Nem csak esztétikum a karácsonyfa: minden dísz jelentéssel bír

„A legtöbb kultúrában ezt megünnepelték, amikor »meghal« a nap, de utána újból eljön a világosság. Az ember szerette volna valahogy a nap halálát megakadályozni vagy az újjászületését különböző »varázseszközökkel« elősegíteni. Kerestek valamit, ami megmarad örökkön az időben, s így jött képbe az örökzöld fa. Európa több vidékén nagyon fontos szimbólum volt az örökzöld fa, valamiképp ezt a természetből behozták, és a házakat, az udvart is ezzel díszítették” – mesélt a karácsonyfa pogány gyökereiről a szakember.

A karácsonyfa magyar őse

A karácsonyfa történetéről kiváló értekezést írt Lukács László néprajzkutató, ő az első karácsonyfák megjelenését a Feketeerdő, Elzász, a Felső Rajna környékére lokalizálta. Az 1500-as évek elején kezdték alkalmazni, először egyszerű emberek, majd gyorsan céhes városi szokássá alakult a fenyőfa házbavitele – nyilván akkor még nem is nevezték karácsonyfának.

Fagyöngyből is készülhetett a termőág, vagy valami más örökzöld bokorból, mert fenyőfa ugye nem volt mindenhol” – magyarázta Barabás László. A termőág életfaszimbólum is volt, s azt gondolták róla, hogy ennek az életfának az ereje átvivődik az emberre is. „Ha az életfát közelhozom, az én életem is újjászületik, boldogabb lesz.” Barabás László szerint az ajándékozás is erről szól tulajdonképpen: a mágikus gondolkodás szerint ha karácsonykor, újévkor megajándékozunk valakit – s régen ez nem családi ajándékozást jelentett, hanem közösségit – akkor az egész évem bőséggel teli lesz.

Egy ideig tiltották

„Bár egy darabig tiltották a karácsonyi zöld fa használatát az egyházi vezetők, egy idő után megjelent a templomokban is. Az egyház ebben az esetben is rájött, hogy jobb beemelni az egyházi szokásokba a karácsonyfát, és így fokozatosan keresztény tartalommal gazdagították azt. Megjelent rajta a gyertya, a fény szimbóluma, s kialakult ennek a fakultuszban, újévi szokásokban gyökerező, Európa-szerte ismert, de a németeknél sajátosan alkalmazott fenyőfának a keresztény szimbolikája” – magyarázta a marosvásárhelyi néprajzkutató. Európa népeinél a karácsonyi népszokásokban napjainkig fennmaradtak és egymás mellett élnek az ókori pogány kultuszok emlékei és a középkori kereszténység elemei.

– sorolta a néprajzkutató. Hozzátette, a fenyőfára ma felkerülő díszek ősei is egyetemes és kultikus szimbólumok. A karácsonyi gyertya például először a katolikusoknál jelent meg, s Jézust jelképezi, aki a Bibliában azt mondta: „Én vagyok a világ világossága”. Tehát az egykori fénykultuszból Jézus világossága lett. A csillogás, az aranyhaj, a színes gömbök az örök dicsőség jelei a lexikon szerint, de az sem mindegy, hogy milyen színű díszek kerülnek a fenyőre, az ezüst díszek ugyanis a betlehemi gyermek emberi természetét jelképezik, míg az arany díszek az isteni természet jegyei. A fa tetejére kerülő csillag a betlehemi csillag jelképe, amely ugye megállt Jézus születésének a helye fölött, s tulajdonképpen a karácsonyfát állítók otthona is betlehemmé változhat azáltal, hogy a fa tetején ott a betlehemi csillag. A fenyőfa csúcsán angyal is lehet: az az Isten és ember közötti kapcsolatra utal, egyrészt a betlehemi angyalokra, másrészt arra, hogy az angyal az Atyának is hírt visz azokról az emberekről, akik ünneplik a gyermeke születését.

A fán lévő csengettyű ősi jelentése szerint elűzi a gonoszt, de keresztény értelemben az angyalok énekére is utal. A fára aggatott játékok az embernek ajándékozott istengyermekségre utalnak, vagyis hogy az Isten gyermekként jött a világra, míg az édesség, szaloncukor, gyümölcsök, alma, dió keresztény értelmezésben azt jelenti, hogy a megszületett Jézus a legédesebb eledel a keresztény ember számára.

ugyanis a kígyót jelentik, amelynek – azzal, hogy a karácsonyfára kerül – megtörjük a hatalmát, de úgy, hogy ráadásul az üdvösségünk szolgálatába állítjuk – részletezte a néprajzkutató, aki szerint ma már nagyon kevesen tudják, hogy ezek a díszek milyen jelentéssel, szimbólumrendszerrel rendelkeznek.

Ma már nem is biztos, hogy ezek a díszek kerülnek a mindenki otthonában megjelenő karácsonyfára, sőt elmondhatjuk, hogy mágikus, vallásos funkciója is háttérbe szorult, s inkább esztétikai funkciót kapott a feldíszített fenyőfa, mint az otthonunk karácsonyi díszeleme. Ráadásul a televízió hatására inkább rénszarvasok, télapók, mézeskalácsfigurák kerülnek a fákra, Barabás László szerint ugyanis a reklám és a tömegkommunikáció elemei elárasztották a karácsonyt, s igyekeznek kiszorítani az egyetemes jelképeket.