
Kisült a kenyér, készül a kókós lepény
Fotó: Veres Nándor
Kóstolták már a kókós lepényt? És azt tudják, hogy miből sütik? A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletéből azt is megtudhatják, hogyan készült régen és miként sütik napjainkban ezt a lövétei finomságot.
2019. október 02., 13:422019. október 02., 13:42
Sokszor kell behevíteni a lövétei tájház udvarán 2002-ben épített hagyományos kemencébe, ugyanis a helyi asszonykórus tagjai rendszerint ott készítik a falubéli rendezvényekre a jellegzetesen helyi, vendégköszöntő kókós lepényt. Az is ünnepet jelez, ha a házi kemencéket avagy tűzhelyek sütőit fűtik be az illatos, rezgős süleményhez. A lövétei születésű Lázár Anna, Magyarországon élő író, 2010-ben Lövétei köröpölő címmel megjelent könyvének Molnárné keresztanyám kenyere című fejezetéből kiderül, hogy régen a kenyérsütés gyors hozadéka volt az ízletes szilvás, vagy cukros lepény – olvashatják a napilap gasztró mellékletében.
Míg tehát
A térség régi ételeit felkutató Homoród–Küküllő LEADER Egyesület által kiadott, Régi ételeink nyomában című gyűjteményből idéz az Erdély Gasztró melléklet. Kőttes, azaz kelesztett tésztát kell készíteni a liszt, margarin, tojás, tej, élesztő cukor, só hozzáadásával. A kókóhoz búzadarát főzünk tejben, ehhez házi tejfölt keverünk, három tojás sárgáját felverjük, és azt is hozzátesszük, valamint vaníliás cukorral és egy kevés cukorral ízesítjük. A tésztát kiszaggatják akkora darabokra, hogy egy ujjnyi vastagon tudják kinyújtani a bevetőlapátra, rákenik a kókót, jól megcukrozzák, majd kemencében megsütik – olvashatják az Erdélyi Gasztróban.
Miért kötözték össze régen a háztartásban lévő ollók éleit spárgával? Milyen hiedelem társult hozzá? A Csíki Székely Múzeum e havi kiemelt tárgya erre nyújt magyarázatot.
Ha kedveled a mexikói konyhát, de nincs sok időd a főzésre, a csirkés taco tökéletes választás. Ropogós tortilla, szaftos csirkefalatok, paradicsom, fűszerek és lime – mindössze ennyi kell a különleges vacsorához.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
szóljon hozzá!