
Sarolta Toscano különleges nyomozó
Fotó: Sarolta Toscano személyes archívuma
Képzeljenek el egy húszéves lányt, aki minimális angol nyelvtudással érkezik Székelyföldről a óceánon túlra, hogy ott valami nagyot alkosson. Meseszerű történet következik Sarolta Toscanoról, akinek útja évekkel ezelőtt Szentegyházáról New Yorkba vezetett. Dolgozott bébiszitterként, volt pincér, közben tanulta a nyelvet, egyetemre járt és szövögette terveit. Ma a New York-i Rendőrség Főfelügyelői Osztályának különleges nyomozója.
2020. október 27., 18:332020. október 27., 18:33
2020. október 27., 18:462020. október 27., 18:46
Semmi sem lehetetlen – legalábbis Sarolta Toscano története ezt bizonyítja. Persze azt gyorsan hozzáfűzném, hogy az álmokért kőkeményen meg kell dolgozni, hiszen Sarolta története erről is szól. De szól a kitartó munkáról, akár azt is mondhatnám, hogy a céltudatos, székely, konok tenni akarásról.
Lánykori nevén Sándor Sarolta tizenöt évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban próbált szerencsét, igaz, akkor egy évre utazott az óceánon túlra, ám élete másként alakult.
Sarolta még Szentegyházán
Fotó: Sarolta Toscano személyes archívuma
„Nagy és összetartó, gazdag lelkületű családban nőttem fel, gyönyörű gyermekkorom volt. Egy négy évvel idősebb bátyám van, aki otthon, Szentegyházán él.
Gimnáziumi tanulmányaimat követően a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági szakára jutottam be, ahol elkezdett forrni valami bennem, valami, ami a jelenlegi életem fele vezetett. Sikeres volt az első két egyetemi évem, de a belső forrongás nem szűnt csillapodni, nagyobb kihívás után vágytam, úgy éreztem körülöttem kicsi a világ. Akkoriban divatos volt az Angliába és Amerikába való látogatás tanulmányi célból, és ez nekem is felkeltette az érdeklődésem. Egy ügynökségen keresztül sikerült Amerikába utaznom egy évre bébiszitterként, de ez az időszak magába foglalt egy hat hetes nyelvtanulást is. Szüleim is nyitottak voltak, ők mindig a leglelkesebb szurkolóim voltak, mindamellett, hogy féltettek, óvtak, mindig támogattak álmaimban. Az egyetemi éveimet itthon befagyasztottam úgy gondolván, hogy egy év után visszatérek. Nem így történt ...” – meséli Sarolta, akivel a világháló segítségével léptem kapcsolatba. Lelkesen mesél, visszaemlékezik, néha maga is rácsodálkozik saját életútjára. Ül new york-i lakásának nappalijában, ott hét ágra süt a nap, minálunk már szürkülődik.
De térjünk vissza a húszéves Saroltához, aki életében először ül repülőgépen, és egyedül utazik Amerikába. I'm arrived (megérkeztem) – ennyit tudott angolul, mondja nevetve. Ezt is Budapesten a repülőre való felszállás előtt tanulta unokatestvérétől, amit majd a New York-i repülőtéren egy, pénzérmével működő telefon segítségével közölt a családdal.
„Egy újszülött csecsemőre és annak négyéves testvérére kellett vigyáznom.
Időközben tanultam a nyelvet, az engem körülvevő bútordarabokra, tárgyakra cetliket ragasztottam az angol megnevezéssel, ami sokat segített az alapok megtanulásában. Mindig volt egy szótár nálam, sokat hallgattam a rádiót, s ha hibásan is, de sosem féltem másokkal beszélni. Ma többször is elcsodálkozom, hogy akkor, húszévesen mekkora volt a felelősségem, ha visszagondolok, a hideg is kiráz” – eleveníti fel.
Sarolta Toscano mindig is büszke maradt székely gyökereire
Fotó: Sarolta Toscano személyes archívuma
Közeledett az egy éves amerikai tartózkodás vége, és mivel a fogadó család nem tette lehetővé, hogy a beígért nyelvtanfolyamon is részt vegyen, elhagyta őket, és egy szintén szentegyházi barátnőjéhez költözött. A tanulmányi vízum lejárását követően sikerült még egy évre meghosszabbítania a vízumot, ennek köszönhetően pedig egy újabb családnál vállalt munkát, szintén bébiszitterként, később pedig a vendéglátásban kezdett dolgozni.
„Segédpincérből lettem pincér, majd menedzser egy argentin étteremben, New York spanyol negyedében, ahol napi háromszáz személyt szolgáltunk ki. Több mint 45 tagú személyzetért voltam felelős, de az én feladatom volt a beosztások elvégzése, élelmiszer- és italrendelés, pénzügyi elszámolást, marketinget csináltam. Heti hat alkalommal napi 15 órát dolgoztam, sikerült kitanulnom a vendéglátás csínját-bínját. Akkor még nem volt Messenger, Facebook vagy más online platform, így postán küldött, kézzel írt levelekkel kommunikáltunk a családdal. Így azt is levében közöltem szüleimmel, hogy New Yorkban maradok, és egy ideig nem megyek még haza.
– meséli, és elcsuklik a hangja.
Nem, nem pénzszerzés volt a célja – szögezi le –, hanem fel akart mutatni valamit. Az elkövetkező három-négy évben maradt a vendéglátás és a menedzseri munka, sok barátra szert tett, beilleszkedett a társadalomba. Persze nagyon hiányzott a családja, sokszor érezte egyedül magát, de éppen ezért tudta, hogy olyan szakmát kell válasszon, amelyben örömét leli.
Egyetemi diplomaosztó. Mérföldkő az életében
Fotó: Sarolta Toscano személyes archívuma
„Kicsi korom óta ügyvéd, jogász szerettem volna lenni, mindig is érdekeltek az igazságszolgáltatással kapcsolatos dolgok, ezért beiratkoztam a John Jay College of Criminal Justice egyetem kriminalisztika karának kriminológia szakára. Az egyetem mellett három munkahelyen dolgoztam immár pincérként, mert kiléptem a menedzseri állásból, ami megterhelő volt az egyetem mellett. Tanultam, dolgoztam éjt nappá téve, nagyon kellett küzdenem, mivel az akadémiai nyelv egy magasabb szintű tudást követelt.
nem akartam a bajaimmal elkeseríteni őket. 2014-ben, pontosan a 30. születésnapomon sikerült megszereznem az egyetemi diplomám, ami nem csupán csak egy diploma volt, hanem a kitartó munkának, a küzdelemnek, a hitnek és a reménynek a gyümölcse. Sajnos a szüleim nem tudtak a kicsengetésemen részt venni, a vőlegényem – aki ma már több mint öt éve a férjem – képviselte a családot. Az ő segítségével a szüleim virtuálisan voltak jelen a diplomaosztó ceremónián. Soha nem felejtem el az arcukat, minden küzdelmem abban a pillanatban kifizetődött. Kitartással, de főként a Jóisten segedelmével, aki minden bajtól megóvott, sikerült felmutatnom valamit. Mérföldkő volt az életemben” – meséli lelkesen.
Az egyetemi tanulmányok befejeztével Sarolta egy évet volt gyakornok a New York-i Rendőrség Nyomozó Osztályán. Különböző maffiacsoportok utáni nyomozásban segített – meséli –, lehallgatások, megfigyelések, internetes kutatások zajlottak, minden, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. És ő mindenből kivette a részét. Nem csoda, ha az ambiciózus székely lányra felfigyeltek, és a gyakornoki év végeztével megpályázhatott egy különleges nyomozói állást a New York-i Rendőrség Főfelügyelői Osztályán, ahol egy sikeres interjú után állásajánlatot kapott. Itt tulajdonképpen a rendőrség kötelékén belüli törvényszegéseket, korrupciós eseteket, hatalommal való visszaéléseket, törvénytelen letartóztatásokat vizsgálja ki kollégáival együtt.
Beérett a munka gyümölcse
Fotó: Sarolta Toscano személyes archívuma
„Közel negyvenezer rendőr van a kötelékben, napi többszáz bejelentés érkezik, úgy a lakosságtól, mint a belső körökből. Nem feltétlenül egy ügyet vizsgálunk ki, hanem a rendőrök által elkövetett bűnügyi kihágások szisztematikus kivizsgálása hárul ránk. Feladatunk, hogy az emberi jogokat képviseljük. Tegyük fel, hogy egy letartóztatás során a rendőr az áldozat nyakára térdel, aki ennek következtében sérüléseket szenved. Feladatunk ebben az esetben az, hogy kivizsgáljuk, az eset netán a letartóztatást végző rendőr kihágásának következménye, avagy egy nagyobb kiterjedésű, szisztematikus törvényszegés következménye. Az évek során volt lehetőségem több nyomozást vezetni,
A két évig tartó nyomozás során kivizsgáltuk többek között az egységnél dolgozó detektívek kiképzését, nyomozási módszereit, vezetőségét. A nyomozás új törvények kidolgozását, vezetők leváltását, újraszervezéseket idézett elő. Én a nyomozás lezártával a csapattársaimmal együtt kitüntetésben részesültem” – magyarázza derűsen.
Férjével öt évvel ezelőtt házasodtak össze
Fotó: Sarolta Toscano személyes archívuma
Szavaiból könnyen leszűrhető, szereti munkáját, elégedett az életével. „Boldog vagyok, nincs panaszra okom. Nagy felelősséggel és stresszel jár a munkám, de ennek ellenére kedvem telik benne. Elégedett vagyok a életemmel, van egy szerető férjem, családom, otthonom. Sokszor elmosolygok azon, hogy a Jóistennek mekkora bizalma volt bennem, milyen sok bátorságot látott bennem” – jegyzi meg.
Két évig tartó nyomozás után nem maradt el az elismerés sem
Fotó: Sarolta Toscano személyes archívuma
Hit, bizalom, tisztesség, őszinteség, kitartás és remény – ez volt a tarsolyában tizenöt évvel ezelőtt Saroltának az Amerikai Egyesült Államokba való érkezéskor, és ez vezérelte útját az évek során is.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!