Szükség van a női közösségekre

Hozzátette, noha nehéz kimozdítani a nőtársakat, igyekeznek személyesen megszólítani őket, és olyan programokat szervezni, amelyek érdekelhetik őket.

„Ha el kell menni otthonról, már fel kell öltözni, nehezebben mozdulnak ki, főleg, akiknek kisgyerekeik vannak, munkába járnak és gazdálkodnak is. Kulturális rendezvényeket nem nagyon tudunk szervezni megfelelő helyszín hiányában, inkább lazább hangvételű előadásokkal próbáljuk megszólítani a nőket. Ha eljönnek, akkor mindig pozitív a visszajelzés, van rá igény, de meg kell győződjenek róla, hogy tényleg érdemes eljönni, találkozni. Amíg nem próbálják ki, nem jönnek el egyszer, kétszer, addig nem tudják, hogy miről maradnak le. Igaz, terjed szájról szájra is, de meg kell szólítani személyesen is őket.”

Én azelőtt sem jártam, mert negyven évig dolgoztam, a munkahely mellett még gazdálkodtunk, nem szoktam rá a szomszédolásra. Most a tévé miatt nem szomszédolnak sokan. Ezelőtt, gyermekkoromban az emberek kiültek vasárnap délben a kapu elejébe, ott beszélgettek, ezt helyettesíti nekünk ez a klub. Sikerült annyira összekovácsolódni, hogy egymás baját, bánatát megosztjuk, és úgy érzi az ember, mintha rokonai lennénk egymásnak. Volt annak idején a kaláka, igaz, az a szórakozás mellett munkával is járt. Gondolkodtam azon, hogy valamilyen tevékenységet is végezzünk, de nem igénylik, fáradtabbak az emberek, inkább szórakozni szeretnének, híreket megosztani – nem pletykálni, mert azt nem engedem. De vannak olyan szenzációk, amelyekről egyikük-másikuk tudomást szerez, és az elmondja a többieknek” – magyarázta a klub vezetője. Ő is úgy látja, hogy egy vidéki nőnek kevesebb a szórakozási lehetősége, a városba pedig csak akkor jutnak el egy-egy előadásra, ha a fiatalok beviszik őket. 

„Egy idős asszony örvendjen a fiataljainak, örvendjen annak, ha a fiatalok megemlékeznek és felköszöntik, akár nőnap alkalmából. Természetes, hogy segítjük őket, ahogy tudjuk, például unokázunk. Idén éppen ezért szerveztük meg szerdán a nőnapozást, hogy a fiataljaink tudjanak menni a napján ünnepelni, és mi addig vigyázunk a gyerekekre. Feladatunk tehát féltve őrizni a fiataljainkat, távolról figyelni, lelkileg segíteni, imádkozni értük. És ahol több gyermek van egy családban, összetartani őket, hogy jó legyen a viszony közöttük.”