
Bakó Antal plébános naponta bejárja a temetőt, tudja, mit kell megváltoztatni
Fotó: Balázs Katalin
Nemrég Gyergyóremetén mérték fel az örmények sírhelyeit. Név szerint számon akarják tartani azokat, akik az őshazából érkezve itt éltek bármikor és bármennyit is. Kicsit hátrébb, a temető végében az őshonos székelyek kőkeresztjei halomban. Kegyelet helyett burján övezi. Remete nem a kivétel, hanem a szokás erősítője.
2018. augusztus 02., 12:102018. augusztus 02., 12:10
Azt mondják, elég nagy baj, hogy elfordítottuk fejünket a haláltól. A haldoklót kórházba dugtuk, az elhunytat az otthonból a hidegházba száműztük, a sírhantokhoz pedig csak világításkor zarándokolunk. Ha egy hozzátartozónk kilép a földi világból, a sírhely és sírkő megválasztására nagy gondot fordítunk.
Árnyékában, tőle akár csak tíz centire, feliratát eltakarva ott van a dédapa kőkeresztje... És ez még a jobbik eset, sokszor harc árán marad talpon az emlékjel.
Remetei fejfák
Fotó: Balázs Katalin
Ha egy idegen településre érkezel, látogass el a temetőjébe, az mesél a közösségről. A gyergyószéki temetők mondó kedvükben vannak. Remetén a kert tövében vette fel a gaz a kőkereszteket, Ditróban a régi temetőben megadta magát a múlt, sok az „elesett”. A jelenről Csomafalván a temetőszabályzat árulkodik, mintegy előrevetítve, hogy mi várható Gyergyószentmiklóson.
– tájékoztat Puskás Emil temetőgondnok. Hozzáteszi: 13 év telt el azóta, hogy az egyház visszakapta az államtól a temetőt, a sírhelyek megváltása húsz évre történt. Hét év múlva derül ki, melyek a sorsukra hagyott sírok, akkor döntenek, ha másnak adják a sírhelyet, mi lesz a régi keresztfákkal.
Csomafalván az hírlik, „huncutok az ácsok”. Nem egy eset volt, hogy hozzátartozók vélték feleslegesnek az ósdi fejfát, újra, szebbre, nagyobbra cserélve.
A köveknek nincs gazdájuk, lassan föld alá kerülnek, mint azok, akiknek nevét, emlékét őrzik
Fotó: Balázs Katalin
Eltűnhettek így értékes kőkeresztek, hiszen a Ferencz Antal plébános által öt éve megfogalmazott temetőszabályzatban ez áll: „A temetőben, az 50 évnél idősebb síremlékek védettek. (...) A régi sírkövet az új sírkeretre vissza kell állítani.” Továbbá a nyilvánosan studírozható szabályzat része az is, hogy „a sírra vonatkozólag a temetés után elveszít minden jogot az odatemetett leszármazottja, ha 10 évig nem gondozta a sírt.”
további sorsa szintén nyomtatásban rögzített: „Az egyháztanács a kellő megfontolás után megbízza a mindenkori plébánost, hogy a temető területén területrendezési munkálatokat végeztethessen. Az előzetes feltétele – a főhatóság engedélye –, hogy a síremlékek megmaradjanak eredeti helyükön vagy sorba rakva egy kijelölt helyre kerüljenek.”
– foglalta össze a ditrói helyzetet Baróti László Sándor plébános. 25–30, hozzátartozó nélküli sírkő hever a temető közepén. A plébános tudja, hogy például Csíkkarcfalván a hasonlókat a temetőkertnek támasztották sorjában, de ennek a temetőnek még kerítése sincs. Pályázati kiírás, illetve Ditró közösségének összefogása és áldozatvállalása lehetne a megmentő. Romkert készülhetne, illetve a felépülő ravatalozó eresze alá, a padok közé kerülhetnének, ez is pénzfüggő, főleg hogy szakember kell, aki a darabokra tört köveket összeilleszti.
Ditróban múlandó a múlt
Fotó: Balázs Katalin
Baróti így fogalmazott: „Ezeknek a köveknek nincs gazdájuk, lassan föld alá kerülnek, mint azok, akiknek nevét, emlékét őrzik.”
A remetei temető akkora, hogy mire a plébános bejárja, éppen egy rózsafüzért tud végigmondani. Az első részben a vágyott sírhelyek, a végében itt is sírkőhalom található. A kerítés alkalmatlan arra, hogy bármit nekitámasszanak. Bakó Antal, aki 2009-től plébános Remetén, példákat mutat arra, hogy a legrégebbi parcellákban, melyekbe leginkább temetkezni szeretnének a helybéliek, miként szorul a „kínai fekete márvány” mögé a patinás kőkereszt. Sok helyen olyan közel, hogy feliratára sem lehet rálátni.
A temetőkert végében lévő halmot, mint mondja, ő úgy örökölte. Az előtte szolgáló idejéből maradt.
– mondta a plébános. A régi, még álló keresztek közül sok a gazdátlan, feliratukat Laczkó-Szentmiklósi Endre történelemtanár szokta újrafesteni. A dőlésnek indulókat a bérmálkozó fiatalokkal állíttatja függőlegesbe a lelkipásztor.
Rend van a temetőben,
Immár parcella van a sírkövek számára is. Felszámolják, ígéri a plébános. A világháborús hősök tere mögött, a területhatár mentén lesz a végső helyük.
Vajon kié lehetett?
Fotó: Balázs Katalin
Két régi kő mutatja már, merre kell folytatni a munkát, melyre rögvest sor kerül, mihelyt a temetőt körbekerítik. Jelenleg a kellő pénzalap fele van a pap zsebében. Bakó Antal hangsúlyozta: nagyra tartja az emlékjeleket, a „gyomlálás” tilalom alatt áll. Úri temetőt tervez, gondja lesz arra, hogy a múlt ne kerüljön jeltelen sírba: „Ami lehetséges, mindent megteszek, s mivel én vagyok itt a főnök, minden lehetséges.”
Itt nyugszik.. – olvasható az egyik sírkövön. A folytatásra rádőlt a másik, azt pedig egy harmadik fedi. Van egy kő, rajta keretbe foglalt portré volt valamikor. Szilánkok maradtak, csak egy homlok, egy szem az emberből, aki lehetett családapa, Remetét védő katona, tutajos, de tanító is.
Egy lelkigyakorlat jut eszembe: az egyháztól eltávolodó fiatalságnak szervezték. A teremben csak egy koporsó volt. A pap arra buzdította a jelenlévőket, tartsák meg az egyház temetését, ha már úgysem kell nekik. Búcsúzzanak el tőle egyesével, a koporsó fölé hajolva. Aki belenézett, saját arcát látta meg. A koporsóba egy tükör volt beletéve. Ha temetőben járva kidőlt, halomba rakott sírkövet látnak, nézzék meg jobban, nincs-e egy tükör valamelyik oldalán.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!