Reklámújság óriáskivitelben. Kolozsváron készült a világrekordnak számító nyomtatvány

– Egy orvosi mérnökit végzett embertől azért egy kicsit távol áll a nyomdaipar. Hogyan kerültél mégis kapcsolatba a reklámnyomtatással?
– Elég kalandos az életem, ez nem vitás. Kolozsváron nőttem fel, de a középiskola befejezése után úgy éreztem, hogy új környezetre van szükségem, éppen ezért Temesvárra jelentkeztem egyetemre. Ugyan soha nem dolgoztam a szakmában, mégis fontos alapot adott az életemhez az a néhány év. Egy rövid ideig egy étterem vezetőjeként dolgoztam a bánsági fővárosban, majd 2014-ben Hollandia felé vettem az irányt, ahol belső logisztikusként helyezkedtem el. Ott sem maradtam túl sokat, 2017-ben hazajöttem Kolozsvárra és a Start-Up Nation keretében megpályáztam egy nyomda létrehozását, amit sikeresen meg is nyertem.

– És ennek köszönhető akkor az is, hogy ti gyártottátok le a világ legnagyobb nyomtatott reklámújságját...
– Így van, a standard beltéri és kültéri reklámok gyártása mellett igyekeztünk valami extrát vinni a munkáink közé.

– Számíthatunk még tőled hasonló rekordokra a jövőben is?
– Természetesen nyitott szemmel járok, és ha valamiben látok még potenciált, akkor szívesen megpróbálkozom, de nem ez a fő célom. Rövid távú terveim között szerepel ugyan egy új nyomdagép beszerzése – amely stílszerűen a legnagyobb lesz az országban –, de valószínűleg nem innen megyek majd nyugdíjba. Szívesen kipróbálnám magam majd a mezőgazdaságban, ugyanis nagy lehetőségeket látok benne, amit ha jól csinál az ember, akkor tisztességesen meg lehet belőle élni.

– Az élet nagyon sok területén kipróbáltad már magad mind itthon, mind külföldön. Mit tanácsolsz azoknak, akik most állnak a pályaválasztás előtt?
– Csak azt tudom mondani, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon. Bár Hollandiában nagyon jó állásom volt, elismerték a munkámat, mégsem tudtam igazán kibontakozni és megmutatni képességeimet. Senkit nem akarok eltántorítani attól, hogy kipróbálja magát más országokban, de véleményem szerint idehaza jobban lehet boldogulni. Úgy érzem, hogy bár infrastrukturálisan és a politikai életben óriási a lemaradásunk a nyugathoz képest, ebből igazából előnyt is lehet kovácsolni: itthon egy csomó minden még nincs, amit külföldön már ismernek, ezeket pedig jó ötletekkel és megoldásokkal meg lehet ismertetni a széles néptömegekkel.