
Kertes házban könnyebb, de tömbházban sem lehetetlen a komposztálás
Fotó: Pixabay
A komposztálás egyre népszerűbb nem csak a kertes házak lakóinak, hanem a környezettudatos tömbházlakók körében is. A hulladékcsökkentés fontosságáról és fortélyairól Magyarosi Kinga Beatrixet faggattuk, aki Instagram-oldalt is működtet a témában.
2022. április 12., 17:252022. április 12., 17:25
Magyarosi Kinga Beatrix évek óta komposztál kolozsvári otthonában, így személyes tapasztalatokról tud beszámolni a téma kapcsán. Elmondása szerint Kump Edina Magyarországon élő környezetkutató, zerowaste- és hulladékcsökkentési szakértő munkássága keltette fel az érdeklődését, hívta fel a figyelmét az átfogó témára, azaz a hulladékcsökkentésre.
„Ahogy egyre jobban beleástam magam, eljutottam a komposztálás témaköréhez is. Kump Edina megoldást keresett a tömbházban történő komposztálásra, miután kertes házból tömbházba költözött. Egy kertes házban valóban könnyebb dolgunk van, viszont tömbházban sem lehetetlen, és ha jól csináljuk, nem jár bogarakkal és szagokkal sem” – idézte fel a kezdeteket.
„Amikor megkérdezik tőlem, hogy ezt miért kell, csak púp az ember hátán stb., el szoktam magyarázni, hogy a szemétdomb nem megfelelő környezet az organikus hulladék lebomlásához, mert úgy nem fog visszakerülni a körforgásba, nem olyan a kialakítása” – hangsúlyozta, utalva arra, hogy Romániában a legtöbb szeméttelep általános háztartási hulladék tárolására szolgál, és ezeket időnként beborítják homok, kő vagy esetleg építkezési hulladékból álló rétegekkel, hogy ne süppedjenek be, hogy lehessen a szállítókocsikkal behajtani a területükre. A „vegyes szemét” így tulajdonképpen nem érintkezik földdel, fénnyel, levegővel, így csak lassan és csak részben tud lebomlani.
Ez a sok maradék mind újrahasznosítható
Fotó: Pixabay
Magyarosi Kinga Beatrix kiemelte, hogy fontos nem összekeverni az organikus hulladékot a biológiailag lebomló műanyaggal, aminek a neve is megtévesztő. A műanyagok többsége nem bomlik le, csupán kisebb darabokra aprózódik. Ugyan léteznek olyan műanyagok, amelyek ténylegesen lebomlanak biológiai úton, de ehhez általában speciális ipari hulladékkezelésre van szükség (vannak olyan műanyagok, amelyek lebomlásához legalább 60 Celsius fokra van szükség, vannak amelyekhez oxigén és napfény kell – azaz, ha túl mélyre kerülnek egy szemétdombon, nem bomlanak le), ami általában nem adott.
– hangsúlyozta Magyarosi Kinga Beatrix.
A végterméknek örülni fognak a szobanövények is
Fotó: Pixabay
Épp ezért a biológiai úton lebomló műanyagoknak nincs helye az otthoni komposztáló vederben. Bea Johnson: Zerowaste otthon című könyvében lehet informálódni arról, hogy pontosan mi kerülhet vagy mi nem kerülhet a komposztálónkba.
Magyarosi Kinga Beatrix rámutatott: a benti komposztálás (is) többféle lehet: bokashi, giliszta-komposztáló vagy klasszikus, csak földdel történő. A bokhasi komposztáló esetén van egy segédanyagunk: egy fermentált növényi kultúra, ami felgyorsítja a komposztálódás folyamatát. Ezt a komposztálót interneten meg tudjuk vásárolni, a működéséről pedig Antal Éva környezetvédő aktivista (Vászonzsákoslány néven blogger) készített nagyon átfogó videót.
Ebben az esetben a giliszták tulajdonképpen meg fogják enni a zöldség-, gyümölcshéjakat és egyéb szerves anyagokat” – részletezte interjúalanyunk.
A hasznos giliszta
Fotó: Pixabay
A klasszikus, csak földdel történő komposztálás hasonló a kertihez, a földbe beleforgatjuk a komposztálandó anyagokat, azok pedig szépen lebomlanak maguktól. A klasszikus és giliszta-komposztálóhoz találunk útmutatót az interneten: Kump Edina oldalán, Bea Johnson könyvében és könyvekben, fórumokon is.
„A háztartásokból kikerülő szemét jelentős részét képezi az organikus hulladék, ami egy magyarországi kutatás szerint évente akár elérheti a 100 kg-ot is vagy annál többet is, valószínű itt is hasonló a helyzet. Ha ennek már csak fele kerülne ki a szemétdombra, már az is nagy teljesítmény lenne” – hangsúlyozta Magyarosi Kinga Beatrix, hozzátéve, hogy ő maga is többször neki kellett fusson a komposztálásnak (nem időhiány vagy hasonlók miatt, hanem mert néha alábbhagyott a lelkesedése). Szerinte fontos, hogy az ember ne ostorozza magát, ha nem sikerül egyből, hisz a zarowaste, illetve a tudatos életmód komoly dolog, és nem mindig könnyű azonosulni vele.

Tudják, milyen a giliszta tea, s egyáltalán az mire is jó? És azt el tudják képzelni, hogy hogyan lehet együtt élni több mint fél kiló gilisztával a konyhában? A félreértések elkerülése végett máris mondom, a giliszták egy beltéri komposztáló edényben élnek.
Abban az esetben, ha valaki nem szeretne otthon komposztálni, kipróbálhatja a ShareWaste nevű applikációt, vagy beléphet különböző Facebook-csoportokba. Mindkettő esetében az a lényeg, hogy valaki rendszeresen befogadja az illető komposztját, és így kezdetét veszi egy új körforgás.
A komposztálás során nyert humuszt vagy komposztteát a szobanövények nagyra fogják értékelni, viszont ha valakinek nincsenek növényei, odaadhatja családtagoknak, szomszédoknak, akár másnak is a már említett ShareWaste applikáción keresztül, Facebook-csoportokon által.
Nem kell drága szerszám, berendezés
Fotó: Pixabay
„Minden lépés számít! Fontos, hogy mindenki informálódjon megbízható forrásokból, és felismerje azt, hogy mennyire fontos cselekednünk a környezetünk védelme, valamint a kisebb ökológiai lábnyom érdekében” – zárta gondolatait Magyarosi Kinga Beatrix.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Február elején még korai a legtöbb esetben a palántanevelés elkezdése a vidékünkön, pedig már nagyon türelmetlenül várjuk. Néhány tevékenységet azonban időszerű már elkezdeni, ismerkedjünk meg ezekkel közelebbről.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
szóljon hozzá!