Az igazi házilekvár ép, egészséges gyümölcsből készül
Fotó: Pixabay.com
Egy „becsületes” gondoskodó háziasszony pár éve még nem vetemedett volna arra, hogy lekvárt vásároljon. Megfőzte, elkészítette az ízeket, s úgy került az asztalra. Ma már ez sem igaz: egyre kevesebben egyre kevesebb lekvárt főznek, s egyre több az eladó. Az üzleti pár lejes dzsemek mellett azonban megjelentek azok a termelők, akik házi lekvárokat kínálnak: olyant, amilyent a nagymamánk is főzött, de olyant is, ami eddig eszünkbe sem jutott.
2017. augusztus 31., 16:562017. augusztus 31., 16:56
2017. augusztus 31., 17:232017. augusztus 31., 17:23
A folyton rohanó élet és az egyre nagyobb kényelem iránti igény kettőse az, ami miatt jobban szeretjük a készen kapott dolgokat: nem csak pizzát jó rendelni vagy napi menüt egy ebéd helyett, hanem időnként még a lekvár beszerzése esetében is könnyebbnek tűnik, ha megvesszük. Miért? Mert nem kell pepecselni a gyümölcs tisztításával, nem kell idegeskedni azon, hogy mégis romlott gyümölcsöt „lopott” szatyrunkba az eladó, hogy mégsem elég édes a gyümölcs, nem kell órákat kavargatni a kályha mellett, és azon sem kell aggódni, hogy vajon megmarad-e az a befőtt.
Király Hajnal tavaly fogott neki a lekvárbiznisznek, máris hat díjnyertes finomsága van
Fotó: Szász Cs. Emese
Ehhez mérten általában az ára is más, mint az üzletinek, de a magasabb összegért cserébe garantálják a száz százalék gyümölcsöt, s azt is, hogy nem kerül bele színezék, adalékanyag és egyéb, szervezetünknek nem tetsző dolog.
Király Hajnal például kérésre fogott neki lekvárt főzni „nagyban is”. Évek óta szörpökkel foglalkozik, lekvárokat is mindig főzött, de csak otthonra, tavaly azonban kapott egy felkérést, hogy főzzön eladásra is.
– mondja Király Hajnal, aki idén már hat díjnyertes lekvárral is büszkélkedhet, miután megméretkezett egy szlovákiai nemzetközi lekvárversenyen. A feketeribizli-lekvárja például aranyérmes, a levendulás baracklekvárja, valamint a homoktövis-fekete ribizli párosítás ezüstérmes lett, míg a sárgadinnyés baracklekvár, a levendulás áfonyalekvár, valamint levendulás cseresznyelekvár bronzéremmel büszkélkedhet.
Király Hajnal úgy látja, ezért is működik még ez az amúgy nagyon friss lekvárpiac, mert a hagyományosak mellett lekvárkülönlegességekre is szert lehet tenni így.
Fontos a küllem, még a lekvárok esetében is
Fotó: Szász Cs. Emese
„Én azt tapasztalom, sokan főznek egy-két lekvárt, barackot, epret, szilvát, mellé pedig vesznek néhány különlegességet. Én levendulát és mentát keverek a gyümölcsökhöz, már amihez talál, de a dinnyéből sem sokan főznek lekvárt, pedig nagyon jól lehet társítani más gyümölcsökkel” – magyarázza a lekvárkészítő, aki érdekes módon alig eszik lekvárt, a családja szerencsére mindegyiket szereti, de ő például csak a savanykásabb barackot kívánja meg, azt is csak ritkán. Lehet, az elkészítésükkel már telítődik.
– mondja kérdésünkre Király Hajnal, aki immár tizenötféle lekvárt készít, de még így sem tud annyit készíteni, hogy kielégítse az ügyfelek igényeit. Mint mondja, az a baj, hogy majdnem minden gyümölcs egyszerre érik, gyakorlatilag egy-másfél hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy mindenféle lekvárt megfőzzön. Annyi ereje, energiája és ideje nincs, hogy mindegyikből annyi mennyiséget tudjon készíteni, hogy jövő májusban is legyen. Ez azonban – úgy véli – nem baj, mert a minőség akkor romlik el, amikor „ipari” mennyiségeket kezd az ember készíteni.
Hol lehet ezekhez a házi lekvárokhoz hozzájutni? Általában termelői és kézműves vásárokon találjuk meg a Hajnaléhoz hasonló lekvárokat. Nem hiányzik róluk a címke, a leírás, s hogy mutatósabb, gusztább legyen, mindenféle pöttyös, kockás papír vagy textil kerül a fémfedőre, hogy az mutasson a kamránkban is, ne csak a gyomrunkban. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, az ízvilág mellett fontos a küllem is. Még a lekvárok esetében is.
A dzsemet akár főzés nélkül is el lehet készíteni. A gyümölcs mellett petkint is tartalmaz
Fotó: Pixabay.com
Lekvár kisokos. Avagy hogyan nevezzelek?
Tegyünk egy kis rendet az elnevezések között! Mi a lekvár, melyik a dzsem, és hogy kerül ide az íz? Teljes a kavar a nevek körül. A Szem-szajnak.reblog.hu oldal a Wikipédiára utalva azt mondja, hogy a lekvár olyan sűrű pép, amely a gyümölcs cukorral vagy cukor nélkül történő főzése által jön létre. Főleg szilvából és sárgabarackból készítik a hagyományos házi lekvárt, amely tipikusan kelet-közép-európai étel. A cukornak nem csak az édesítésben, hanem a tartósításban is szerepe van. A kész (házi)lekvárt a felfőzés után lezárt befőttesüvegben „dunsztba” teszik, vagyis különféle, másra nem használt textíliával letakarják, illetve körbeveszik, és így hagyják lassan kihűlni.
De akkor mi a dzsem? Az is lekvár, csak másképp készül. A nyugat- és észak-európai eredetű dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy gyümölcsdarabokat tartalmaz, és nem olyan homogén, mint a lekvár. A dzsemet főzés nélkül is lehet készíteni. A lekvár 100% gyümölcs (+cukor), míg a dzsem nem feltétlenül. A különbséget egy anyag jelentheti, ez a pektin. Ez felel a zselésedésért. A gyümölcsben található, ami gyümölcsfajtánként eltérő, és függ az érettségi foktól is. Minél több pektin található egy adott gyümölcsben, annál keményebb lesz a belőle készített lekvár. Azonban nem csak a gyümölcsben lévő pektint lehet használni, hanem vehetjük külső forrásból is. Ha ezt belekeverjük a hígabb lekvárba, rögtön sűrűbb lesz. És ezért lehet darabos a dzsem, mert a gyümölcsöt csak felforraljuk, az nem esik szét, szép darabos lesz. Ekkor keverjük bele a pektint, és már mehet is bele az üvegbe. Így nem csak darabosabb lesz, de sokkal jobban megőrzi a friss gyümölcs ízét.
Rögtön a dzsem mellé kell sorolni az ízt is. Ezt valaki úgy határozta meg, mint ami nem gyümölcsből, hanem gyümölcsléből készül pektin hozzáadásával.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!