
Ritka a turista errefelé
Egy egyetemi tanárjának köszönhetően jutott el a csíkszeredai Princz Barbara egy kelet-ázsiai asztronéz törzshöz. Az elsőéves egyetemista felejthetetlen élményekkel tért haza: az egyenlőségben élő yamikat nem olyan rég még meg sem érintette a civilizáció szele.
2017. augusztus 22., 17:032017. augusztus 22., 17:03
Négy évet töltött a nyolcvanas években az erdélyi születésű, az amerikai Georgiai Tudományegyetemen tanító Benedek Dezső professzor a Tajvantól délkeletre fekvő Irala-szigeten, más nevén Orchidea-szigeten, hogy tanulmányozza az ottani őslakosok, a yamik életét, kultúráját, nyelvét. A professzor a kolozsvári BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karán is tanít kulturális antropológiát, diákjait úgy ösztönzi a tanulásra és az órákon való részvételre, hogy minden évfolyamból kisorsol egy személyt, akit elvisz a csendes-óceáni Irala szigetére egyfajta tanulmányi kirándulásra.
„Amikor májusban befejeződik Amerikában a tanév, eljön Kolozsvárra, és tömbösített órákat tart. A második félévben lehetett felvenni a kulturális antropológia tantárgyat. A tanár mesélt nekünk kalandos életéről, hallotta, hogy él Irala szigetén egy őslakos törzs, akiket még nem érintett meg a modern civilizáció szele. Benedek tanár úr tizennyolc nyelvet beszél, könnyen megtanulta a yami nyelvet is, egy évig tanulmányozta a kultúrájukat teljes egészében. Második évben már kezdett beszivárogni a világból ez-az, megérkezett egy katolikus misszionárius is a Fülöp-szigetekről. De neki sikerült még rögzíteni az öregek által elmesélt legendákat, ábécét készített, így a yamik megtanulhattak írni-olvasni és visszatanulni az ősök történeteit” – magyarázta Princz Barbara.
A csíkszeredai lányt nagyon megfogták a yamikról szóló történetek, igyekezett minden tudnivalót elsajátítani róluk. „A tanár azt mondta az első órán, hogy ha valamit igazán akarunk, akkor az megtörténik. Jelezte, hogy a kurzus utolsó napján kisorsol az évfolyamból egy személyt, akit elvisz majd erre a szigetre nyáron.
Hagyományos yami házak
Voltak persze feltételek: részt kellett venni az órákon, nem lehetett késni, jók kellett legyenek a jegyzetek és a vizsgaeredmény. Nyolcvanan voltunk az évfolyamon, gondoltam, hogy kicsi az esély, de nagyon szerettem volna én lenni az, akit elvisz. Eljött a pillanat, és az én nevemet húzta ki. Négy éve nem vitt diákot oda, ezért jött egy másodéves és egy harmadéves lány is. Így mentünk el július végén Tajvanra és a szigetre” – mesélte. Mint mondta, néhány napot Tajvanban töltöttek, ott épp tombolt a tájfun, a repülőket nem engedték felszállni. A szigetre ezért egy hajóval érkeztek.
Az első éjszaka lehetőségük volt egy hagyományos yami házban aludni. Ezeket a föld alá építették, a tető a földszinten van – így védekeztek a tájfun ellen régen. „Éjszaka mindenféle állat meglátogatott, béka, csótány, a fejünk fölött pedig a kecskék futkároztak a háztetőn. A szigeten még mindig megvannak a régi szokások. Igaz, a fiataloknak építettek egy iskolát, ahol kínaiul tanítják őket első osztálytól kilencedikig, és itt egyáltalán nem tanulják a yami nyelvet, úgyhogy lassan kihal. Az idősebbek még ismerik, és ezen a nyelven beszélnek. A másik jó dolog, hogy nincs nagy turistaözön, néha felbukkan egy-két kínai turista.
A lányok és a professzor
A vendéglátónk, Mugar beszélt angolul, mivel az ő felesége a Fülöp-szigetek mellől jött. Van most már tévéjük, légkondijuk, de nem annyira előrehaladottak. Rengeteg a moped, a robogó. Számítógépet és laptopot nem nagyon láttam, talán inkább a fiataloknak van. Mosógépet sem láttam, de van fürdőszobájuk, kazán is, viszont arra nincs nagyon szükség.”
Az „őskommunizmus”
Az Irala-szigeten mindenki egyenlő – vannak ugyan sámánok és gyógyítók, de ez nem jelent különleges státust, semmiféle kiváltsággal nem jár együtt, ismertette Benedek Dezső antropológus egy korábbi, 2008-as kolozsvári előadásán. A törzs névadási szokásai szerint nincsenek férfi és női nevek, minden név külön jelentéssel bír. A szülőket a gyermekük után nevezik el, a gyermek apja-anyjaként ismertek a faluban. Mindenkinek van gúnyneve is, távollétében azt használják, ha róla beszélnek. Benedek professzor a Si-Rokang (rokang=cápa) nevet érdemelte ki a cápáktól való félelme miatt. A faluban nincs vezetőség, az őskommunista életformát a számtalan tabu betartása biztosítja. Külön szabályai vannak a halászzsákmány elosztásának, a munkavégzésnek, a konfliktusok megoldásának, a táplálkozásnak. A legszigorúbb tabu a halottakhoz kötődik: tilos kimondani a halott nevét, vagy csak rágondolni is. A halottakat gúzsba kötve, harci vértbe öltözött, felfegyverkezett harcosok viszik ki az „elásóhelyre”, ahol körülbelül fél méter mélyre, minden jelölés nélkül temetik el. Hitük szerint a halottak démonok alakjában minden éjjel visszatérnek a faluba, ezért sötétedés után tilos kint maradni. Ha valaki megszeg egy tabut, a démonok eljönnek lakóhelyükről, a Fehér-szigetről megbüntetni azt.
Barbara elmondta, a yamik régen sokat éheztek, a férfiak főleg búvárkodtak és halásztak, a nők a hegyekben gyűjtögettek élelmet. A tárógyökér jellegzetes ételük, ezt ők termesztik, édeskés, a cukornádhoz hasonlít.
Barbara az ennivalóval
„Voltunk búvárkodni is, fogtunk langusztát, amit meg is ettünk. Tajvanban még volt lehetőségünk európai ételeket is enni, de a szigeten már nem. Sok mindent megkóstoltunk, a garnélaráktól kezdve az osztrigáig, csigákat, édes kolbászt, édes krumplit. Mivel a tengeri herkentyűk ízei nem erősek, intenzív ízű, többnyire csípős szószokat készítenek hozzájuk. Sok rizst is ettünk, bambusznádat savanyúságként és sokféle halat” – sorolta.
Vendégek és vendéglátók
Mint mondta, két hét után úgy jöttek el, hogy még visszatérnek valamikor. Úgy véli, érdemes jól tanulni és azzal foglalkozni, ami érdekel, mert lehet, hogy olyan helyekre is eljutsz, amelyről nem is álmodtál volna. „Az egyetem nagy lehetőségeket kínál. Ez egy tanulmányi kirándulás volt, amit a kurzusokon tanultunk, élőben is megtapasztaltuk valamennyire. Egyik nagy vágyam, hogy író legyek, és valamikor szeretnék írni a yamikról, a szigetről, és mindenképp visszatérnék oda” – szögezte le Barbara.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
szóljon hozzá!