
Rusz-Ajtony Eszter
Fotó: Rusz-Ajtony Eszter személyes archívuma
Tudják, milyen a giliszta tea, s egyáltalán az mire is jó? És azt el tudják képzelni, hogy hogyan lehet együtt élni több mint fél kiló gilisztával a konyhában? A félreértések elkerülése végett máris mondom, a giliszták egy beltéri komposztáló edényben élnek, és tulajdonképen azt a szerves hulladékot fogyasztják el, amit mi nem.
2020. október 21., 19:392020. október 21., 19:39
2020. október 23., 10:272020. október 23., 10:27
„Ők a munkatársaim” – mutatja Rusz-Ajtony Eszter egy vödör fölé hajolva, majd belenyúl, félrehajtja a felszínen lévő száraz faleveleket, kicsit beletúr a nedves komposztba, megmozdítja, és máris előkerülnek a giliszták.
A kedvemért kihozta a kertbe, de egyébként a komposztáló edény helye a konyhában van a kagyló alatt, hogy mindig kézügyben lehessen. „Ők fogyasztják el, amit én nem ettem meg” – teszi hozzá mosolyogva az arcomra kiülő csodálkozás láttán.
Egymásba csúsztatjuk a két vödröt, a belsőbe kerül a komposztálandó szerves hulladék, ebből kerül ki a humusz, és a vödör aljára fúrt lyukakon a gilisztatea, azaz az a tápanyagokban dús folyadék, amelyet a későbbiekben tápoldatként lehet felhasználni.
„Az almahéj vagy almacsutka, a zöldségmaradvány nem a kukába kerül, hanem a komposztáló vödörbe. Ez a nedves tápközeg a giliszták számára, erre kerül egy száraz falevelekből, kevés szénából álló vékony réteg, így a giliszták nem is jönnek fel, de a muslincák sem lepik el. Ezt az egészet lefedem egy darab gézzel, hogy szellőzzön, de ez arra is jó, hogy a muslincák ne kerüljenek bele, ne tudják letenni a lárváikat. Erre a gézre kerül a vödör teteje, amelyre szintén a szellőztetés érdekében lyukak vannak fúrva. Volt már arra példa, hogy megtelt a lakás muslincával, ekkor jöttem rá, hogy jobb lefödni gézzel is. Mivel a komposztáló vödör aljára lyukakat fúrtam, és a két vödör közé műanyag dobozok kerültek, hogy ne csússzanak a vödrök egymásba, az alsó vödörbe a lyukakon keresztül lecsöpög a gilisztatea. A felső vödör aljában képződik a humusz, mindkettő a komposztgiliszták végterméke. A gilisztateát szoktam vízzel felvegyítve a palántákra locsolni, tápoldatnak kitűnő, a növények immunrendszerét erősíti” – magyarázza Eszter.
Beltéri komposztáló a konyhában
Fotó: Rusz-Ajtony Eszter személyes archívuma
Aztán hogy mennyi idő alatt gyűl össze jelentősebb mennyiség úgy humuszból, mint a giliszta teából, az attól függ, hogy mennyi élelmet kapnak a giliszták. Azt mondja, miután három-négy hónap után beindul a folyamat, ha hetente egy fél kiló zöldség bekerül a komposztvödörbe, két hónap alatt összegyűlhet egy fél liter gilisztatea. Tavasszal egy liternyi gilisztateát sikerült begyűjteni, és ezzel erősíteni a zöldségpalántákat.
A giliszták alatt, a vödör aljában már egy rétegben humusz van, ami egykoron zöldség- és gyümölcshéj volt. Hogy azt Eszter „balesetmentesen” kiszedhesse a vödörből, friss hulladék kerül ennek tetejére, erre gyűlnek rá a giliszták és a humuszhoz könnyen hozzá lehet férni.
Az almahéj vagy almacsutka, a zöldségmaradvány nem a kukába kerül, hanem a komposztáló vödörbe...
Fotó: Rusz-Ajtony Eszter személyes archívuma
...ami így néz ki belülről
Fotó: Rusz-Ajtony Eszter személyes archívuma
Bármennyire is meglepő, a beltéri komposztálás nem jár kellemetlen szagokkal, magam is tapasztaltam, a vödörnek enyhén föld szaga van, nem büdös. És attól sem kell félni – jegyzi meg Eszter –, hogy a giliszták netán kimásznának. „Ha a vödör falára gyűlnek, azt jelenti, a komposzt túl nedves számukra, ezért rá kell tenni egy kis szénát, száraz falevelet. Ha valaki látja, hogy belenyúlok, elcsodálkozik, hogy nem utálom, az elején egy kicsit szokatlan volt, de már nincs bajom velük” – mondja, aztán a fény felé tart egy gilisztát, és mutatja, a kis giliszta testében hol tart éppen az elfogyasztott élelem, ami humuszként távozik majd belőle.
A fiatal építész egy évvel ezelőtt látott hozzá a beltéri komposztáláshoz, tulajdonképpen a szükség vitte rá, Csíkszeredából elköltözve ugyanis nem volt lehetősége kerti komposztálásra, s mivel számára ez fontos volt, utánaolvasott a világhálón a lehetőségeknek. „Nemrég más városból hoztam haza a beltéri komposztáló vödröket a gilisztákkal együtt, utaztak ők már vonaton, biciklivel is szállítottam őket, olyanok, mint a vándormuzsikusok. Mondjuk a főbérlőmnek nem mondtam, hogy vannak nekem is albérlőim” – kacagja el magát.
Zajlik az élet, dolgoznak a giliszták, készül a humusz
Fotó: Rusz-Ajtony Eszter személyes archívuma
Eszternek bevált a beltéri komposztálás, és mivel számára fontos, hogy hulladékmentesen éljen, háztartási hulladékot alig termel. „Ötvennel indultam, ők voltak a kezdőcsomag.
A sötét, párás, 10 és 27 fok közötti hőmérsékletet szeretik, ezek vörös trágyagiliszták, nem földigiliszták. Fürgébbek, gyorsabban is esznek, arra még nem volt példa, hogy túlszaporodtak volna. Két hetet simán kibírnak, ha egy kicsivel több hulladékot hagyunk, ha hosszabb időre megyünk el, már lehet meg kell kérni a szomszédasszonyt, hogy borítson be egy tál szerves hulladékot nekik” – tanácsolja beszélgetőpartnerem, aki a beltéri komposztálásra bátorítja azokat, akiknek nincs lehetőségük a kertben komposztálni, de fontos számukra a környezettudatosság.
Fotó: Rusz-Ajtony Eszter személyes archívuma
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Február elején még korai a legtöbb esetben a palántanevelés elkezdése a vidékünkön, pedig már nagyon türelmetlenül várjuk. Néhány tevékenységet azonban időszerű már elkezdeni, ismerkedjünk meg ezekkel közelebbről.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
szóljon hozzá!