Tanulóév a virágkertészetben

– magyarázza Biró László, amint a csíkbánkfalvi ház mögötti fóliasátor fele sétálunk. Aztán a szavunk is eláll ennyi szépség láttán. A fóliasátorban mostanra már a krizantémok, az ősz utolsó virágai maradtak. Csodaszépek. Van kicsi, nagy és még nagyobb, csokros és gömb alakú, sárga, fehér, bordó. Csillogó szemekkel mutatja Mónika a virágait, mesél arról, hogy ő tulajdonképpen ezt tanulta, azaz kertészetet és parkrendezést, korábban pedig virágüzletben dolgozott, „szeret bíbelődni” a virágokkal.

Értékelni, ami van

„Most tényleg azt csináljuk amit szeretünk. Fontos volt nekem, hogy olyan dologgal foglalkozzak, amihez értek, és tudjuk kihasználni a ház mögötti területet is. Szoktuk mondogatni, hogy én szeretem, László pedig majd megszereti” – neveti el magát a fiatalasszony. A 270 négyzetméteres fóliasátor egy részét pályázati úton szerezték be, de jelentős önrész van benne. Dupla falú, fűtésre alkalmas, csepegtetőrendszerrel van ellátva. Minden kis virágcserép mellett ott van egy cső, amelyben a víz érkezik, ez már László ügyességéről tanúskodik.

de még így sem használtunk fel mindent. Árvácskából például elültettünk 3500 tövet, féltem nagyon, vajon el fog-e fogyni, de e már bő két hete nincs is. Szerencsénk volt vele az idén. Sajnos nem lehet ezt kiszámítani. Ez az első évünk, ez a tanulóév, nagyon jó volt tapasztalatszerzésre, a kedvünket sem szegte, nem panaszkodhatunk”– jegyzi meg Mónika.

A tavasszal például – mesélik – a járványhelyzet miatt késett a fóliasátor összeszerelése, ám a virágok nem várhattak. Így székely leleményességgel maguk készítettek a virágoknak kis védelmi rendszert, fóliával borították be, alacsony volt, négykézláb tudtak csak öntözni, de a célnak megfelelt. „Nehéz volt a kezdet, de jó is, mert most bizony tudjuk értékelni amink van” – mondják nevetve. Úgy számolják, hogy legalább három évnek kell eltelnie, amíg a befektetett összeg megtérül.

Virágok, zöldségek és fűszernövények

„Most minden csodaszép, és ahogy mesélünk jól is hangzik, de bizony igen sok a munka. A feleségemé az oroszlánrész, én vagyok a segítője. Nem is gondoltam volna, hogy hazakerülök az építkezésről, és kertészkedni fogok. Itt hétvége sincs, nyaralni sem tudtunk menni, figyelni kell mindig arra, hogy a fóliasátorban minden legyen megfelelő. Mindenki kiveszi a részét a munkából, családilag sikerül megoldani sok mindent, ha meg segítségre van szükségünk, a tágabb családra tudunk számítani” – jegyzi meg László, és bevallja, amíg felesége a virágok gondozásával foglalatoskodik, addig ő a gyümölcsfákkal foglalkozik igen nagy szeretettel. Mert maga is úgy tartja,

Az 55 áras udvaron van ribizli, málna, szeder, eper, gyümölcsfák, a fóliasátor mögött zöldséges. Szabad földön termesztettek többféle koktélparadicsomot, zöldbabot, uborkát. Külön kis parcella van kialakítva a gyógy- és fűszernövényeknek is, leszedték már a mentát, a citromfüvet, a zsályát, a kakukkfüvet, az izsópot.

„Amikor a tavasszal megláttam, hogy a feleségem a fóliában zöldségpalántákkal is foglalkozik, nem értettem, mi történik. Kérdeztem is tőle, hogy nem virágokról volt szó?

– meséli büszkén László.

Körülöttünk a gyerekek játszanak. Kincső egy percig nem hagyja Sütit, kedvenc kiscicáját, a kicsi Zselyke kisbabáját tologatja, Koppány a legmagasabb fáról mesél, amikor arról érdeklődök, segítenek-e a ház körüli teendőkben. Besegítenek bizony ők mindenben – ismerik el a szülők –, erre is nevelik őket, dolgozni kell, és nem a készre várni.

Aztán újra megcsodálom a virágokat. Kiderül, amint a krizantémok gazdára lelnek, következik egy kis pihenés. 

„Sokszor izgultunk, hogy szép legyen, hogy olyan legyen, amilyennek lenni kell. Ki lehet számítani például, hogy a krizantémok mikorra nyílnak ki, tudtuk, ha mindent jól csinálunk, pontosan ebben az időszakban lesznek a legszebbek. Szeretjük és figyelünk rájuk, jó rájuk nézni” – jegyzi meg Mónika, amint végigsimít egy virágoktól roskadozó bokros krizantémon.