
Mindenszentek napján világítunk, de halottak napja csak másnap van
Fotó: Sándor Csilla
Mindenszentek napján világítunk, de halottak napja csak másnap van. Bár nem ugyanaz az ünnep, van köze egymáshoz: időben is, lényegében is. A világítás szokása azonban ennél is érdekesebb. Az ünnepek jelentésének letisztázására Szénégető István katolikus lelkipásztort kértük fel.
A katolikus egyháznak egy évszázadok során kialakult kalendáriuma van, amely rögzíti az ünnepeket is, fejtette ki a lelkipásztor. „A Jézus Krisztussal kapcsolatos ünnepek mellett – amelyeket Urunk fő ünnepeinek nevez az egyház – január 1-től december 31-éig mi majdnem minden nap a szenteknek a mennyei születésnapját ünnepeljük, vagyis azt a napot, amikor a Földön meghalt.
– magyarázta az ünnep lényegét a plébános, aki szerint a november elsejei mindenszentek ünnepe jó alkalom arra is, hogy a mi életünkön elgondolkodva magasra tegyük a távlatokat.
A katolikus lelkipásztor szerint a november elsejei mindenszentek ünnepe és a november 2-ai halottak napja úgy keveredik, hogy egymást követik az ünnepek, és ha rögtön másnap van egy hasonló rangú ünnep, akkor
„Ezért a mindenszentek estéjén, napszálltakor mi már a halottak napjára is hangolódunk. De azt már nem is kell említeni, hogy a kettő lényege szerint össze is tartozik” – fogalmazott Szénégető István, aki szerint az egyház ilyenkor a képviselőin keresztül ott van a temetőkben, ott imádkozik.
Nem a halottaknak világítunk, hanem az élőknek
Fotó: Sándor Csilla
A temetőbe azért is megyünk, hogy az igének a fényénél emlékezzünk, annak csak külső fénye a sírokon megnyújtott gyertya. „Nyilván nem a halottaknak világítunk, hanem magunknak, hogy emlékezzünk arra, hogy van egy örök világosság, egy örök fény, ami a menyországra utal. Tehát a világítással tudatosítjuk azt, hogy ha sötétségben élsz, akkor meg vagy hívva a világosságra” – hangsúlyozta a katolikus lelkipásztor.
A holtakról való megemlékezés az ókereszténység kora óta, a 3. századtól minden liturgiában megtalálható volt. Az egyházban először 998-ban ünnepelték. Cluny-i Szent Odilo bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is.
Az emberek ilyenkor általában meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját. Gyertyákat, mécseseket gyújtanak, és virágot visznek. E hagyományok célja eredetileg az volt, hogy a kiszabadult lelkek újra visszataláljanak a maguk sírjába, szívesen maradjanak lakhelyükben, és ne kísértsék az élőket. Régen ugyanis a keresztények közül is sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból. Ezért szokás volt, hogy nekik is megterítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy a hazalátogató lelkek eligazodjanak a házban.
Az emberek ilyenkor általában meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját
Fotó: Gábos Albin
Az eredetileg katolikus ünnepet és népi hagyományait más felekezetek is átvették. Így nemcsak a katolikus hívek ünnepe, hanem a reformáció több felekezete is elfogadta. Az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerték. A reformátusok szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az elhunytakról.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!