
Czugh József Roland a nem hétköznapi kiadványról beszélt
Fotó: Forrás: Czugh József Roland
Vannak, akik óriási mennyiségű gyorskaját esznek meg rekordidő alatt és ezzel hívják fel magukra a figyelmet, mások azzal szórakoznak, hogy egy nap leforgása alatt a lehető legtöbbször kirakják a Rubik-kockát; halhattunk ugyanakkor olyanokról is, akiknek gyümölcseik és zöldségeik a világon a legnagyobbak és ezzel írnak történelmet. Kolozsváron is él egy fiatalember, aki szintén Guinness-rekordernek mondhatja magát: 2018-ban megalkotta a világ legnagyobb legnagyobb reklámújságját, neve pedig azóta a rekordok könyvében is szerepel. Czugh József Rolanddal beszélgettünk erről a nem hétköznapi kiadványról.
2019. október 18., 15:422019. október 18., 15:42
2019. október 18., 18:202019. október 18., 18:20
– Bár a neved teljesen magyarosan hangzik, mégis könnyebben beszélgetünk egymással románul. Mi ennek az oka?
– Édesapám zalatnai magyar, édesanyám félig magyar, én azonban már Kolozsváron születtem és román anyanyelvűek között töltöttem a gyermekkorom. Unitárius családban nőttem fel, viszont mivel édesapám nem tudott románul, és a munkájához elengedhetetlen volt a nyelvismeret, ezért otthon egyértelmű volt, hogy így fogunk beszélni. Érteni mindent értek magyarul, beszélni is tudok egy keveset, de azért a románnal jobban elboldogulok.
– Beszélgessünk egy kicsit arról, hogyan is lettél Guiness-rekorder. 148 centiméter széles és 104 centiméter magas nyomtatott reklámújságot készítettél. Mégis, hogy sikerült ezt ekkorában összehozni?
– Nem volt könnyű, de mindenképpen megérte. A szebeni kosárlabdacsapat évfordulója alkalmából hirdették meg a felhívást, mi pedig kapva kaptunk a lehetőségen és belevágtunk. A reklámot
már amikor a mindennapi munkánk engedte. És bár sokszor éjszakába nyúló volt a feladat, mindenki kihívásnak tekintette, és szívesen dolgozott, mert a világrekord lehetősége lebegett a szemünk előtt.
– És végül meg is lett a rekord, hiszen ma már hivatalosan is tiétek a világ legnagyobb nyomtatott reklámújságja. Büszke vagy rá?
– Természetesen, hiszen szerettem volna valami olyant végrehajtani az életben, amire felkapják az emberek a fejüket. Bár nem tudom, hogy az eddigi Guinness-rekord mekkora volt, de a hitelesített elismervény szerint most már az általunk gyártott reklámújságnál nincs jelenleg nagyobb sehol.
Bizonyítvány a vilgárekordról
Fotó: Forrás: Czugh József Roland
– Egy orvosi mérnökit végzett embertől azért egy kicsit távol áll a nyomdaipar. Hogyan kerültél mégis kapcsolatba a reklámnyomtatással?
– Elég kalandos az életem, ez nem vitás. Kolozsváron nőttem fel, de a középiskola befejezése után úgy éreztem, hogy új környezetre van szükségem, éppen ezért Temesvárra jelentkeztem egyetemre. Ugyan soha nem dolgoztam a szakmában, mégis fontos alapot adott az életemhez az a néhány év. Egy rövid ideig egy étterem vezetőjeként dolgoztam a bánsági fővárosban, majd 2014-ben Hollandia felé vettem az irányt, ahol belső logisztikusként helyezkedtem el. Ott sem maradtam túl sokat, 2017-ben hazajöttem Kolozsvárra és a Start-Up Nation keretében megpályáztam egy nyomda létrehozását, amit sikeresen meg is nyertem.
– És ennek köszönhető akkor az is, hogy ti gyártottátok le a világ legnagyobb nyomtatott reklámújságját...
– Így van, a standard beltéri és kültéri reklámok gyártása mellett igyekeztünk valami extrát vinni a munkáink közé.
– Sokba kerül egy ilyen reklámot összehozni?
– Elég költséges, és bár nekünk ebből anyagi hasznunk semmi nem volt, mégis jó érzés, hogy valamiben mi vagyunk a világon a legjobbak, illetve az eladott példányokból befolyó összeget nemes célra fordítják.
Kinyitva a világ legnagyobb reklámújságja
Fotó: Forrás: Czugh József Roland
– Számíthatunk még tőled hasonló rekordokra a jövőben is?
– Természetesen nyitott szemmel járok, és ha valamiben látok még potenciált, akkor szívesen megpróbálkozom, de nem ez a fő célom. Rövid távú terveim között szerepel ugyan egy új nyomdagép beszerzése – amely stílszerűen a legnagyobb lesz az országban –, de valószínűleg nem innen megyek majd nyugdíjba. Szívesen kipróbálnám magam majd a mezőgazdaságban, ugyanis nagy lehetőségeket látok benne, amit ha jól csinál az ember, akkor tisztességesen meg lehet belőle élni.
– Az élet nagyon sok területén kipróbáltad már magad mind itthon, mind külföldön. Mit tanácsolsz azoknak, akik most állnak a pályaválasztás előtt?
– Csak azt tudom mondani, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon. Bár Hollandiában nagyon jó állásom volt, elismerték a munkámat, mégsem tudtam igazán kibontakozni és megmutatni képességeimet. Senkit nem akarok eltántorítani attól, hogy kipróbálja magát más országokban, de véleményem szerint idehaza jobban lehet boldogulni. Úgy érzem, hogy bár infrastrukturálisan és a politikai életben óriási a lemaradásunk a nyugathoz képest, ebből igazából előnyt is lehet kovácsolni: itthon egy csomó minden még nincs, amit külföldön már ismernek, ezeket pedig jó ötletekkel és megoldásokkal meg lehet ismertetni a széles néptömegekkel.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!