
Az igazi házilekvár ép, egészséges gyümölcsből készül
Fotó: Pixabay.com
Egy „becsületes” gondoskodó háziasszony pár éve még nem vetemedett volna arra, hogy lekvárt vásároljon. Megfőzte, elkészítette az ízeket, s úgy került az asztalra. Ma már ez sem igaz: egyre kevesebben egyre kevesebb lekvárt főznek, s egyre több az eladó. Az üzleti pár lejes dzsemek mellett azonban megjelentek azok a termelők, akik házi lekvárokat kínálnak: olyant, amilyent a nagymamánk is főzött, de olyant is, ami eddig eszünkbe sem jutott.
2017. augusztus 31., 16:562017. augusztus 31., 16:56
2017. augusztus 31., 17:232017. augusztus 31., 17:23
A folyton rohanó élet és az egyre nagyobb kényelem iránti igény kettőse az, ami miatt jobban szeretjük a készen kapott dolgokat: nem csak pizzát jó rendelni vagy napi menüt egy ebéd helyett, hanem időnként még a lekvár beszerzése esetében is könnyebbnek tűnik, ha megvesszük. Miért? Mert nem kell pepecselni a gyümölcs tisztításával, nem kell idegeskedni azon, hogy mégis romlott gyümölcsöt „lopott” szatyrunkba az eladó, hogy mégsem elég édes a gyümölcs, nem kell órákat kavargatni a kályha mellett, és azon sem kell aggódni, hogy vajon megmarad-e az a befőtt.
Király Hajnal tavaly fogott neki a lekvárbiznisznek, máris hat díjnyertes finomsága van
Fotó: Szász Cs. Emese
Ehhez mérten általában az ára is más, mint az üzletinek, de a magasabb összegért cserébe garantálják a száz százalék gyümölcsöt, s azt is, hogy nem kerül bele színezék, adalékanyag és egyéb, szervezetünknek nem tetsző dolog.
Király Hajnal például kérésre fogott neki lekvárt főzni „nagyban is”. Évek óta szörpökkel foglalkozik, lekvárokat is mindig főzött, de csak otthonra, tavaly azonban kapott egy felkérést, hogy főzzön eladásra is.
– mondja Király Hajnal, aki idén már hat díjnyertes lekvárral is büszkélkedhet, miután megméretkezett egy szlovákiai nemzetközi lekvárversenyen. A feketeribizli-lekvárja például aranyérmes, a levendulás baracklekvárja, valamint a homoktövis-fekete ribizli párosítás ezüstérmes lett, míg a sárgadinnyés baracklekvár, a levendulás áfonyalekvár, valamint levendulás cseresznyelekvár bronzéremmel büszkélkedhet.
Király Hajnal úgy látja, ezért is működik még ez az amúgy nagyon friss lekvárpiac, mert a hagyományosak mellett lekvárkülönlegességekre is szert lehet tenni így.
Fontos a küllem, még a lekvárok esetében is
Fotó: Szász Cs. Emese
„Én azt tapasztalom, sokan főznek egy-két lekvárt, barackot, epret, szilvát, mellé pedig vesznek néhány különlegességet. Én levendulát és mentát keverek a gyümölcsökhöz, már amihez talál, de a dinnyéből sem sokan főznek lekvárt, pedig nagyon jól lehet társítani más gyümölcsökkel” – magyarázza a lekvárkészítő, aki érdekes módon alig eszik lekvárt, a családja szerencsére mindegyiket szereti, de ő például csak a savanykásabb barackot kívánja meg, azt is csak ritkán. Lehet, az elkészítésükkel már telítődik.
– mondja kérdésünkre Király Hajnal, aki immár tizenötféle lekvárt készít, de még így sem tud annyit készíteni, hogy kielégítse az ügyfelek igényeit. Mint mondja, az a baj, hogy majdnem minden gyümölcs egyszerre érik, gyakorlatilag egy-másfél hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy mindenféle lekvárt megfőzzön. Annyi ereje, energiája és ideje nincs, hogy mindegyikből annyi mennyiséget tudjon készíteni, hogy jövő májusban is legyen. Ez azonban – úgy véli – nem baj, mert a minőség akkor romlik el, amikor „ipari” mennyiségeket kezd az ember készíteni.
Hol lehet ezekhez a házi lekvárokhoz hozzájutni? Általában termelői és kézműves vásárokon találjuk meg a Hajnaléhoz hasonló lekvárokat. Nem hiányzik róluk a címke, a leírás, s hogy mutatósabb, gusztább legyen, mindenféle pöttyös, kockás papír vagy textil kerül a fémfedőre, hogy az mutasson a kamránkban is, ne csak a gyomrunkban. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, az ízvilág mellett fontos a küllem is. Még a lekvárok esetében is.
A dzsemet akár főzés nélkül is el lehet készíteni. A gyümölcs mellett petkint is tartalmaz
Fotó: Pixabay.com
Lekvár kisokos. Avagy hogyan nevezzelek?
Tegyünk egy kis rendet az elnevezések között! Mi a lekvár, melyik a dzsem, és hogy kerül ide az íz? Teljes a kavar a nevek körül. A Szem-szajnak.reblog.hu oldal a Wikipédiára utalva azt mondja, hogy a lekvár olyan sűrű pép, amely a gyümölcs cukorral vagy cukor nélkül történő főzése által jön létre. Főleg szilvából és sárgabarackból készítik a hagyományos házi lekvárt, amely tipikusan kelet-közép-európai étel. A cukornak nem csak az édesítésben, hanem a tartósításban is szerepe van. A kész (házi)lekvárt a felfőzés után lezárt befőttesüvegben „dunsztba” teszik, vagyis különféle, másra nem használt textíliával letakarják, illetve körbeveszik, és így hagyják lassan kihűlni.
De akkor mi a dzsem? Az is lekvár, csak másképp készül. A nyugat- és észak-európai eredetű dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy gyümölcsdarabokat tartalmaz, és nem olyan homogén, mint a lekvár. A dzsemet főzés nélkül is lehet készíteni. A lekvár 100% gyümölcs (+cukor), míg a dzsem nem feltétlenül. A különbséget egy anyag jelentheti, ez a pektin. Ez felel a zselésedésért. A gyümölcsben található, ami gyümölcsfajtánként eltérő, és függ az érettségi foktól is. Minél több pektin található egy adott gyümölcsben, annál keményebb lesz a belőle készített lekvár. Azonban nem csak a gyümölcsben lévő pektint lehet használni, hanem vehetjük külső forrásból is. Ha ezt belekeverjük a hígabb lekvárba, rögtön sűrűbb lesz. És ezért lehet darabos a dzsem, mert a gyümölcsöt csak felforraljuk, az nem esik szét, szép darabos lesz. Ekkor keverjük bele a pektint, és már mehet is bele az üvegbe. Így nem csak darabosabb lesz, de sokkal jobban megőrzi a friss gyümölcs ízét.
Rögtön a dzsem mellé kell sorolni az ízt is. Ezt valaki úgy határozta meg, mint ami nem gyümölcsből, hanem gyümölcsléből készül pektin hozzáadásával.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
szóljon hozzá!