
Újságírók gázmaszkban. A hadszíntéren kicsit másak a munkahelyi veszélyek
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
Gombos Emőkét a TVR marosvásárhelyi stúdiójának műsorából ismerhetjük, de most új oldaláról mutatkozik be. A jelek szerint ő nem elégszik meg azzal, hogy az íróasztal mögül szerkessze a híreket, mivel jelentkezett a hadsereg által szervezett haditudósítói képzésre. Amit ott tapasztalt, még őt is meglepte.
2020. március 13., 15:352020. március 13., 15:35
A háború sújtotta országokban történő eseményekről olyan újságírók révén szerzünk tudomást, akik ott vannak az események közepében, vagy ha nem is épp a közepében, de a közelében biztos. A televízió előtt ülve talán nem is tűnik az olyan nehéz munkának, a kalandot látjuk esetleg benne vagy a dicsőséget, hogy adott újságíró bejelentkezik, nap mint nap elmondja, mit látott, esetleg a háta mögött bomba robban, fegyver ropog, ő pedig behúzott nyakkal tudósít, hadar, igyekszik gyorsan befejezni a munkáját.
De mi is kell ahhoz, hogy valaki kiutazzon egy olyan országba, ahol a puskaropogás alapzaj, ahol rohanni kell a robbantások elől, és mindezt úgy, hogy közben esetleg egy helikopterre is fel kell kapaszkodni vagy egy száguldó autóra? Kényelemről álmodni sem lehet, a tisztálkodási lehetőségek sem adottak mindig, mint itthon vagy egy három-négy csillagos szállodában.
Gombos Emőke. Cél eltalálva
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
Azoknak az újságíróknak, akiket érdekel az ilyen munka, akik nem félnek, hajlandók vállalni a veszélyt és az azzal járó kényelmetlenségeket, képzést tartanak, amire lehet pályázni.
Gombos Emőke szerkesztő-riporter televíziós újságíróként vett részt ilyen haditudósítói felkészítőn, élményekkel tele érkezve haza. A képzés keményebb volt, mint amilyennek ígérkezett, mint amilyennek gondolták azok, akik arra jelentkeztek, vallotta be a Ligetnek. Azok az újságírók viszont, akik elvégezték ezt a felkészítőt, haditudósítóként dolgozhatnak olyan háborús övezetekben, ahol civilként, civil újságíróként nehéz lenne helytállni.
Vannak újságírók, akik nem elégszenek meg az irodai munkavégzéssel
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
„Igazából azt sem tudtam, hogy mire számítsak, hogy mi vár rám. A képzésről annyit tudtam, hogy olyan betekintést nyújt a hadsereg mindennapjaiba, amire ritkán nyílik alkalom. Ezt nagyon izgalmasnak tartottam, és ezért is jelentkeztem” – fogalmazott Gombos Emőke.
A képzés egy hétig tartott, nem mondható, hogy nehéz volt, mindennap különleges programokon vettek részt, és néha bizony próbára tették a bátorságukat is – mondta. Inkább megterhelő volt, ugyanis olyan ember számára, aki nem teljesített katonai szolgálatot, minden életidegen volt.
Élmény is volt a tévés újságírónak a képzés
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
Arról, amit ott mit tanultak, amire a résztvevőket felkészítették, elmondta: kontrollált, biztonságos körülmények között tapasztalhatták meg, hogy milyen az, ha támadás éri a katonai járőrkonvojt, vagy gázt vetnek be, és gázálarcban kell menekülni. Kipróbálhatták a különleges erők által használt fegyvereket, utazhattak helikopterrel és szállító repülőgéppel, és megtapasztalta, milyen érzés, ha megbilincselik, vallatásnak vetik alá és hogy milyen is lehet az, ha túszul ejtenek valakit.
– válaszolta érdeklődésünkre, miszerint félelmetes volt-e a szimulációban való részvétel.
A képzésről a kollégáitól szerzett tudomást, mondta, és mivel mindig is érdekelte a haditudósítói munka, nem hagyta, nem hagyhatta ki. Ezzel is egy lépéssel közelebb jutott hozzá.
Nem mindennapi munkaeszközök, legalábbis egy átlag sajtósnak
Fotó: Roxana Davidovits/MAPN
De mi kell ahhoz, hogy valaki jelentkezhessen, illetve hogy el is fogadják a jelentkezését? Több kritériumnak is meg kellett felelni, de rendelkezni kellett a munkáltató sajtóintézmény ajánlásával, ugyanakkor szükség volt a Nemzetvédelmi Minisztérium általi akkreditációra, valamint el kellett küldeni egy olyan anyagot, amit a Nemzetvédelmi Minisztérium által szervezett katonai tevékenységről készített. A jelentkezési feltételek részletei a https://www.mapn.ro/corespondenti/ oldalon találhatók meg.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!