Lelassulás mint lehetőség. Hogyan találjuk meg a felfordulás napos oldalát?

Látjuk azt, hogy az emberek hajlamosak gyorsan ítélkezni, és sokat hangoztatják, hogy rosszak a pedagógusok módszerei, ám most mi vagyunk abban a helyzetben, hogy le kell töltenünk az anyagot, oda kell állni a gyerekünk mellé, hogy kezdődjön a tanulás, a kiskamasz viszont nem akarja úgy és abban az ütemben végezni a dolgát, ahogy mi elvárnánk, és akkor nekünk kell motiválnunk, hogy csinálja. Ugyanakkor benne van a szülői teljesítménykényszerünk is, hogy jól tanuljon a gyerek. Ha pedig több gyerekünk van, akkor differenciált oktatást kell végeznünk, hogy mindenki szintjének és elvárásainak megfelelően tanuljon, és ne úgy teljen el ez az időszak, hogy csak úgy elvagyunk, hanem mindenki fejlődjön is valahogy” – foglalja össze az otthoni oktatással kapcsolatos nehézségeket a szakember.

Szerinte ez a lelassult időszak jó lehetőség arra is, hogy kicsit minden gyerek önállósodjon, mert míg máskor hatkor költjük a gyerekeket, hogy elérjenek iskolába, óvodába, és ezért sokszor inkább segítünk is nekik például az öltözködésben, most lehetőség van arra, hogy kicsit mindenki maga végezze el a feladatát, mert nem kell időre elérni sehová. Ugyanakkor most lehetőség van arra is, hogy együtt főzzünk, megtanulhatják a gyerekek az alapanyagok nevét angolul, románul, tehát van olyan hozadéka is a helyzetnek, hogy megtanulunk mi is, a gyerekek is hatékonyabban működni a hétköznapi életünkben – mondja a pszichológus.

Teremtsünk rendet a káoszban

Sokan hangoztatják, hogy eljött az ideje az otthoni rendrakásnak, hiszen időnk van rá bőven. Lukács-Márton Réka azonban úgy véli, kétélű a dolog, és lelkiállapot kérdése is a rendrakás. „Ott, ahol eddig nem volt rend, és jól voltunk úgy, vagyis ha addig nem tettük meg örömmel, jó szándékkal, nem biztos, hogy ebben a kényszerhelyzetben örömmel nekiugrunk a kamrában a polcok leszedésének, átszervezésének. De ez az időszak legalább felajánlja nekünk a lehetőséget, hogy megcsinálhatjuk.

Nyilván növelheti is a frusztrációt az, ha otthon dolgozunk, plusz a gyerekek online tanítása is a vállunkon van, és nincs idő ilyen tevékenységekre, de akkor is fontos a dolgok pozitív oldalát is meglátni. Kiváló lehetőség ez a szelektálásra, ennek a pszichológiája az, hogy megszabadulunk attól, ami régi, használhatatlan, rossz. Nem a fogyasztói társadalomnak akarok kedveskedni, de jó lehetőség megszabadulni ezektől a tárgyaktól, így ugyanis adunk a lelkünknek egy olyan érzést, hogy legalább a szűk környezetünkben kicsit tisztába tesszük ezt a káoszt” – magyarázza a pszichológus. Úgy véli, kénytelenek vagyunk most egymásra is többet figyelni, valahogy úgy szervezni a napjainkat, hogy többet játsszunk a gyerekünkkel, és észleljük azt is, hogy jó fej a társunk, és ne csak azt lássuk meg benne, hogy mit csinált rosszul vagy mit nem csinált meg, tehát próbáljuk meg pozitívan látni őt is, a helyzetet is, mert különben könnyen belebolondulunk – mutat rá a szakember.

Számolni kell a hullámvölgyekkel

Nyilván mindenkinek lesznek hullámvölgyei, még a pszichológusoknak is vannak – vallja be. „Amikor már nem bírom és irigylek mindenkit, aki elmegy otthonról dolgozni, olyankor próbálom kizökkenteni magam ebből a lelkiállapotból: sportolok, szaladok, zenét, videót kapcsolok, ha van lehetőségem és udvarom, kimegyek sepregetni, tenni-venni, olyan fizikai tevékenységet végzek, amire oda kell figyelnem. Ezt mindenki fogja érezni néha, és azt is, hogy sohasem lesz ennek vége. Vannak sírós periódusaink, de elmúlik, vagy kisírjuk magunkat, éljünk a sírás katartikus hatásával. Annyira felgyorsult az életünk, hogy ez most túl lassú nekünk, túl sok, túlságosan összezárt, de lehetőség van például arra, hogy ne folyamatosan rendőrkapitányként létezzünk a gyerekek életében. Kevesebb konfliktusforrást eredményez az, hogy nem kell mindig időre elkészülni, elvégezni a feladatokat” – véli a pszichológus.

Ne nézzünk túl sok híradót

Aktuális és sok embert érint az egyedüllét, a magány kérdése. A pszichológus standard ajánlása ilyen helyzetben az, hogy keressék a kapcsolódást, más emberek társaságát, de nyilván most ez a helyzet mindent felülír, és a szakember is azt tanácsolja, hogy saját érdekükben ne keressék a fizikai közelséget, próbáljanak meg távol maradni, annyira, ameddig még normálisak tudnak maradni. „Fontos, hogy felhívjuk, beszéljünk velük, most még gyakrabban, mint máskor, a rohanó világban. Azt ajánlom nekik, hogy hallgassanak zenét, végezzenek fizikai aktivitást, akármilyen kicsi is a szoba, tornázni lehet, vagy az olvasás is sokat segíthet. Tehát valami olyat tegyenek, ami nekik jó, például most megélhetnek egy olyan hobbit, amelyet lehet házon belül végezni, mert erre most van idő is.

Azt javaslom, hogy ne nézzenek túl sok híradót, mert ott folyamatosan jönnek a negatív tartalmak, és az nem segít a lelküknek. Én egy ideje nem nézek, csak olyan fontos közleményeket olvasok, hogy például elkezdődött a kijárási tilalom,

– meséli saját hozzáállásáról a pszichológus.