
Tamás Zoltán a ditrói tehénfarmon
Fotó: D. Balázs Ildikó
Gyergyóditró és Orotva között, a helyiek által Tilalmasnak nevezett falurészen több hektáros területet felölelő tehénfarmon gazdálkodik a helybéli Tamás Zoltán. Ha csak egy percre is megállunk a farm bármely szegletében és körülnézünk, a látvány szemet, lelket gyönyörködtető. Persze a fiatal gazda nem csak a látvány miatt tölti itt napjai nagy részét.
2020. szeptember 15., 18:132020. szeptember 15., 18:13
2020. szeptember 15., 18:142020. szeptember 15., 18:14
Kolozsvári egyetemi évei alatt egy mezőgazdasági kiállításon részt véve, egy alkalommal nagyon megtetszettek a különböző mezőgazdasági gépek, traktorok Tamás Zoltánnak, talán tudat alatt innen kapta a löketet, hogy a későbbiekben egy majdnem teljes mértékben gépesített tehénfarmot működtessen.
Először néhány üszőt vettünk, 2007-ben pályázati pénzből felépült az istálló, majd az állomány kibővült húsz darab, Franciaországból hozott vemhes üszővel” – mondja Zoltán, miközben körbevezet a farmon, amelyet folyamatosan fejlesztettek az elmúlt esztendők során.
Az istállóval átellenben a későbbiekben felépült egy kisebb épület, amelyben iroda van kialakítva, de lakóházul is szolgál az ott dolgozóknak, lett szénatároló, az istálló mögött fekszik egy hatalmas, 650 köbcentis trágyatároló medence, az istálló mellett ott a silófal, vele szemben pedig a garázs, benne többek között a legfrissebben beszerzett trágyaszippantó traktorral – mutatja büszkén a fiatal, állattenyésztő-mérnök diplomával rendelkező fiatalember.
„Én mindig azon gondolkodok, hogy mit hogyan lehet még egyszerűbben csinálni, és minél kevesebb humánerőforrást felhasználni, mert az fogytán van, sőt egyre nagyobb a hiány. Most már a trágyakihúzó is gépesítve működik, így aztán nálunk nagyjából minden gépesítve van, ha az állatellátás, gondozás terén még fejlesztést eszközölnénk, az már egy fejőrobot lenne, de ezt egyelőre nincs szándékom beszerezni. Még egy németországi gazda sem tudja ennél jobban fejleszteni a farmját” – jegyzi meg nevetve.
Ezért például hatalmas büszkesége az etetőkocsi, talán csak egy dolog árnyékolja be örömét, ezt csak ő tudja kezelni, s ha nincs a gazda, nem esznek az állatok. A fiatal gazda pedig a farmon van majdnem folyamatosan, s amit tesz, azt szívvel-lélekkel teszi, bár elismeri, van amikor, elfogy a lelkesedés, de aztán mindig jóra fordul a dolog.
„Megtörténik, hogy belekeseredek, hisz olyan nehézségek kerülnek elénk, amikor már azt mondom, értelmetlen folytatni. Ilyenkor csak azt látom, hogy egy életem van, és itt töltöm el. Reggel hat előtt kint vagyok a farmon, nem mondom, hogy éjfélkor megyek haza, de sokszor előfordul, hogy tíz előtt nem. Néha a gyereket hozom ki magammal, hogy együtt legyünk” – mondja.
A télen közel állt ahhoz, hogy eladja a farmot a gazda
Fotó: D. Balázs Ildikó
De szereti, mert egyik nap sem hasonlít a másikra, mert látja, hogy az állatok szépen fejlődnek, a tejhozam igen jó, és ez újra meg újra lendületbe hozza. A ditrói tehénfarmon a reggeli fejés után következik az évszaknak megfelelő napi rutin. Ebbe beletartozik a község vastehenének friss tejjel való ellátása, a farm adminisztrációs munkája, az állatok etetése, a mezei munka, a takarmánybetakarítás.
Zoltán a sok nehézség ellenére is lát jövő az állattenyésztésben, sőt egyre jobban érdeklik a fejlesztési lehetőségek, a különböző úttörő technológiák. Ilyen például – meséli – a no-till technológia, ami tulajdonképpen a gépesített talajművelés mellőzését jelenti, azaz elmarad például a szántás, viszont nagy szerepet kapnak a talajtakaró növények. „Nagy fantáziát látok ebben, és hiszem, hogy ezzel jót teszünk a földnek. Persze vannak ellenvélemények is, ha bárkinek említem, rám csodálkozik, csóválja a fejét, de én például a tavaly ősszel és a tavasszal nem szántottam, viszont a kukorica gyönyörű” – meséli.
Minden gépesítve van a farmon. A fejés is
Fotó: D. Balázs Ildikó
De a nehezebb periódusok is szóba kerülnek, például az elmúlt tél, amikor jelentősen csökkentette az állatállományát. „Ha a télen valaki a reális árat megközelítette volna egy ajánlattal, nagyon nagy valószínűséggel eladtam volna mindent. Nem volt elég a takarmány, de ennek ellenére szépen kihúztuk a telet. Azt mondom, isteni csoda, hogy a tejhozam sem csökkent, az állatok is szépek voltak. Mire mentek ki a legelőre, a kukoricasiló el volt fogyva, de a legnagyobb gondot a munkaerő hiánya okozta.
Tudatosult bennem, hogy igenis én ezt szeretném csinálni, ha elmegy az emberem, ha nem. Elmegy, majd jön egy következő. Szerencsére annyira gépesítve van minden, hogy ha télen egyedül maradok segítség nélkül, akkor probléma nélkül tudom az állatokat rendezni. Nyáron nehezebb, s én a családból sem akarok bevonni senkit, a feleségem gyógyszerész, nem hurcolhatom magammal a farmra” – jegyzi meg.
A farmon jelenleg negyvenegy tehenet fejnek, de ott vannak a növendékek, borjak, összesen kevéssel több mint hetven állat, az állomány a télen elérte a 120-at is. Naponta jelenleg 700–800 liter tej kerül ki innen.
A gazda nagy büszkesége az etetőkocsi. Ez az a tartály, amely összeaprítja a szén- és lucernabálát
Fotó: D. Balázs Ildikó
Nem igen nyaralgatnak – jegyzi meg nevetve –, télen próbálnak egy-két napot legalább Szovátán megpihenni. Hogy lehet-e kötődni ezekhez az állatokhoz? „Hogyne lehetne – reagál hevesen – látom, hogy ha gondjukat viselem, mennyi tejet adnak, persze, hogy kötődünk hozzájuk. Egyedüli elégedetlenségem talán most az, hogy kevés a szabadidőm, de szeretem, amit csinálok”. Zoltán egy kisfiú és egy kislány édesapja, gyermekeit a munka szeretetére neveli, büszkeséggel töltené el, ha valamelyikük a nyomdokaiba lépne – ismeri el –, de ha más utat választanak, akkor sem dől össze a világ. Az útravalót megkapják.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!