Egy barátságos kerámiaműhely és galéria bújik meg a székelyudvarhelyi Villanytelep utcában. A Kreamánia egyik működtetője, Vild Emőke Viola fogadott a helyszínen, és miközben körbevezetett a pislákoló mécsesek és kiállított tárgyak között, a fazekasságról, alapanyagokról, különféle technikákról mesélt.
2017. november 20., 16:002017. november 20., 16:00
2017. november 20., 19:272017. november 20., 19:27
A kis üzemben használati és dísztárgyak egyaránt készülnek
Fotó: Barabás Ákos
Egy barátságos kerámiaműhely és galéria bújik meg a székelyudvarhelyi Villanytelep utcában. A Kreamánia egyik működtetője, Vild Emőke Viola fogadott a helyszínen, és miközben körbevezetett a pislákoló mécsesek és kiállított tárgyak között, a fazekasságról, alapanyagokról, különféle technikákról mesélt.
2017. november 20., 16:002017. november 20., 16:00
2017. november 20., 19:272017. november 20., 19:27
Gyerekkoromban már Korondon próbáltam a korongozást, múzeumokban járva megcsodáltam szemrevaló alkotásokat, nekem is van néhány dísztárgyam, de a művész mögött eddig nem sejtettem a kémikust. Márpedig abban a magyar nyelvű összeállításban, amelyet kezembe adott Viola, elképesztő listát találtam ásványi anyagokkal, képletekkel. Még a korondi fazekasok ólmos mázának receptjére is rábukkantam.
A kis üzemben használati és dísztárgyak egyaránt készülnek
Fotó: Barabás Ákos
Riportalanyom tizenkét évig Kelet-Franciaországban élt, és ennek felét a szakma elsajátításával töltötte, helyi mesterektől tanult, illetve Belfortban szakkörre járt. Hazaköltözése után barátnőjével, Máthé Mónikával közös vállalkozásba fogtak. Egy hónapja hivatalosan is megnyílt a kis üzem, ahol használati és dísztárgyak egyaránt készülnek, de helyet adtak Jakab Réka festett üvegeinek is, valamint festményeknek, ékszereknek. Személyes kedvenceim a fehér lámpaburák, amelyek porcelán, vécépapír és rizs keverékéből születnek, és a kiégetés során megsemmisült rizsszemek megüresedett helye áttetszővé teszi a kerámiát, így tör át a fény.
Fotó: Barabás Ákos
Violához legközelebb a véletlen műve áll, vagyis a raku technika, amelynek filozófiája a zen buddhizmuson alapszik. Készítése során szerepet kap mind a négy őselem, ugyanis az agyag a földből kerül elő, a kemencében tűz égeti, melyet alacsony hőfokon megszakítanak, hogy vízbe mártsák vagy megspricceljék a tárgyat, miközben levegő éri. A hőkülönbségtől megreped a máz, beivódik a füst, ez adja a mintázatot. Másik égetési eljárás még a kristálymázé, ahol a stagnáló, majd visszaeső hőmérséklet adja ki a mintázatot, az úgynevezett kristályvirágokat. Gázzal égetett tálat is mutatott, bár ilyen felszerelése neki nincs.
Fotó: Barabás Ákos
A társalkodósarokban sorra vettük az alapanyagokat, tisztáztuk a fogalmakat: az agyag a fő nyersanyag, amelynek felhasználása köztudottan egyidős az emberiséggel. Vízzel keverve képlékennyé válik, kiszárítják, és aztán égetik ki, hogy megszilárduljon. Az égetés mindig az adott anyagnak megfelelő hőfokon történik, és több napot is igénybe vehet, mert a felmelegedés és kihűlés is lassú folyamat. A két fázis közben kerül fel a tárgyra a máz. A fajansz lyukacsos agyag alacsony hőfokon kiégetve, tulajdonképpen fehér mázzal bevont cserép, melyet a porcelán szorított ki, a legnemesebb kerámiaanyag. A kaolin, kvarc és földpát alkotta porcelánmasszát öntéssel vagy korongozással lehet formázni, és a legmagasabb hőfokon ég. Az engób az első égetés előtt felvitt festék, hogy kifehéredjen a szennyeződéseket tartalmazó agyag, és színezni lehessen.
Fotó: Barabás Ákos
Ezután átsétálunk a műhelybe a három, inkább jókora hordóhoz hasonlító kemencéhez, ahol a két villanyos-pedálos korong, a munkapadok találhatók. A polcokon rengeteg szerszám, köztük konyhai eszközök, sodrófák, süteményformák, sablonok. Egy dobozban készülőfélben levő karácsonyfadíszek. Ha már alkalom adódott, kipróbáltam magam én is: golyóvá formáltam, majd kinyújtottam egy kis vörös agyagot, hópehelyformájúra vágtam és kidíszítettem. Mintha karácsonyi hangulatban mézeskalácsot készítettem volna. Ők is készülnek az ünnepekre, december 2-án és 3-án Mikulás-napot tartanak, melynek részeként gyermekfoglalkozásokat terveznek, de lesz mesemondás, vásár és iparművészeti kiállítás is.
A rendezvényen bárki részt vehet, akárcsak a hetente hétfőn és csütörtökön 16–18 és 18–20, illetve szombaton 10–12 és 15–17 óra között tartott képzéseken, némi anyagköltség fejében.
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!