Több mint harminc éve, hogy egy lakótelepi tömbház lakói szenteste összegyűlnek a lépcsőház előtt, és karácsonyi dalokat énekelnek. Az idén sem volt másképp, betartva a járványügyi szabályokat, köszöntötték egymást a szomszédok, és közösen énekeltek a családok – nagyszülők, szülők, gyermekek és unokák –, így ünnepelve a Megváltó születését.
2020. december 28., 17:552020. december 28., 17:55
Mindenki számára élmény
Fotó: Veres Nándor
Több mint harminc éve, hogy egy lakótelepi tömbház lakói szenteste összegyűlnek a lépcsőház előtt, és karácsonyi dalokat énekelnek. Az idén sem volt másképp, betartva a járványügyi szabályokat, köszöntötték egymást a szomszédok, és közösen énekeltek a családok – nagyszülők, szülők, gyermekek és unokák –, így ünnepelve a Megváltó születését.
2020. december 28., 17:552020. december 28., 17:55
December 24-én, este fél kilenckor hosszú évek óta megszólal a „hívó” zene az egyik csíkszeredai tömbház ablakából. A Tudor lakótelepi, Testvériség sugárúti tömbház lakói már tudják, miért is szól, már várják is minden évben, hogy miután felcsendül, gyertyával a kezükben lesiessenek a bejárat elé, amelyet már az adventi időszak elején fényfüzérrel díszítettek fel, a lépcsőházban pedig az angyal ekkorra már el is hozta a karácsonyfát. Miután mindenki összegyűlt, karácsonyi énekeket énekelnek, majd forralt bort, meleg teát, süteményt kínálnak körbe, beszélgetnek, a gyerekek angyalfiát kapnak, majd mindenki hazatér az otthonába ünnepelni, vagy készülődni az éjféli misére.
Ez a karácsonyi éneklés, amely mára már hagyománnyá vált, első alkalommal 1989 karácsonyán, az akkori események hatására, spontán módon kezdődött el – magyarázta Ambrus Éva, a tömbház egyik lakója. „A szomszédokkal lementünk a lépcsőház elé, az egyik ablak alatt volt egy fenyőfa, azt szaloncukorkával feldíszítették, és ott énekeltünk karácsonyi énekeket. Azután minden évben úgy, hogy különösebben nem kellett hívni senkit, ezt megismételtük. A szervezés később csupán annyiból állt, hogy meghatároztunk egy kezdési időpontot, hogy mindenki ehhez tudjon alkalmazkodni. Egyfajta városi hagyományt alakított ki a lépcsőház magának.”
A kicsik is belenőnek ebbe a hagyományba
Fotó: Veres Nándor
Aztán egyik évben, szintén spontán módon, forralt borral, meleg teával kínálták körbe egymást a szomszédok, egyik szomszédasszony kalácsot vitt, a másik mézespogácsát, volt, aki szaloncukrot a gyerekeknek. Az idei esztendőt kivéve ez is része lett a közös ünneplésnek.
– avatott be Ambrus Éva.
Hozzátette, az éneklés és ajándékozás után a lépcsőház öt családjában közösen folytatódott az ünneplés, hiszen ezután következett az, hogy egymáshoz elmentek kántálni. Ez az öt család aztán egymást is megajándékozta, de egy idő után annyira bővültek a családok, hogy már csak a gyerekeknek hozott ajándékot az angyal a karácsonyfák alá. Az idén a kántálás, ez a fajta közös ünneplés a járványhelyzet miatt elmaradt, de a tavaly mintegy harmincan kopogtattak be egyszerre egymáshoz.
A járvány sem akadályozhatta meg a harminc éve kialakult lakótelepi hagyományt
Fotó: Veres Nándor
A tömbház előtti éneklést viszont megtartották. „Jó közösségben vagyunk itt a lépcsőházban, és ez egy olyan eseménnyé nőtte ki magát, amelyet mindenki vár. Valamelyik évben, hogy még könnyebb, összehangoltabb legyen az éneklés, összeállítottunk egy repertoárt, az énekek szövegét pedig mindenki megkapta. Természetesen csak karácsonyi és szent énekeket énekelünk. És a gyerekeknek is adunk lehetőséget, hogy az óvodában, iskolában tanult karácsonyi verseket, énekeket ők is előadhatják. Már egy kicsi gyerekkórusunk is van. Húsz évvel ezelőtt a szomszédos lépcsőházakból is bekapcsolódtak, de most is, még ha nem is jönnek le, kikukucskálnak az ablakon, amikor megszólal a hívó zene, és elkezdünk énekelni. Nagyon szeretjük ezt a találkozást, egymás köszöntését, ezt a magunk örömére csináljuk” – összegzett Ambrus Éva.
Fotó: Veres Nándor
Áldott karácsony
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Felcsendül az ének
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Különös fénypontja a karácsonyestnek ez a találkozás
Fotó: Veres Nándor
Több generáció egymás mellett
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Vannak, akik minden évben így is ünnepelnek
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
A közös éneklés megerősíti az egymáshoz tartozást
Fotó: Veres Nándor
Továbbadják a lángot
Fotó: Veres Nándor
Az egész lépcsőház várja a szenteste ezen momentumát
Fotó: Veres Nándor
Saját repertoár szerint énekelnek
Fotó: Veres Nándor
Egy kisebb gyerekkórus is összeállt
Fotó: Veres Nándor
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!