Modellkedés jóval a harmincon túl? Király Noémi és az olasz életérzés

Király Noémi két éve él Olaszországban, a Földközi-tenger partján fekvő Genovában. Irodavezető egy kis svájci cégnél, szabadidejében pedig különböző felkéréseknek tesz eleget, és modellt áll ismert és kevésbé ismert fotósoknak.

„Amit elképzelek, azt véghez is viszem”

A csíki székely lány közgazdasági egyetemi- és mesteri tanulmányait Bukarestben végezte, itt is kapott állást egy pénzintézetnél, így hét évet élt a román fővárosban, amikor is egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, szerencsét próbál külföldön. Azt mondja, maga sem tudja a váltás okát, hiszen szerette munkáját, szerette a várost, ám egy adott ponton úgy döntött, valami mással szeretne foglalkozni.

„Csíkban különböző moderntánc-csoportokban táncoltam, nagyon hiányzott a mozgás.

Aztán újra csak gondolt egyet – mondja nevetve –, és elvégzett egy jógatanfolyamot, így arra váltott, de többek között dolgozott spa-menedzserként is.

„Amikor már azon voltam, hogy lemondok az álmaimról, maradunk Cipruson, Páfoszon laktunk, megismerkedtem egy magyarországi lánnyal, aki a saját szépségszalonjának a megnyitójára engem is meghívott. Itt felfigyelt rám egy szintén magyarországi fotós, akiről kiderült, hogy szeretne engem fotózni. Közeledtem a 35. évhez, már nem sok esélyt adtam magamnak a modellkedéshez, persze hogy örömmel éltem a lehetőséggel” – jegyzi meg csillogó szemekkel

Még középiskolás korában próbálkozott Magyarországon is a szépségiparban megvetni a lábát, noha tisztában volta azzal – jegyzi meg –, hogy nem magas, és ha addig nem sikerült, hát 18 évesen már nem lesz profi modell. „Soványnak sovány voltam, azzal nem volt gond, de tudtam, a magasságom nem elég.

A hobbi-modellkedés pedig folytatódik, szívesen pózol, ha számára is megbízható fotós kéri fel erre. „Mindketten jól járunk, én kapok fotót, ő kap modellt, de azért mindent nem vállalok el, figyelek arra is, hogy kivel dolgozok, nem árt az elővigyázatosság. Tudom, hogy rengeteg szép nő létezik, ennek ellenére még mindig reménykedek abban, hogy egyszer csak felfigyelnek rám.

És milyen az élet Olaszországban? Élettel teli – vágja rá gondolkodás nélkül. „Mindent szeretek Olaszországban. A nyelvet, az eleganciájukat, a kedvességüket. Az ételek isteni finomak. Igazi dolce vita. Minden csodálatos. Olaszországot nagyon szeretem, el tudom képzelni, hogy ott élem le az életem, de ha mást hoz a jövő, ahhoz is alkalmazkodok”.