Több mint harminc éve, hogy egy lakótelepi tömbház lakói szenteste összegyűlnek a lépcsőház előtt, és karácsonyi dalokat énekelnek. Az idén sem volt másképp, betartva a járványügyi szabályokat, köszöntötték egymást a szomszédok, és közösen énekeltek a családok – nagyszülők, szülők, gyermekek és unokák –, így ünnepelve a Megváltó születését.
2020. december 28., 17:552020. december 28., 17:55
Mindenki számára élmény
Fotó: Veres Nándor
Több mint harminc éve, hogy egy lakótelepi tömbház lakói szenteste összegyűlnek a lépcsőház előtt, és karácsonyi dalokat énekelnek. Az idén sem volt másképp, betartva a járványügyi szabályokat, köszöntötték egymást a szomszédok, és közösen énekeltek a családok – nagyszülők, szülők, gyermekek és unokák –, így ünnepelve a Megváltó születését.
2020. december 28., 17:552020. december 28., 17:55
December 24-én, este fél kilenckor hosszú évek óta megszólal a „hívó” zene az egyik csíkszeredai tömbház ablakából. A Tudor lakótelepi, Testvériség sugárúti tömbház lakói már tudják, miért is szól, már várják is minden évben, hogy miután felcsendül, gyertyával a kezükben lesiessenek a bejárat elé, amelyet már az adventi időszak elején fényfüzérrel díszítettek fel, a lépcsőházban pedig az angyal ekkorra már el is hozta a karácsonyfát. Miután mindenki összegyűlt, karácsonyi énekeket énekelnek, majd forralt bort, meleg teát, süteményt kínálnak körbe, beszélgetnek, a gyerekek angyalfiát kapnak, majd mindenki hazatér az otthonába ünnepelni, vagy készülődni az éjféli misére.
Ez a karácsonyi éneklés, amely mára már hagyománnyá vált, első alkalommal 1989 karácsonyán, az akkori események hatására, spontán módon kezdődött el – magyarázta Ambrus Éva, a tömbház egyik lakója. „A szomszédokkal lementünk a lépcsőház elé, az egyik ablak alatt volt egy fenyőfa, azt szaloncukorkával feldíszítették, és ott énekeltünk karácsonyi énekeket. Azután minden évben úgy, hogy különösebben nem kellett hívni senkit, ezt megismételtük. A szervezés később csupán annyiból állt, hogy meghatároztunk egy kezdési időpontot, hogy mindenki ehhez tudjon alkalmazkodni. Egyfajta városi hagyományt alakított ki a lépcsőház magának.”
A kicsik is belenőnek ebbe a hagyományba
Fotó: Veres Nándor
Aztán egyik évben, szintén spontán módon, forralt borral, meleg teával kínálták körbe egymást a szomszédok, egyik szomszédasszony kalácsot vitt, a másik mézespogácsát, volt, aki szaloncukrot a gyerekeknek. Az idei esztendőt kivéve ez is része lett a közös ünneplésnek.
– avatott be Ambrus Éva.
Hozzátette, az éneklés és ajándékozás után a lépcsőház öt családjában közösen folytatódott az ünneplés, hiszen ezután következett az, hogy egymáshoz elmentek kántálni. Ez az öt család aztán egymást is megajándékozta, de egy idő után annyira bővültek a családok, hogy már csak a gyerekeknek hozott ajándékot az angyal a karácsonyfák alá. Az idén a kántálás, ez a fajta közös ünneplés a járványhelyzet miatt elmaradt, de a tavaly mintegy harmincan kopogtattak be egyszerre egymáshoz.
A járvány sem akadályozhatta meg a harminc éve kialakult lakótelepi hagyományt
Fotó: Veres Nándor
A tömbház előtti éneklést viszont megtartották. „Jó közösségben vagyunk itt a lépcsőházban, és ez egy olyan eseménnyé nőtte ki magát, amelyet mindenki vár. Valamelyik évben, hogy még könnyebb, összehangoltabb legyen az éneklés, összeállítottunk egy repertoárt, az énekek szövegét pedig mindenki megkapta. Természetesen csak karácsonyi és szent énekeket énekelünk. És a gyerekeknek is adunk lehetőséget, hogy az óvodában, iskolában tanult karácsonyi verseket, énekeket ők is előadhatják. Már egy kicsi gyerekkórusunk is van. Húsz évvel ezelőtt a szomszédos lépcsőházakból is bekapcsolódtak, de most is, még ha nem is jönnek le, kikukucskálnak az ablakon, amikor megszólal a hívó zene, és elkezdünk énekelni. Nagyon szeretjük ezt a találkozást, egymás köszöntését, ezt a magunk örömére csináljuk” – összegzett Ambrus Éva.
Fotó: Veres Nándor
Áldott karácsony
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Felcsendül az ének
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Különös fénypontja a karácsonyestnek ez a találkozás
Fotó: Veres Nándor
Több generáció egymás mellett
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Vannak, akik minden évben így is ünnepelnek
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
A közös éneklés megerősíti az egymáshoz tartozást
Fotó: Veres Nándor
Továbbadják a lángot
Fotó: Veres Nándor
Az egész lépcsőház várja a szenteste ezen momentumát
Fotó: Veres Nándor
Saját repertoár szerint énekelnek
Fotó: Veres Nándor
Egy kisebb gyerekkórus is összeállt
Fotó: Veres Nándor
Sokak számára nosztalgikus fogás a kocsonya: disznótorok, nagyszülői konyhák és hideg esték jutnak róla eszünkbe. A jól elkészített kocsonya egyszerre laktató és meglepően egészséges.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!