
Zsigmond István öt éve még a filteres kávéra esküdött, ma már azonban igazi kávészakértő
Fotó: Bereczky Sándor
Nem csak egyszerűen keserű, és nem kell feltétlenül ketyegnünk sem tőle – mondja Zsigmond István barista a kávéról, hangsúlyozva, hogy a mindennapi feketénk bizony lehet jobb, sőt sokkal jobb is. Ráadásul nem csak a kávézókban, otthon is. Csak be kell tartanunk néhány alapszabályt. A kávéfőzés harmadik hulláma pedig pont erről szól.
2017. augusztus 23., 14:092017. augusztus 23., 14:09
2017. augusztus 23., 16:192017. augusztus 23., 16:19
Zsigmond István öt évvel ezelőtt még a filteres kávé tökéletességére esküdött, ma már azonban igazi kávészakértő. Baristaként (a Wikipédia szócikke szerint kávépincér, azaz olyan személy, aki főként espresso és egyéb kávéfajták elkészítésével és felszolgálásával foglalkozik – szerk. megj.) nemcsak készíti, hanem oktatja is a kávékészítés rejtelmeit a Transylvanian Barista Academy tanfolyamain, s ha épp úgy alakul, egy fesztiválon is. A Vásárhelyi Forgatag keretében működő Szférán mi is belekóstoltunk a szakma rejtelmeibe, más kíváncsi kávéimádóval együtt.
Zsigmond István nem pincérnek tanította a Szféra résztvevőit, mint mondja, azt szeretné tudatosítani a fogyasztóval, hogy a kávénk lehet jobb. Nem csak kávézóban, otthon is. És még egy kotyogós kávéfőzővel is.
Első lépésként azért megismerkedünk a hatalmas kávégéppel, amelyhez hasonlók a legjobb kávézókban vannak. Nyomással működik, van benne egy pumpa, ami szívja fel a vizet egy nagy bojlerbe, képződik a gőz, a gőzzel tudunk majd tejhabot csinálni, s azzal a forró vízzel majd le tudjuk főzni a kávét is. Ez az alap – magyarázza a barista. Hozzáteszi, ahhoz, hogy minőségi kávét szürcsölhessünk, minőségi alapanyagot kell használni. Ha például a kávé nincs megfelelőképpen megpörkölve, nem lesz jó a végeredmény, ha agyonpörköljük, akkor csak keserű szénízt fogunk érezni. De nem mindegy az őrlése sem.
– magyarázza Zsigmond István.
A rögtönzött baristatanoncok
Fotó: Bereczky Sándor
Ugyanezért tanácsolja a kávészakértő azt is, hogy egy kávézóban sosem kérjünk hosszú kávét, mert azt úgy főzik, hogy 40 másodpercig nyomják keresztül rajta a vizet 25 helyett. Márpedig az első 10 másodpercben a savakat nyomja ki, a következőben a szénhidrátot átalakítja karamellé, 20 másodperc körül kezdi kivonni a koffeint, s 25 másodperc után már minden olyant kivon – még több koffeinnel együtt, amit mi nem szeretnénk: keserűt, vizenyősséget, enzimeket.
– magyarázza a barista.
A kávékészítés másik titka a higiénia, azzal, hogy különböző rongyokkal letöröljük, s tisztán tartjuk a streamert, avagy gőzkart (ezzel az eszközzel lehet tejhabot készíteni), a portafiltert (ebbe tesszük az őrölt kávét) gyakorlatilag a kávégép elromlását akadályozzuk meg. Ugyanígy nem mindegy az sem, hogy milyen erővel nyomjuk bele az őrölt kávét a portafilterbe, hogy egyenletesen tesszük-e azt.
A kávézóktól várjuk a finom habos kávét: Zsigmond István beavat a tejhab elkészítésének titkaiba is, miközben megtanulunk caffé lattét készíteni. A tejhabot a kávéfőzőgépeken található gőzkarral készítjük a legegyszerűbben. Egy pitcherbe (csőrös, kancsószerű fémedény) tesszük a hideg tejet, majd a gőzkart előbb épp egy kicsit helyezzük bele, majd 3-4 másodperc után benyomjuk a tej közepébe. Ezzel gyakorlatilag meleg levegőt nyomunk a tejbe, a meleg levegő hatására a fehérjék átalakulnak rugalmas molekulákká, ami egy krémet képez. Hideg tejjel kezdjük, mivel minél hidegebb a tej, annál többet tudjuk melegíteni, annál krémesebb tejet kapunk, de túlforrósítani sem szabad, mert akkor kemény habot kapunk, amivel nem tudunk majd rajzolni. Igen, az olyan vonzó tejhabból kialakított, vagy abból rajzolt motívumok nem csak azt jelentik, hogy az ügyes kezű baristák a szemnek is élvezetessé teszik a különféle kávékat. „Ha jól jön ki a rajzolás, az a minőséget is garantálja, azt jelenti, hogy az a kávé helyesen van lefőzve, s az a tej helyesen van elkészítve” – magyarázza Zsigmond István, miközben szakszerű mozdulatokkal irányítja a tejhabot az eszpresszóba úgy, hogy 3-4 másodperc múlva már egy páfrány, egy szív, vagy egy levél díszíti a finom habos kávénkat.
A tejhab és a rajzolás titka
Fotó: Bereczky Sándor
Milyen kávét vásároljunk? Zsigmond István elmondása szerint ők a 75 százalék arabica, 25 százalék robusta keverékét használják, ugyanis a robusta kisebb, több benne a koffein, s keserűbb is. „Ha csak robusta kávét iszol, nagyon keserű végeredményt kapsz és ketyegni fogsz tőle. Márpedig egy jó kávétól nem ketyegsz” – magyarázza a barista. Hozzáteszi: a legjobb természetesen a frissen pörkölt kávé, mert abban érzi az ember az aromákat is, nem csak az ízeket. „Ha egy etióp kávét ittál, az enyhén savaskás az első íze, másodlagos íze az aromája. Ha épp kakaóültetvény mellett volt a kávé, akkor enyhe kakaóaromát érzel kiegészítésként, ha ananászültetvény mellett volt Kolumbiából, akkor enyhe ananász ízei lesznek a kávénak. Ezek nem hozzáadott, hanem természetes aromák” – magyarázza a szakember.
utána kezdi veszíteni, az a kávé pedig, amit mi az üzletekben veszünk, lehet, két éve már ott van a zacskóban.
Ha jól jön ki a rajz a kávéhabban, az a minőséget is garantálja
Fotó: Bereczky Sándor
Zsigmond István szerint a lényeg az, hogy a fogyasztó megértse, a kávéja lehet jobb, mint amit megszokott, elsajátíthat ő maga újabb elkészítési lehetőségeket – erről is szól a kávé harmadik hulláma, amikor a fogyasztó bekerül a kávégép mögé. „Nekem öt évvel ezelőtt a filteres kávé volt a legjobb, aztán kezdtem olvasgatni, kutatni, úgy jutottunk oda, hogy ma már létezik a barista akadémia Marosvásárhelyen” – mutat rá Zsigmond István, aki szerint három dolog kell egy jó kávéhoz: az, hogy a kávé frissen pörkölt legyen, minőségi legyen, s helyesen legyen elkészítve.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
szóljon hozzá!