
Czugh József Roland a nem hétköznapi kiadványról beszélt
Fotó: Forrás: Czugh József Roland
Vannak, akik óriási mennyiségű gyorskaját esznek meg rekordidő alatt és ezzel hívják fel magukra a figyelmet, mások azzal szórakoznak, hogy egy nap leforgása alatt a lehető legtöbbször kirakják a Rubik-kockát; halhattunk ugyanakkor olyanokról is, akiknek gyümölcseik és zöldségeik a világon a legnagyobbak és ezzel írnak történelmet. Kolozsváron is él egy fiatalember, aki szintén Guinness-rekordernek mondhatja magát: 2018-ban megalkotta a világ legnagyobb legnagyobb reklámújságját, neve pedig azóta a rekordok könyvében is szerepel. Czugh József Rolanddal beszélgettünk erről a nem hétköznapi kiadványról.
2019. október 18., 15:422019. október 18., 15:42
2019. október 18., 18:202019. október 18., 18:20
– Bár a neved teljesen magyarosan hangzik, mégis könnyebben beszélgetünk egymással románul. Mi ennek az oka?
– Édesapám zalatnai magyar, édesanyám félig magyar, én azonban már Kolozsváron születtem és román anyanyelvűek között töltöttem a gyermekkorom. Unitárius családban nőttem fel, viszont mivel édesapám nem tudott románul, és a munkájához elengedhetetlen volt a nyelvismeret, ezért otthon egyértelmű volt, hogy így fogunk beszélni. Érteni mindent értek magyarul, beszélni is tudok egy keveset, de azért a románnal jobban elboldogulok.
– Beszélgessünk egy kicsit arról, hogyan is lettél Guiness-rekorder. 148 centiméter széles és 104 centiméter magas nyomtatott reklámújságot készítettél. Mégis, hogy sikerült ezt ekkorában összehozni?
– Nem volt könnyű, de mindenképpen megérte. A szebeni kosárlabdacsapat évfordulója alkalmából hirdették meg a felhívást, mi pedig kapva kaptunk a lehetőségen és belevágtunk. A reklámot
már amikor a mindennapi munkánk engedte. És bár sokszor éjszakába nyúló volt a feladat, mindenki kihívásnak tekintette, és szívesen dolgozott, mert a világrekord lehetősége lebegett a szemünk előtt.
– És végül meg is lett a rekord, hiszen ma már hivatalosan is tiétek a világ legnagyobb nyomtatott reklámújságja. Büszke vagy rá?
– Természetesen, hiszen szerettem volna valami olyant végrehajtani az életben, amire felkapják az emberek a fejüket. Bár nem tudom, hogy az eddigi Guinness-rekord mekkora volt, de a hitelesített elismervény szerint most már az általunk gyártott reklámújságnál nincs jelenleg nagyobb sehol.
Bizonyítvány a vilgárekordról
Fotó: Forrás: Czugh József Roland
– Egy orvosi mérnökit végzett embertől azért egy kicsit távol áll a nyomdaipar. Hogyan kerültél mégis kapcsolatba a reklámnyomtatással?
– Elég kalandos az életem, ez nem vitás. Kolozsváron nőttem fel, de a középiskola befejezése után úgy éreztem, hogy új környezetre van szükségem, éppen ezért Temesvárra jelentkeztem egyetemre. Ugyan soha nem dolgoztam a szakmában, mégis fontos alapot adott az életemhez az a néhány év. Egy rövid ideig egy étterem vezetőjeként dolgoztam a bánsági fővárosban, majd 2014-ben Hollandia felé vettem az irányt, ahol belső logisztikusként helyezkedtem el. Ott sem maradtam túl sokat, 2017-ben hazajöttem Kolozsvárra és a Start-Up Nation keretében megpályáztam egy nyomda létrehozását, amit sikeresen meg is nyertem.
– És ennek köszönhető akkor az is, hogy ti gyártottátok le a világ legnagyobb nyomtatott reklámújságját...
– Így van, a standard beltéri és kültéri reklámok gyártása mellett igyekeztünk valami extrát vinni a munkáink közé.
– Sokba kerül egy ilyen reklámot összehozni?
– Elég költséges, és bár nekünk ebből anyagi hasznunk semmi nem volt, mégis jó érzés, hogy valamiben mi vagyunk a világon a legjobbak, illetve az eladott példányokból befolyó összeget nemes célra fordítják.
Kinyitva a világ legnagyobb reklámújságja
Fotó: Forrás: Czugh József Roland
– Számíthatunk még tőled hasonló rekordokra a jövőben is?
– Természetesen nyitott szemmel járok, és ha valamiben látok még potenciált, akkor szívesen megpróbálkozom, de nem ez a fő célom. Rövid távú terveim között szerepel ugyan egy új nyomdagép beszerzése – amely stílszerűen a legnagyobb lesz az országban –, de valószínűleg nem innen megyek majd nyugdíjba. Szívesen kipróbálnám magam majd a mezőgazdaságban, ugyanis nagy lehetőségeket látok benne, amit ha jól csinál az ember, akkor tisztességesen meg lehet belőle élni.
– Az élet nagyon sok területén kipróbáltad már magad mind itthon, mind külföldön. Mit tanácsolsz azoknak, akik most állnak a pályaválasztás előtt?
– Csak azt tudom mondani, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon. Bár Hollandiában nagyon jó állásom volt, elismerték a munkámat, mégsem tudtam igazán kibontakozni és megmutatni képességeimet. Senkit nem akarok eltántorítani attól, hogy kipróbálja magát más országokban, de véleményem szerint idehaza jobban lehet boldogulni. Úgy érzem, hogy bár infrastrukturálisan és a politikai életben óriási a lemaradásunk a nyugathoz képest, ebből igazából előnyt is lehet kovácsolni: itthon egy csomó minden még nincs, amit külföldön már ismernek, ezeket pedig jó ötletekkel és megoldásokkal meg lehet ismertetni a széles néptömegekkel.
Miért kötözték össze régen a háztartásban lévő ollók éleit spárgával? Milyen hiedelem társult hozzá? A Csíki Székely Múzeum e havi kiemelt tárgya erre nyújt magyarázatot.
Ha kedveled a mexikói konyhát, de nincs sok időd a főzésre, a csirkés taco tökéletes választás. Ropogós tortilla, szaftos csirkefalatok, paradicsom, fűszerek és lime – mindössze ennyi kell a különleges vacsorához.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
szóljon hozzá!