
Újságírók gázmaszkban. A hadszíntéren kicsit másak a munkahelyi veszélyek
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
Gombos Emőkét a TVR marosvásárhelyi stúdiójának műsorából ismerhetjük, de most új oldaláról mutatkozik be. A jelek szerint ő nem elégszik meg azzal, hogy az íróasztal mögül szerkessze a híreket, mivel jelentkezett a hadsereg által szervezett haditudósítói képzésre. Amit ott tapasztalt, még őt is meglepte.
2020. március 13., 15:352020. március 13., 15:35
A háború sújtotta országokban történő eseményekről olyan újságírók révén szerzünk tudomást, akik ott vannak az események közepében, vagy ha nem is épp a közepében, de a közelében biztos. A televízió előtt ülve talán nem is tűnik az olyan nehéz munkának, a kalandot látjuk esetleg benne vagy a dicsőséget, hogy adott újságíró bejelentkezik, nap mint nap elmondja, mit látott, esetleg a háta mögött bomba robban, fegyver ropog, ő pedig behúzott nyakkal tudósít, hadar, igyekszik gyorsan befejezni a munkáját.
De mi is kell ahhoz, hogy valaki kiutazzon egy olyan országba, ahol a puskaropogás alapzaj, ahol rohanni kell a robbantások elől, és mindezt úgy, hogy közben esetleg egy helikopterre is fel kell kapaszkodni vagy egy száguldó autóra? Kényelemről álmodni sem lehet, a tisztálkodási lehetőségek sem adottak mindig, mint itthon vagy egy három-négy csillagos szállodában.
Gombos Emőke. Cél eltalálva
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
Azoknak az újságíróknak, akiket érdekel az ilyen munka, akik nem félnek, hajlandók vállalni a veszélyt és az azzal járó kényelmetlenségeket, képzést tartanak, amire lehet pályázni.
Gombos Emőke szerkesztő-riporter televíziós újságíróként vett részt ilyen haditudósítói felkészítőn, élményekkel tele érkezve haza. A képzés keményebb volt, mint amilyennek ígérkezett, mint amilyennek gondolták azok, akik arra jelentkeztek, vallotta be a Ligetnek. Azok az újságírók viszont, akik elvégezték ezt a felkészítőt, haditudósítóként dolgozhatnak olyan háborús övezetekben, ahol civilként, civil újságíróként nehéz lenne helytállni.
Vannak újságírók, akik nem elégszenek meg az irodai munkavégzéssel
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
„Igazából azt sem tudtam, hogy mire számítsak, hogy mi vár rám. A képzésről annyit tudtam, hogy olyan betekintést nyújt a hadsereg mindennapjaiba, amire ritkán nyílik alkalom. Ezt nagyon izgalmasnak tartottam, és ezért is jelentkeztem” – fogalmazott Gombos Emőke.
A képzés egy hétig tartott, nem mondható, hogy nehéz volt, mindennap különleges programokon vettek részt, és néha bizony próbára tették a bátorságukat is – mondta. Inkább megterhelő volt, ugyanis olyan ember számára, aki nem teljesített katonai szolgálatot, minden életidegen volt.
Élmény is volt a tévés újságírónak a képzés
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
Arról, amit ott mit tanultak, amire a résztvevőket felkészítették, elmondta: kontrollált, biztonságos körülmények között tapasztalhatták meg, hogy milyen az, ha támadás éri a katonai járőrkonvojt, vagy gázt vetnek be, és gázálarcban kell menekülni. Kipróbálhatták a különleges erők által használt fegyvereket, utazhattak helikopterrel és szállító repülőgéppel, és megtapasztalta, milyen érzés, ha megbilincselik, vallatásnak vetik alá és hogy milyen is lehet az, ha túszul ejtenek valakit.
– válaszolta érdeklődésünkre, miszerint félelmetes volt-e a szimulációban való részvétel.
A képzésről a kollégáitól szerzett tudomást, mondta, és mivel mindig is érdekelte a haditudósítói munka, nem hagyta, nem hagyhatta ki. Ezzel is egy lépéssel közelebb jutott hozzá.
Nem mindennapi munkaeszközök, legalábbis egy átlag sajtósnak
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
De mi kell ahhoz, hogy valaki jelentkezhessen, illetve hogy el is fogadják a jelentkezését? Több kritériumnak is meg kellett felelni, de rendelkezni kellett a munkáltató sajtóintézmény ajánlásával, ugyanakkor szükség volt a Nemzetvédelmi Minisztérium általi akkreditációra, valamint el kellett küldeni egy olyan anyagot, amit a Nemzetvédelmi Minisztérium által szervezett katonai tevékenységről készített. A jelentkezési feltételek részletei a https://www.mapn.ro/corespondenti/ oldalon találhatók meg.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!