Szövőház, ahol találkozik a múlt és a jelen a jövővel

Nyárádszentlászló Marosvásárhelyről több irányban is megközelíthető, 15-20 perces autóútra van, akár a Nyomáti tetőről ereszkedünk be, akár Ákosfalvánál térünk Backamadaras irányába. A faluba beérve az unitárius templomot kell keresni, azzal szemben, a régi iskolában működik idén január óta kilenc szövőszékkel a látogatókat váró műhely.  

Kelemen Vera gyerekkori álma vált valóra, amikor a saját – összesen nyolc – és az adományba kapott szövőszékekkel berendezhette a szövőházat. Ahogy elmesélte, először négyéves korában szőtt, látván a nagymamáját. Ennek ellenére őt távol tartották ettől a foglalatosságtól, és majd csak 18 éves korában tanult meg igazán szőni. Ruhatervezést tanult, majd néprajzot, a házában pedig szinte mindig állt egy szövőszék – így született az ötlet, hogy egy kézimunkacsoportot létesít. Ezt Marosvásárhelyen sikerült is megvalósítania az unitárius egyházhoz kapcsolódó Unitarcoop Egyesületben Bajkó Enikővel. 

Meséli, hogy Nyárádszentlászló régi iskolájában, amely az unitárius egyház tulajdona, az egyháztagok egy ravatalozót szerettek volna létesíteni. Meg is szavazták, hozzá is láttak az egyik, a volt tanítói iroda átalakításához, de az ötletet elég bizarrnak tartotta az új lelkész, Szilágyi Szilamér, aki meghallgatta Kelemen Vera javaslatát, hogy inkább egy élő műhelyt, egy szövőházat rendezzenek be benne, amely a falu dicsőségére válhat, ahol megtaníthatják az odalátogató fiatalokat, de a felnőtteket is a szövés-fonás mesterségére. Az új ötlettől nem zárkózott el az egyházközösség sem, és meg is szavazták azt, így az egyik termet rendbe rakták és berendezték a szövőházat, ahol valamennyi kellék megtalálható, amely egy szőnyeg, vagy abrosz, törölköző elkészítéséhez szükséges.

A kilenc közül nyolc szövőszék a Vera tulajdona, többet is kapott ajándékba, azokat most az eredeti tulajdonosaikról szeretné elnevezni: Rozália, Teréz, Marika, Nanóka, sőt még egy amerikai hölgyről is, Carolynről, aki Kisadorjánban lakott évtizedekig, most Marosvásárhelyen él. „Mert minden szövőszéknek lelke van” – állítja Vera, aki azt szeretné, ha óvodások, kis- és nagyiskolások, felnőttek jönnének rendszeresen, tanulnának szőni, illetve a saját maguk által megálmodott szőnyeget itt el is készítenék. „Olyan egyedi élményt nyújtana ez a szövőház, visszanyúlva a gyökerekhez, amely összekapcsolja a múltat a jelennel és a jövővel” – teszi hozzá.

Látogatók rendszeresen érkeznek, bár a járvány miatt az óvintézkedéseket itt is be kell tartani, kisebb csoportok, családok heti három-négy alkalommal is. Vera fogadja őket, program még nincsen, amikor hívják, akkor jön, tanít, magyaráz, válaszol a kérdésekre. Talán az sem érdektelen, hogy mindez díjmentes.

Ami a további terveket illeti, azokról Kelemen Vera elmondta, hogy az egykori iskolát tovább szeretnék abba az irányba alakítani, rendezni, hogy az a közösség múltjának a megismertetését szolgálja. Az épület másik termében, ahol egykor óvoda működött, egy állandó kiállítást rendeznének be, egy majdani tájház alapjaként, amelyhez már léteznek a tárgyak, eszközök, a falu népe által a mindennapokban és az ünnepekkor használt dolgok. Abban a kisebb szobában, amely régebb iroda volt, egy ajándékbolt kapna helyet, ahol a Nyárádszentlászlóban készült kézműves termékeket vásárolhatnák meg az odalátogatók. Szőnyegek, varrottasok, fafaragványok, dísztárgyak, mindaz, ami a falura és a vidékre jellemző, azt itt megtalálnák és megvásárolhatnák.

Nyárádszentlászlón áll az egyik legrégebbi műemléktemplom, amelynek szentélye még a 13. században épült. Az Árpád-koriként nyilvántartott 800 éves templom is látogatható, vastag falai, a vakolat alól előkerült és felfedett freskói, berendezése ritka élményt jelenthet az odalátogatóknak.