Míg máshol éheznek, mi pazarlunk. Mit tehetünk ellene?

Romániában már 2016-ban elfogadták az élelmiszer-pazarlás megfékezését célzó törvényt, de alkalmazási módszertanát csak idén hagyták jóvá. A jogszabály szabályozza a lejárati időhöz közelítő termékek csökkentett áron történő értékesítését és adományozását. Az élelmiszereket a szavatossági idő lejárása előtti 10 napban el lehet adományozni – kivételt képez néhány romlandó termék. A szavatosságuk végéhez közelítő, adományozott élelmiszereket tilos áruba bocsátani. Azok a cégek, amelyek élelmiszereket adományoznak, adókedvezményekben részesülnek az adótörvénykönyvben foglaltak alapján. Alkoholos italokat tilos adományozni. Az előírások áthágása 1000 és 10 000 lej közötti bírsággal sújtható. Az uniós felmérések szerint Romániában a fogyasztók mintegy 60%-a jövedelme 30%-át költi élelemre. A keresethez képest itt van a legnagyobb pazarlás, különösen, ha figyelembe vesszük azokat az országokat, ahol jövedelemarányosan sokkal kevesebbet költenek élelmiszerre (Franciaország 14%, Svájc 10%). Az Európai Unióban évente 88 millió tonna élelmet dobnak ki (az élelmiszer-mennyiség mintegy 20%-át). A legnagyobb pazarló egy lakosra számítva Hollandia, ahol évente 541 kg kidobott élelmiszer jut egy főre, míg a rangsor másik végén Szlovéniát (72/kg/fő/év), valamint Máltát és Romániát (76/kg/fő/év) találjuk, a sor Görögországgal (80/kg/fő/év) és Csehországgal (81/kg/fő/év) folytatódik.

Ugyanakkor az is tény, hogy a megtermelt élelmiszerek jelentős részét soha senki nem fogyasztja el: az Egyesült Államokban ez a szint a megtermelt élelmiszerek 40%-a, míg világszinten egyharmada landol a kukában. Ezek az élelmiszerek lehetnek olyanok, amelyeknek az üzletekben lejárt a szavatosságuk, de még értékükből nem veszítettek, tehát fogyaszthatók lennének, vagy olyanok, amelyek valamilyen tekintetben selejtesek, például nem olyan színűek, amilyennek „lenniük kellene”.

Az a hulladék, ami már sehová sem felhasználható, a Protanhoz kerül, de ez a forgalmunk 0,0032 százaléka, vagyis évi 6200 kiló” – mondja a Merkúr üzletlánc logisztikai vezetője, hozzátéve, ezeket a „szokásokat” az élelmiszer-pazarlási törvény bevezetése előtt is igyekeztek már kialakítani.

Hasonlóról számolt be a Petry cégcsoport marketingigazgatója, Bardosán Sheila Tímea is. „Az általunk működtetett étteremben a szezonális menüvel próbáljuk kiküszöbölni a maradékot, valamint ami a tányérokon megmarad, azt elviszik malacokat etetni. A vágóhídról 400-500 kg a maradék havonta, amit már nem tudunk értékesíteni, ezt az állatkert viszi el, az oroszlánok ebből esznek például. A boltokban azokat a termékeket, amelyek a lejárati idő előtt állnak, igyekszünk leárazni s úgy értékesíteni” – sorolja a cégcsoport munkatársa.

Abból főzni, ami a hűtőben van

Egyéni szinten az élelmiszer pazarlásának egyik oka, hogy nem megfelelően vásárolunk be, vagyis több terméket vásárolunk, mint amit az adott lejárati időn belül el tudnánk fogyasztani, másrészről sok megfőzött ételre ráununk, vagy épp elfeledkezünk róla, így amikor újra előkerül a hűtő mélyéről, már nem fogyasztható. Ez ellen tesz immár évek óta a 30 éves Balogh Katalin, aki amióta saját háztartását vezeti, tudatosan vásárol és főz, hogy ne kelljen semmilyen ételt eldobni.

Most például van egy lejárati időhöz közelítő élesztő a hűtőszekrényben, meg 15 tojás, úgyhogy a héten valószínűleg sütni fogok valamit” – mondja kérdésünkre a fiatal marosvásárhelyi háziasszony.

Faluhelyen általában amúgy kevésbé jellemző az, hogy az ételek a kukába kerülnek. És nem csak azért, mert a falusi beosztóbb, mint a városi ember, hanem azért is, mert tudja, mennyi fáradságba került az élelem megtermelése, ráadásul általában állatai is vannak, amelyeknek odaadhatja.