Rugalmasság és tolerancia: híd a generációk között
Azt hinnénk, az unoka szupertulajdonságokkal rendelkezik, közben csak olyan, mint generációs társai, akik együtt nőnek fel az informatikai eszközökkel
Fotó: Pixabay.com
A generációk között mindig is volt távolság, de mostanában ez mintha egyre nőne a gyors technikai fejlődés és az időhiány miatt. Míg a gyermekek már egészen aprón számítógépet kezelnek, mobiltelefonoznak és internetről hallgatják a mesét, zenét, addig a rájuk vigyázó nagyszülők úgy érzik, informatikai analfabéták, s bárhogy igyekeznek, nehezen tudják megtalálni a közös hangot. Mit tehetünk, hogy áthidaljuk ezeket a generációk közötti „szakadékokat”? Erről Kopacz Imola klinikai szakpszichológust kérdeztük.
Simon Virág
2017. október 09., 16:002017. október 09., 16:00
2017. október 10., 11:332017. október 10., 11:33
A marosvásárhelyi szakember sokat foglalkozik az idősekkel, több mint két évtizede hozta létre a Magányosok Klubját, rengeteg embernek teremtett közösséget, nyújtott segítő kezet. Beszélgetésünk során arra emlékeztetett, hogy egyre inkább olyan világban élünk, ahol nincs tabutéma, mindenről lehet és kell beszélni, s az egyik fontos tényező, amire figyelnünk kell, az a másik ember megismerése és elfogadása, s ehhez mindenképp rugalmasnak kell lennünk, s nyitott szemmel kell járnunk közösségeinkben.
„Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi gyermekünk, unokánk egy kis zseni, már megszületéskor tudott egy pár angol szót és úgy kezeli a számítógépet, mint senki más. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a többi gyerek is hasonló »szupertulajdonságokkal« rendelkezik, hiszen olyan gyorsan fejlődnek, hogy néha alig tudjuk követni. Két fontos szempontot kell ilyenkor szem előtt tartsunk, hogy nemcsak a mi unokánk, hanem
Az unoka, a fiatal is hasonló módon meg kell ismerje a nagyszülőket, a körülötte élő felnőtteket, fel kell ismerje, hogy vannak hasonlóságok és lényeges különbségek is közöttük. Ha képes erre, akkor sokkal jobban tud mozogni, boldogulni szűk és tágabb környezetében” – fejtette ki a pszichológus.
Kopacz Imola rámutatott: az elmúlt tíz évben olyan gyorsan alakult az élet, megváltoztak a szokások és sok minden más, hogy folyamatosan résen kell lennünk, tanulnunk kell, rugalmasan alkalmazkodnunk kell azokhoz az élethelyzetekhez, amelyekben épp vagyunk.
„Valamikor a színházba azért jártunk, hogy szép, míves beszédet halljunk, most egy-egy előadásnak olyan a stílusa, hogy a cifra beszédéről ismert valamikori kocsis elszégyellné magát, ha hallaná. Hiába csodálkozunk, hogy a fiatalok is sok, szerintünk csúnya szót használnak, ha már a színházban is ilyent hallanak, nem beszélve a tévéadásokról, internetes videókról.
Nem szabad elzárkóznunk egymástól, a változástól. Ha tudálékosak vagyunk, ha csak a magunk igazát hajtogatjuk, s azt mondogatjuk, hogy ezek a mai fiatalok, ha nem nyitottsággal közeledünk egymáshoz, akkor nem tudjuk megismerni egymást” – hangsúlyozta a szakember.
A közös hang megtalálásához rugalmasságra, elfogadásra van szükség
Fotó: Pixabay.com
Kopacz Imola szerint a gyors társadalmi átalakulások miatt ma már alig lehet beszélni hagyományos szerepkörökről, hiszen megváltoztak az étkezési szokások, az étrend, lecsökkent, sok helyen teljesen kimaradt például az őszi bespájzolás.
„Jómagam kétéltű vagyok, pár napot városon, a többit falun töltöm, s nemrég meglepődve vettem észre, hogy a hetvenhez közeledő szomszédasszonyom, Róza néni rövidnadrágban és egy kis, pántos felsőben kertészkedik. Ez is jelzi, hogy nem lehet és szabad beskatulyázni senkit, hanem folyamatosan meg kell tanulnunk egymást.
– fogalmazott a pszichológus. A szakember hozzátette: szereti a pár éve bevezetett Iskola másként-programokat, amikor egy-egy gyárba vagy olyan helyre viszik el a diákokat, ahol addig nem voltak. Bemutatják a helyet, elmondják, hogy ott mi készül, mi történik, s ezáltal például sok szakmát megkedveltethetnek a gyerekekkel. „Valahogy így kellene mi is egymás felé nyitottan közeledjünk, egymást megismernünk, s megszeretnünk vagy sem, de elfogadnunk. Ma a rugalmasság egy létfontosságú tulajdonság, s segít boldogulni” – mondja a marosvásárhelyi szakpszichológus.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Sült paradicsomos salsa – videó
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Sült paradicsomos salsa – videó
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!