állatok szépen fejlődnek, a tejhozam igen jó, és ez újra meg újra lendületbe hozza. A ditrói tehénfarmon a reggeli fejés után következik az évszaknak megfelelő napi rutin. Ebbe beletartozik a község vastehenének friss tejjel való ellátása, a farm adminisztrációs munkája, az állatok etetése, a mezei munka, a takarmánybetakarítás.
Zoltán a sok nehézség ellenére is lát jövő az állattenyésztésben, sőt egyre jobban érdeklik a fejlesztési lehetőségek, a különböző úttörő technológiák. Ilyen például – meséli – a no-till technológia, ami tulajdonképpen a gépesített talajművelés mellőzését jelenti, azaz elmarad például a szántás, viszont nagy szerepet kapnak a talajtakaró növények. „Nagy fantáziát látok ebben, és hiszem, hogy ezzel jót teszünk a földnek. Persze vannak ellenvélemények is, ha bárkinek említem, rám csodálkozik, csóválja a fejét, de én például a tavaly ősszel és a tavasszal nem szántottam, viszont a kukorica gyönyörű” – meséli.
Minden gépesítve van a farmon. A fejés is
Fotó: D. Balázs Ildikó
De a nehezebb periódusok is szóba kerülnek, például az elmúlt tél, amikor jelentősen csökkentette az állatállományát. „Ha a télen valaki a reális árat megközelítette volna egy ajánlattal, nagyon nagy valószínűséggel eladtam volna mindent. Nem volt elég a takarmány, de ennek ellenére szépen kihúztuk a telet. Azt mondom, isteni csoda, hogy a tejhozam sem csökkent, az állatok is szépek voltak. Mire mentek ki a legelőre, a kukoricasiló el volt fogyva, de a legnagyobb gondot a munkaerő hiánya okozta.
Tudatosult bennem, hogy igenis én ezt szeretném csinálni, ha elmegy az emberem, ha nem. Elmegy, majd jön egy következő. Szerencsére annyira gépesítve van minden, hogy ha télen egyedül maradok segítség nélkül, akkor probléma nélkül tudom az állatokat rendezni. Nyáron nehezebb, s én a családból sem akarok bevonni senkit, a feleségem gyógyszerész, nem hurcolhatom magammal a farmra” – jegyzi meg.
A farmon jelenleg negyvenegy tehenet fejnek, de ott vannak a növendékek, borjak, összesen kevéssel több mint hetven állat, az állomány a télen elérte a 120-at is. Naponta jelenleg 700–800 liter tej kerül ki innen.
A gazda nagy büszkesége az etetőkocsi. Ez az a tartály, amely összeaprítja a szén- és lucernabálát
Fotó: D. Balázs Ildikó
Nem igen nyaralgatnak – jegyzi meg nevetve –, télen próbálnak egy-két napot legalább Szovátán megpihenni. Hogy lehet-e kötődni ezekhez az állatokhoz? „Hogyne lehetne – reagál hevesen – látom, hogy ha gondjukat viselem, mennyi tejet adnak, persze, hogy kötődünk hozzájuk. Egyedüli elégedetlenségem talán most az, hogy kevés a szabadidőm, de szeretem, amit csinálok”. Zoltán egy kisfiú és egy kislány édesapja, gyermekeit a munka szeretetére neveli, büszkeséggel töltené el, ha valamelyikük a nyomdokaiba lépne – ismeri el –, de ha más utat választanak, akkor sem dől össze a világ. Az útravalót megkapják.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!