
A Biró család és birodalma
Fotó: Veres Nándor
Varázslatos hangulata van az udvarnak. A családi házzal átellenben áll még egy, az 1900-as évekből fennmaradt malomház és egy kovácsműhely, az udvaron pedig virágot látunk, bármerre is nézünk. Mi a lakóház mögötti fóliasátorba igyekszünk, ahol igazán lelket és szemet gyönyörködtetőek a színes bokros krizantémok. A Biró család kertészetében, igazi tündérkertben jártunk.
2020. október 30., 17:362020. október 30., 17:36
Biró Mónika mindig is egy saját kertészetről álmodott, de hogy álma valóra váljon, arra várnia kellett. Aztán az idei tavaszt már saját kertészetében köszöntötte, virágmagok ültetésével, dugványozással.
„Kincső lányom már tízéves, és én a születése óta, de előtte is csak külföldön dolgoztam, távol a családtól. A feleségemnek évek óta az az álma, hogy legyen egy fóliasátrunk, elismerem nekem nem tetszett az ötlet egyáltalán s nem is igen támogattam. Aztán egy idő után már úgy éreztem túl sok időt vagyok messze a családtól, jó lenne hazajönni, viszont akkor valamit kezdenünk kell. Ekkor döntöttük el, hogy
– magyarázza Biró László, amint a csíkbánkfalvi ház mögötti fóliasátor fele sétálunk. Aztán a szavunk is eláll ennyi szépség láttán. A fóliasátorban mostanra már a krizantémok, az ősz utolsó virágai maradtak. Csodaszépek. Van kicsi, nagy és még nagyobb, csokros és gömb alakú, sárga, fehér, bordó. Csillogó szemekkel mutatja Mónika a virágait, mesél arról, hogy ő tulajdonképpen ezt tanulta, azaz kertészetet és parkrendezést, korábban pedig virágüzletben dolgozott, „szeret bíbelődni” a virágokkal.
„Most tényleg azt csináljuk amit szeretünk. Fontos volt nekem, hogy olyan dologgal foglalkozzak, amihez értek, és tudjuk kihasználni a ház mögötti területet is. Szoktuk mondogatni, hogy én szeretem, László pedig majd megszereti” – neveti el magát a fiatalasszony. A 270 négyzetméteres fóliasátor egy részét pályázati úton szerezték be, de jelentős önrész van benne. Dupla falú, fűtésre alkalmas, csepegtetőrendszerrel van ellátva. Minden kis virágcserép mellett ott van egy cső, amelyben a víz érkezik, ez már László ügyességéről tanúskodik.
de még így sem használtunk fel mindent. Árvácskából például elültettünk 3500 tövet, féltem nagyon, vajon el fog-e fogyni, de e már bő két hete nincs is. Szerencsénk volt vele az idén. Sajnos nem lehet ezt kiszámítani. Ez az első évünk, ez a tanulóév, nagyon jó volt tapasztalatszerzésre, a kedvünket sem szegte, nem panaszkodhatunk”– jegyzi meg Mónika.
Biró László és Mónika. Egy álmuk vált valóra
Fotó: Veres Nándor
Volt itt a tavasszal rengeteg színes tavaszi virág, egynyári növény, petúnia, muskátli, most a szezon végéhez közeledve maradt az árvácska és a krizantém.
A tavasszal például – mesélik – a járványhelyzet miatt késett a fóliasátor összeszerelése, ám a virágok nem várhattak. Így székely leleményességgel maguk készítettek a virágoknak kis védelmi rendszert, fóliával borították be, alacsony volt, négykézláb tudtak csak öntözni, de a célnak megfelelt. „Nehéz volt a kezdet, de jó is, mert most bizony tudjuk értékelni amink van” – mondják nevetve. Úgy számolják, hogy legalább három évnek kell eltelnie, amíg a befektetett összeg megtérül.
„Most minden csodaszép, és ahogy mesélünk jól is hangzik, de bizony igen sok a munka. A feleségemé az oroszlánrész, én vagyok a segítője. Nem is gondoltam volna, hogy hazakerülök az építkezésről, és kertészkedni fogok. Itt hétvége sincs, nyaralni sem tudtunk menni, figyelni kell mindig arra, hogy a fóliasátorban minden legyen megfelelő. Mindenki kiveszi a részét a munkából, családilag sikerül megoldani sok mindent, ha meg segítségre van szükségünk, a tágabb családra tudunk számítani” – jegyzi meg László, és bevallja, amíg felesége a virágok gondozásával foglalatoskodik, addig ő a gyümölcsfákkal foglalkozik igen nagy szeretettel. Mert maga is úgy tartja,
Az 55 áras udvaron van ribizli, málna, szeder, eper, gyümölcsfák, a fóliasátor mögött zöldséges. Szabad földön termesztettek többféle koktélparadicsomot, zöldbabot, uborkát. Külön kis parcella van kialakítva a gyógy- és fűszernövényeknek is, leszedték már a mentát, a citromfüvet, a zsályát, a kakukkfüvet, az izsópot.
„Amikor a tavasszal megláttam, hogy a feleségem a fóliában zöldségpalántákkal is foglalkozik, nem értettem, mi történik. Kérdeztem is tőle, hogy nem virágokról volt szó?
– meséli büszkén László.
Körülöttünk a gyerekek játszanak. Kincső egy percig nem hagyja Sütit, kedvenc kiscicáját, a kicsi Zselyke kisbabáját tologatja, Koppány a legmagasabb fáról mesél, amikor arról érdeklődök, segítenek-e a ház körüli teendőkben. Besegítenek bizony ők mindenben – ismerik el a szülők –, erre is nevelik őket, dolgozni kell, és nem a készre várni.
Aztán újra megcsodálom a virágokat. Kiderül, amint a krizantémok gazdára lelnek, következik egy kis pihenés.
„Sokszor izgultunk, hogy szép legyen, hogy olyan legyen, amilyennek lenni kell. Ki lehet számítani például, hogy a krizantémok mikorra nyílnak ki, tudtuk, ha mindent jól csinálunk, pontosan ebben az időszakban lesznek a legszebbek. Szeretjük és figyelünk rájuk, jó rájuk nézni” – jegyzi meg Mónika, amint végigsimít egy virágoktól roskadozó bokros krizantémon.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!