
Újságírók gázmaszkban. A hadszíntéren kicsit másak a munkahelyi veszélyek
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
Gombos Emőkét a TVR marosvásárhelyi stúdiójának műsorából ismerhetjük, de most új oldaláról mutatkozik be. A jelek szerint ő nem elégszik meg azzal, hogy az íróasztal mögül szerkessze a híreket, mivel jelentkezett a hadsereg által szervezett haditudósítói képzésre. Amit ott tapasztalt, még őt is meglepte.
2020. március 13., 15:352020. március 13., 15:35
A háború sújtotta országokban történő eseményekről olyan újságírók révén szerzünk tudomást, akik ott vannak az események közepében, vagy ha nem is épp a közepében, de a közelében biztos. A televízió előtt ülve talán nem is tűnik az olyan nehéz munkának, a kalandot látjuk esetleg benne vagy a dicsőséget, hogy adott újságíró bejelentkezik, nap mint nap elmondja, mit látott, esetleg a háta mögött bomba robban, fegyver ropog, ő pedig behúzott nyakkal tudósít, hadar, igyekszik gyorsan befejezni a munkáját.
De mi is kell ahhoz, hogy valaki kiutazzon egy olyan országba, ahol a puskaropogás alapzaj, ahol rohanni kell a robbantások elől, és mindezt úgy, hogy közben esetleg egy helikopterre is fel kell kapaszkodni vagy egy száguldó autóra? Kényelemről álmodni sem lehet, a tisztálkodási lehetőségek sem adottak mindig, mint itthon vagy egy három-négy csillagos szállodában.
Gombos Emőke. Cél eltalálva
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
Azoknak az újságíróknak, akiket érdekel az ilyen munka, akik nem félnek, hajlandók vállalni a veszélyt és az azzal járó kényelmetlenségeket, képzést tartanak, amire lehet pályázni.
Gombos Emőke szerkesztő-riporter televíziós újságíróként vett részt ilyen haditudósítói felkészítőn, élményekkel tele érkezve haza. A képzés keményebb volt, mint amilyennek ígérkezett, mint amilyennek gondolták azok, akik arra jelentkeztek, vallotta be a Ligetnek. Azok az újságírók viszont, akik elvégezték ezt a felkészítőt, haditudósítóként dolgozhatnak olyan háborús övezetekben, ahol civilként, civil újságíróként nehéz lenne helytállni.
Vannak újságírók, akik nem elégszenek meg az irodai munkavégzéssel
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
„Igazából azt sem tudtam, hogy mire számítsak, hogy mi vár rám. A képzésről annyit tudtam, hogy olyan betekintést nyújt a hadsereg mindennapjaiba, amire ritkán nyílik alkalom. Ezt nagyon izgalmasnak tartottam, és ezért is jelentkeztem” – fogalmazott Gombos Emőke.
A képzés egy hétig tartott, nem mondható, hogy nehéz volt, mindennap különleges programokon vettek részt, és néha bizony próbára tették a bátorságukat is – mondta. Inkább megterhelő volt, ugyanis olyan ember számára, aki nem teljesített katonai szolgálatot, minden életidegen volt.
Élmény is volt a tévés újságírónak a képzés
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
Arról, amit ott mit tanultak, amire a résztvevőket felkészítették, elmondta: kontrollált, biztonságos körülmények között tapasztalhatták meg, hogy milyen az, ha támadás éri a katonai járőrkonvojt, vagy gázt vetnek be, és gázálarcban kell menekülni. Kipróbálhatták a különleges erők által használt fegyvereket, utazhattak helikopterrel és szállító repülőgéppel, és megtapasztalta, milyen érzés, ha megbilincselik, vallatásnak vetik alá és hogy milyen is lehet az, ha túszul ejtenek valakit.
– válaszolta érdeklődésünkre, miszerint félelmetes volt-e a szimulációban való részvétel.
A képzésről a kollégáitól szerzett tudomást, mondta, és mivel mindig is érdekelte a haditudósítói munka, nem hagyta, nem hagyhatta ki. Ezzel is egy lépéssel közelebb jutott hozzá.
Nem mindennapi munkaeszközök, legalábbis egy átlag sajtósnak
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
De mi kell ahhoz, hogy valaki jelentkezhessen, illetve hogy el is fogadják a jelentkezését? Több kritériumnak is meg kellett felelni, de rendelkezni kellett a munkáltató sajtóintézmény ajánlásával, ugyanakkor szükség volt a Nemzetvédelmi Minisztérium általi akkreditációra, valamint el kellett küldeni egy olyan anyagot, amit a Nemzetvédelmi Minisztérium által szervezett katonai tevékenységről készített. A jelentkezési feltételek részletei a https://www.mapn.ro/corespondenti/ oldalon találhatók meg.
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!